Egy régi kertészbölcsesség szerint "amíg a föld a csizmára tapad, nem szabad a talajra lépni",  márpedig ez a tegnapi eső után elég valószínű. Mindenesetre a hétvégre szép napos időt jósolnak a hozzáértők, úgyhogy nem kell lemondani a kertészkedésről.

Fotó: Mucsi Melinda

- A rózsák metszésére a legmegfelelőbb időpont, amikor virágzik az aranyfa (Forsythia). Vagyis most.

- Végezzük el az egyéb metszéseket is: a gyümölcsfák, dísznövények, bokrok elszáradt vagy felesleges hajtásait távolítsuk el. A kora tavasszal virágzókat viszont ne bolygassuk, csak majd elvirágzás után. A metszés után jöhet az alapos lemosó permetezés: ügyeljünk arra, hogy a permet mindenhol érje a fákat.

- Ha eddig nem foglalkoztunk a talajelőkészítéssel, még nem késő szétteríteni a komposztot 2-3 ujjnyi vastagon, majd lazán beleforgatni a földbe. Tegyünk a fák és bokrok alá, a rózsatövekhez és a virágágyásokba is.

- Vethetünk spenótot, korai zöldborsót, hónapos retket, tépősalátát, ültethetünk fokhagymát (szamóca közé ültetve megvédi a betegségektől).

- Az évelő fűszernövények közül kiültethetjük a lestyánt, a citromfüvet és a levendulát.

- Ha az ablakpárkányon szépen fejlődnek a magoncok, tűzdeljük szét őket, hogy tovább erősödhessenek a kiültetés előtt.

Aki pedig programra vágyik a szép tavaszi időben, nem kell otthon kuksolnia.

Tatán ma (szombaton) is tart még a ROTÁCIÓ EXPO, a mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti gépek kiállítása és vására. Ráadásul bemutatót tart a STIHL TIMBERSPORT favágócsapata – aki egyszer látta őket, már csak miattuk is elmegy!

Aki éppen Bakonybél környékén jár, 10.15-kor csatlakozhat a még és már nyíló hóvirág- és tőzike csodáló túrához. Részletek itt. Ha valakinek pedig az Alcsúti Arborétum van közelebb, a hétvégén gyönyörködhet a hóvirágmezőkben, és a többi már nyíló tavaszi virágban.

Budapesten délután Nőnapi Zöld Szombat a Wekerlén. Érdekes előadások egészséges kertről, komposztálásról, házi kozmetikumokról. És magbörze: akinek felesleges van, vagy csak szeretne még, menjen, cseréljen-beréljen. További részletek itt.

És persze ne feledkezzünk meg a Nemzetközi Nő- és Zoltán-napról sem!

Szép hétvégét!

A tél hiányának eddigi legpozitívabb hozadéka, hogy nagyon korán előbújt a medvehagyma (Allium ursinum). Nem kis örömömre már két hete megjelent a piacon (legalábbis nálunk), éppen jókor, mert tél végi zöldhiányomat ilyenkor már sem a brokkoli, sem a káposzta nem képes kielégíteni. Csak a szép sötétzöld medvehagyma!

Otthon aztán szomorúan tapasztaltam, hogy a csokor tele volt nagyon pici levélkékkel, amelyek még hetekig boldogan nődögélhettek volna élőhelyükön. Most, hogy beindult a szezon, és az emberek a legnagyobb lelőhelyeken (a Mecsekben, a Bakonyban és a Gerecsében) kívül is egyre több medvehagymaforrást fedeznek fel, érdemes a szedők és a szedetők figyelmét is felhívni néhány szabályra.

Törvény rendelkezik a nem védett területeken gyűjthető gomba, gyógynövény – így a medvehagyma – szedéséről: engedély nélkül csak a saját szükségletnek megfelelő mennyiség, max. 2 kg/fő/nap gyűjthető. Ennél nagyobb mennyiség csak az erdőgazdálkodó engedélyével szedhető.

Védett területeken (pl. tájvédelmi körzet, nemzeti park) még a legkisebb mennyiséghez is a helyi természetvédelmi hatóság engedélye kell, különben szabálysértést követ el a gyűjtő.

