A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.
A magyarországi fajták az ismert diónemesítő, Szentiványi Péter munkásságának köszönhetőek.
A gesztenyefa fája puha, könnyű, mégis tartós, hasonló megjelenésű mint a tölgy, a felhasználása is hasonló, és körülbelül annyira drága is.
A szelídgesztenyét nem nagyon lehet összekeverni a vadgesztenyével (Aesculus hippocastanum), hiszen termésük és levelük is nagyon különböző. A vadgesztenye termése nem ehető, de fontos gyógyszeripari alapanyag.
Kevesen tudják, hogy a szelídgesztenye fontos gyógynövény is. Ásványi anyagokban gazdag, különleges ízű méze igazi csemege. Teája nyugtatja a nyálkahártyát, a hörghurut, szamárköhögés, valamint köhögési rohamok enyhítésében hatásos. Nemcsak a leveléből, hanem a héjából is készíthető tea.
Magyarországon a Mecsekben, a Dunántúl nyugati részén és a Dunakanyarban, Nagymarosnál vannak valódi gesztenyések. Hogy miért csak itt, arra egyszerű a válasz, mert itt olyan a talaj, amelyet a szelídgesztenye a legjobban kedvel: savanyú, mélyrétegű, szellős, jó vízellátottságú. Ebből a szempontból nekem szerencsém van, hiszen családom a sötét Zalából származik, így sosem volt gond a gesztenyeellátás.
Esős években sajnos szinte még a fán megrothad a termés, de idén szerencsére nem volt ilyen gond. A hétvégi program is egy nagy kosár gesztenye feldolgozása volt. Idén is gesztenyepürét gyártottunk: azaz a gesztenyét megfőztem - több részletben, mert nincs ekkora fazekam -, majd megpucoltam, alig 5 és fél óra után már én is a blog hősi kézsérültjeinek csapatát erősítettem (eddig egyik fotósunk vágott ki egy darabkát az ujjából, egyik olvasónk pedig az egész ujját vágta le - de egyikük sem kertészkedés közben!). Másnap a gesztenyét aprítóval összevágtam, összekevertem vajjal, cukorral, rumaromával, és kb. 20 dkg-os adagokban lefagyasztottam.
Szüleim megnyugtattak, hogy még tudnak adni; végül is időm van, és még kilenc ujjam is...
1kutya 2011.10.11. 11:36:47
ezért kösz, de írhatnál arányokat is!
lalanc 2011.10.11. 11:41:47
Azt tudod, h pontosan hogyan kell tárolni, h minél tovább elálljon és ne pudvásodjon be? Textilzsák? Vagy tegyem ki a teraszra? Hm?
Rókakoma 2011.10.11. 12:12:00
thunbergia 2011.10.11. 16:09:47
@lalanc: a gesztenyét mi nem szoktuk tárolni, mert vagy megrothad, vagy kiszárad a víztartalmát (de inkább megrothad). Néhány napig sőt akár egy-két hétig is eláll, de minél később készítjük el, annál több szem romlik meg.
A www.iharosbereny.hu/menu/gesztenye_informacio/gesztenye_informacio.html oldalon azt olvastam hogy:
"A bevált módszerek egyike a kupacsban való tárolás. Ezt a nagymarosi, kőszegi és soproni gesztenyetermesztők is alkalmazzák. A gesztenye jó minőségben eltartható e módszerrel januárig. Hátránya a munkaigényessége az ismételt átlapátolás folytán. A tárolás helyének szellősnek és nagyobb fagyoktól védettnek kell lennie. E célra korábban a cáki termelők speciális gesztenyetároló házat építettek.
Alkalmasabb a fermentálással történő tartósítás. Ennek két módszere van. Egyik az áztatás. A gesztenyét vízzel telt edénybe ömlesztjük. Az edénynek bő szájúnak kell lennie, hogy a hibás gyümölcsök fel tudjanak emelkedni a víz színére. A hibás gyümölcsök 10-15 percig a víz színén lebegnek és leszedhetők.
A gesztenyét 4-6 napig tartsuk a víz alatt, miközben a vizet naponként cseréljük. A gyenge erjedés után a leszárított gesztenye ömlesztve jól eltartható. Ez üzemi méretben, háztartásban egyaránt keresztülvihető, és jó eredményt ad. Hátránya, hogy a gesztenye elveszti fényét, amit azonban dörzsöléssel visszanyer (zsákban forgatással).
A másik ajánlható módszer a prizmázás. A szüretelt gesztenyét frissen, a kupacsban maradókkal együtt prizmába rakják, lombbal takarják és földdel fedik. A prizmában a gesztenye erjed, s utána tavaszig eláll, egészséges, friss állapotban. A két módszer hátránya még, hogy a gesztenye elveszti csíraképességét.
A további eltartási módszerek a szárítás, a cukrozott püré és gesztenyeliszt készítés módszerei technológiai ismereteket és ipari berendezést igényelnek, kívül esnek a termesztői tevékenységen."
Cpt. Flint 2011.10.14. 11:52:52
azért ennyire nem egyszerű a dolog... bár a jelzett talajadottságok jelentik az optimumot, a gesztenye Mo-i elterjedése azért sokkal inkább köthető a (mikro)klímához, mint a talajtípushoz. Mo-on elsősorban ("ipari" méretekben) a szubmediterrán, szubalpin, szubatlanti hatású területeken található meg. Ez a csapadékigényével magyarázható, valamint azzal, hogy a - nedvkeringés megindulása utáni - kései fagyok erősen károsíthatják.
Megél persze máshol is, csak gyenge lesz a növekedése, és nem fog rendesen teremni.
A fáját pedig inkább középkeménynek mondanám, mint puhának.
A régi szép idők... mikor ködös hajnalokon a soproni Fáber-réten kapkodtuk zsákba a gesztenyét, mielőtt a csősz észrevett volna... Jó esetben kitaposva, de volt, hogy kupacsostól, ami baromira szúrja az ember hátát futás közben még hátizsákon keresztül is. :o)
pannonfunk 2013.02.02. 15:15:49
kapanyél 2013.02.04. 15:50:00
A gesztenye egyes változatainak hím virágaiban öröklött fejlődési rendellenességek is lehetnek,olyanok amelyek a pollen termelését gátolják. Több nagy termesztési és áruértékű nemes fajta ilyen, s ezek csak pollenadó fajta szomszédságában termékenyülnek.
A hím virágok fejlődési rendellenessége négyféle lehet.
1. porzó nélküliek: normális méretű barkát fejlesztenek, a hím virágok azonban
nem nyílnak, sem portokot, sem pollent nem termelnek. E csoportba tartozik több olasz
„Maroni" fajta
2. zavart porzójúak: az előző típustól eltérően, néhány rövid 1—3 mm-es
porzószálú portokot fejlesztenek, ezekben azonban csak kevés és rosszul csírázó pollen van (Perella, Nerüw fajták)
3. közepes hosszú porzószálúak: több rövid porzószálú (3—5 mm) portokzsákot hoznak, ezekben már elegendő jól csírázó pollen van (Pistolese fajta)
4. hosszú porzószálúak: sok normálisan fejlett hosszú, 5—7 mm porzószálat
és portokzsákot hoz, bennük nagy mennyiségű jól csírázó pollent
Hazai állományainkban az első két (csökkent értékű porzójú) változat alig fordul elő, fajtáink mindegyike megfelelő porzót fejleszt. Így, ha hiba van, akkor az más lehet.
Üdvözlettel: Czauner Péter
pannonfunk 2013.02.05. 15:23:37
sztroberri · http://kapanyel.blog.hu 2013.02.05. 15:28:36