A tegnapi poszt folytatásaként most is a hagymások ültetéséről írunk, kicsit modernebb változatban. Ezzel együtt megfogadhatjuk a Gazdasszony tanácsait is!

Már most meg kell tenni az első lépéseket ahhoz, hogy kora tavasztól kertünk virágos mezővé váljon. A nárciszt nem baj, ha már elültettük, de még semmiről nem késtünk le, hiszen eddig az időjárás sem mutatta legőszibb arcát.

A’ Virág Termesztéséröl.

Közönségesen a’ Virágokról meg kel tartani: hogy a’ mostan trágyázott főldet ugyan egysem, de a’ kövér porhanyó fekete földet mindenik szereti: és hogy a’ virágzás idején az öntözést mindenik megkivánja. Ha sok eső, vagy igen forró szárazság jár: a’ magjaik elromlanak.

Az úgy kezdődött, hogy szeptember végén az iskolában „nevelés nélküli munkanap” volt. Jó kis terminus technicus, elvileg annyit tesz, hogy a tanárok nem nevelnek, a szülők nem dolgoznak, mert a gyerekkel valamit csinálni kell, ámde munkanap van. Úgyhogy összekötöttük a kellemest a hasznossal: elmentünk az Orczy kertbe, azon belül is a Kalandparkba, én meg kisebbik csemetém, s amíg ő lógott a szereken, én fotózgattam a környéket. Aztán egyszer még egyedül is visszamentem, hogy mindent megnézhessek.

Ma is kb. olyan napsütötte idő van, mint akkor, csak úgy 20 fokkal kevesebb, úgyhogy ideje felidézni a látottakat.

Az Orczy- és a Füvészkert térképe 1884-ből 

42. hét:

- október 20. (Vendel): A pásztorok védőszentjének ünnepe.

- október 21. (Orsolya): Amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz a tél. 

Ez a hétvége naposnak, de elég hidegnek ígérkezik, viszont a jövő hétre már sok esőt mondanak, úgyhogy a kertben érdemes kihasználni a jó időt.

Mostani gyomcsoportunkban a talajban telelő, szívós évelők szerepelnek. Több nehezen irtható gyom tartozik közéjük. Bár, ahogy a gyomsorozatunkhoz fűzött kommentekből kiderül, sokan kedvesnek, tetszetősnek tartják a kultúrkertekben tébláboló, de inkább rétekre, erdőszélekre való, gyomnak számító növényeket.

Mezei zsurló

A 19. századi Gazdasszony pálinkafőzési tanácsainak utolsó részéhez érkeztünk:

Egy vicces mondás szerint a legénylakásban a szobanövények mind kiszáradtak, de a hűtőben már csírázik valami. Nem kell azonban ennek így lennie. Annak járunk utána, hogyan lehet egy agglegénylakásból élő oázist varázsolni.

Először is le kell szögeznünk, hogy a legtöbb férfi – tisztelet a kivételnek - nem tud bánni a növényekkel, ezért nekik könnyen gondozható és minimális törődést igénylő növényekre van szükségük. Ezek a zöld lakótársak feldobják a lakás hangulatát és kellemes környezetet is teremtenek.

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.

Park Life sorozatunkban visszatértünk a Füvészkerthez, hiszen a múlt hónap végén fejezték be a kert és a Pálmaház felújítását, és gondoltuk, megér még egy misét. A múlt héten még az idő is kedvezett egy délutáni fényképezős sétához, úgyhogy semmi sem tarthatott vissza minket Sztroberrivel, hogy szemrevételezzük a megújult Füvészkertet.