Fejenként max. 2 kg gyűjthető naponta

A másik dolog a szedés módja: nyilván, aki végre jó kis helyre bukkant, netán eladásra szedi (szedeti) a medvehagymát, szeretne egységnyi idő alatt minél több levelet begyűjteni, hiszen a szezon nem tart sokáig, ugyanakkor egy csokor medvehagymáért 350-400 forintot is elkérnek a piacon. Ennek ellenére jó lenne, ha mindenki ügyelne arra, ne tépje ki tövestül a leveleket, sőt, az egy csokorban sugárszerűen elhelyezkedő leveleknek lehetőleg csak a harmadát szedje le. És azt se sarlóval!

Persze érthető a lelkesedés, mert tényleg zseniális növényről van szó. Nevének eredete ugyan nem teljesen világos, mert bár mindenhol azt írják, hogy a barnamedve első útja a medvehagymásba vezet, ahol a gyökereket kiássa, egy medveügyekben és botanikában is jártas kedves olvasó korábban felvilágosított, hogy ez nincs így: a medvék tavasszal a fű- és sásfélék szénhidrátban gazdag hajtásait eszik, de kiássák a hangyabolyokat és egérfészkeket is. Meg a medvehagymát, ha éppen van arrafelé. Eszi, nem eszi, mindegy is, az viszont tény, hogy a medvehagyma mindent tud, amire a legyengült, kiürült szervezetnek ilyenkor szüksége van: vitamin- és ásványianyag-tartalmának köszönhetően immunerősítő, vértisztító, vérnyomáscsökkentő, hurutoldó, köhögéscsillapító, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Egyedül azoknak nem javallott, akik véralvadásgátlót szednek. Nem mellesleg pedig nagyon finom! Akinek a gyomra nem bírja a fokhagymát, vagy úri neveltetése annak szagát, a medvehagymával nyugodtan próbálkozhat, mert bár jellegzetes fokhagymaillata és –íze van, nem marad meg olyan tartósan, mint a rokonáé.

A medvehagyma gyűjtésénél a másik veszélyforrás, hogy levele nagyon hasonlít a gyöngyvirágéra és az őszi kikericsére. Ha már virágzanak, könnyű őket megkülönböztetni, de ilyenkor kora tavasszal csak a levelekből indulhatunk ki.

Sokan mondják, hogy nem kell aggódni, mert

- a természetben nem fordulnak elő egy helyen. Ez a kikericsre még igaz is lehet, mert réteken, mezőkön nő, nem pedig erdőkben, ahogy a másik kettő. Viszont – szintén egy olvasótól tudjuk – a Lővérekben együtt zöldell a medvehagyma és a gyöngyvirág levele.

Ha már virágzik, nem lehet összetéveszteni a gyöngyvirággal

- a medvehagyma levelét könnyű felismerni az átható fokhagymaillatról (főleg, ha megdörzsöljük), míg a gyöngyvirág levele szagtalan. Viszont ember legyen a talpán, aki egy csokor hagymaszagú levélből kiszúrja az esetleg egyetlen szagtalant. Minden levelet meg mégsem lehet összetörni, dörzsölgetni… Marad hát az egyetlen biztos módszer: meg kell tanulni felismerni a növényeket, vagy szervezett túrán szedjük, ill. megbízható helyen vegyük, nehogy úgy járjunk, mint tavaly az a férfi, akinek halálát a gyöngyviráglevéllel sütött rántotta okozta.

Ha a két levelet megnézzük, jól láthatóak a különbségek:

A fonákján fényes, sima, kerekded levél a gyöngyvirágé.

A kicsit gyűröttebb, hosszabb, keskenyebb, matt felületű a medvehagymáé.

Aki teljesen biztosra akar menni, a legegyszerűbb, ha ültet a kertjébe. Félreeső, árnyékos helyen, akár fenyőfa alatt is szépen megél, ráadásul megvédi a többi növényt a kártevőktől és betegségektől. Tapasztalatok szerint csak a bab és a zöldborsó nem szeretik a társaságát. Magról vetve kb. 2 év múlva már szép termés várható.

Szóval tankoljuk fel szervezetünket, fagyasztónkat, kamránkat medvehagymával, de vigyázzunk rá, nehogy Magyarországon is védetté kelljen nyilvánítani, ahogy pl. Németországban a nagy népszerűség miatt már veszélybe került.

Aki nem csak nyersen eszi, vagy spenót helyett, mint én, recepteket bőven talál. Pl. főzeléket itt, pitét itt.

Forrás itt és a képekre kattintva.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A gyümölcsfák metszésekor a jó szemű és ügyes kezű kertész el tudja dönteni, hogy úgy méretben, mint mennyiségben milyen legyen a termés. A sikeres szürethez azonban a virtuóz ollókezelésnél több is kell.

Van, aki maga próbálkozik, más profit vagy magát profinak tartó metszőt hív segítségül. A gyümölcsfák metszésekor végzetes hibát nehéz elkövetni, de azért néhány rosszul bemért nyisszantással ilyenkor is le lehet szüretelni a termés javát. A gyümölcsfa metszésekor a helyes időpont kiválasztása mellett legalább olyan fontos annak ismerete, mit nem szabad eltávolítani. Ezeket nevezik, az egyébként jól felismerhető termőrészeknek.

Nagyobbak a hiányosságok a dísznövényeknél. Az egyik kertben gyönyörűen virágoznak az egészséges, telt bokrok, máshol ugyanazok csak kopott porfogók. A különbség főként a gondozó metszési ismereteiben rejlik. Az idő melegre fordultával a cserjék, kerti díszfák most már duzzadó rügyei azonnal hajtani kezdenek. Ezért érdemes gyorsan végezni a metszéssel, a késés súlyos veszteséget okoz, ugyanis az ébredező növények fontos nedveit is eltávolíthatjuk, és a hibát egy évig nem lehet kijavítani.

A virágjukért tartott fák vágása ráérhet

A dísznövények metszésének tudományáról a gyakorló kertbarátnak azt is kell tudnia, hogy ahol cserjék, fák és egyéb növények viszonylag szűk helyen versengenek a fényért, csapadékért, tápanyagért, ott időszakonként kötelezően szükség van a föld feletti részek alakítására.

Nem érdemes egyetlen évben minden felesleges hajtástól megszabadulni. Az ilyen kaszaboláskor a növény belső információs rendszere bajt jelez. A vészreakció nem marad el: az összes alvórügy aktivizálódik, és a növény minden energiájával pótolni akarja az elveszített részt. Hetek alatt a vízhajtások seprűjévé válik a fa, cserje.

A virágok elnyílása után, áprilisban szabad az erikákat enyhén visszanyírni. Az idősebb, fás részeket nem szabad bántani

A sérült, elszáradt részek mellett a szabadon álló cserjékből nyugodtan kivehetünk egy-egy nagyobb sűrítő ágat, részt is, és hasonlóan vághatók a fák zavaró ágai is. A nagyobb sebek ejtésekor érdemes valamilyen sebkezelőt használni, de jó az olajfesték is; lehetőleg olyan, amelyiket vízzel lehet hígítani. Nem árt az sem, ha valamilyen rezet és ként tartalmazó növényvédőszert öntünk hozzá; némi keverés után kész a faápoló festék, de ennél persze sokkal jobbak a rendes sebkezelők.

A metszőolló a bő virágzást segítheti, de nagyot lehet rontani

Ha már a díszcserjék metszésénél tartunk, ilyenkor nem szabad a kora tavasszal virágzókat bántani! Előbb hozzanak virágot, s csak utána következzen az alakítás. Ilyen az aranyfa, az ezüstös homoktövis, a fűz, a gyöngyvirágycserje, a japán díszmeggy, a jezsámen, a kínai lilaakác, a korai gyöngyvessző, a korai nyári orgona, a lonc (bokros), a szilvarózsa, a törpemandula, a téli jázmin és a korai tamariska, hogy csak néhányat említsünk.

Ha vége a metszésnek, fontos lenne sort keríteni a tavaszi lemosó permetezésre is, hiszen az enyhe tél nem tizedelte a kártevőket és a kórokozókat. Tudni kell, hogy még az alapos lemosás sem pusztítja el a károsítókat, csupán gyéríti őket.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokhoz katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Mégpedig a szizálagávé (Agave sislana), ráadásul életében egyszer. Most éppen a Nyíregyházi Állatparkban egy 20 éves példány először és utoljára, mert a magérlelés után a növény elhal.

A szizálagávé Közép-Amerikában őshonos, levélrostját már Amerika felfedezése előtt használták. A 60-180 cm hosszú, 10-18 cm széles leveleket tartósságuk, erősségük, nyújthatóságuk miatt előszeretettel használják mezőgazdasági és ipari kötéláru, szőnyeg, padló, pokróc, kefe készítéséhez.

A növény iránt az 1880-as években nőtt meg az érdeklődés, ezért ültetvényeket hoztak létre a Bahamákon, a Nyugat-indiai szigeteken, Brazíliában, valamint Kelet-és Nyugat Afrikában. A növény a 7-8. évtől ad kielégítő mennyiségű rostot; élete során kb. 300 levelet szednek róla. Ma Tanzánia és Brazília a legnagyobb szizáltermelő ország.

A Nyíregyházi Állatpark Trópusi házában különleges látvány a most virágzó példány: virágzati tengelye 3,5 m, melyen százszámra nyílnak a bugában álló sárga virágok. A szár és a virágzati szár találkozásánál lévő rügyekből sarjhagymák lesznek; ezekből és a magokból ugyan majd egyszer új növények fejlődnek, de a méretes anyanövényt most érdemes megnézni, mert hamarosan elpusztul.

Botanikus kertekben, pálmaházakban nem ritka jelenség az agávévirágzás, még ha 1-1 példány életében ez csak egyszer fordul is elő. Az azonban rendkívülinek számít, hogy a mi éghajlatunkon, magánháznál tartott növény borul virágba. Nálunk tavaly mégis megtörtént az országban két helyen is. Ráadásul egy hónapon belül. Erről részletesen itt.

Forrás

Köszönet a képekért a Nyíregyházi Állatparknak.

Tavasztól őszig könnyen elboldogul a madarász a vadludak határozásával, mert csak 1 fajjal, a nyári lúddal találkozik. Szeptember végén aztán - amikor a gólyák már rég elmentek és a fecskék is lassan elhagyják költőhelyüket - az ősz csalhatatlan jeleként tűnnek fel az északi tájak vándorló vadludai is jellegzetes „V” alakban az égbolton.

Tudta? Hazánkban csak egyetlen vadlúdfaj költ.

Mégpedig a nyári lúd (Anser anser). Ez a nagytestű faj elterjedt korai fészkelő a tavak nádasaiban: áprilisban már fiókáikat vezetgető családokat figyelhetünk meg. A gúnár is részt vesz a fiókanevelésben, kotlás idején őrködik a fészek körül, a fiókák kelése után is védelmezi, vezetgeti a családot. A fiókákat a két szülő közrezárja, amint átúsznak a nyílt vízen. A kis libáknál nagy a pusztulás az első hónapban. Rossz idő esetén megfáznak, predátorok is tizedelik őket (róka, barna rétihéja). Nagyon jól nyomon lehet követni ezt a folyamatot tavasszal. Kezdetben a családok még 6-10 néhány napos fiókát vezetnek, egy hónappal később ugyanezekben a családokban már csak 3-5 fióka úszkál a szülők között. A fele eltűnt menet közben. A Fertő-tó kiváló helyszín a nagy számban költő nyárilúd-családok megfigyelésére; a madarak megszokták az ember közelségét, sokkal bizalmasabbak, mint másutt.

Tudta? Ősztől a két leggyakoribb lúdfaj a vetési lúd és a nagy lilik.

Vetési lúd

Szeptember végétől jelennek meg a vetési lúd (Anser fabalis) és a nagy lilik (Anser albifrons) óriási, több tízezres csapatai, és ellepik az országot. Manapság 85 %-ban a nagy lilik alkotja az itt átvonuló, telelő állományt, a maradék 15 % nagy része a vetési lúd, egy kisebb szelet a nyári lúd. A 80-as években még fordított volt az arány a tatai Öreg-tavon, amely a vadludak egyik tradicionális pihenőhelye, a vetési lúd volt 80 %-ban, és a maradék 20 % volt a nagy lilik (az Alföldön mindig is ez utóbbi volt az uralkodó). Hogy ez pontosan miért alakult így, az nem világos, de a bonyolult vonulási képletek magyarázhatják ezt az eltolódást (lesz szó erről).

Tudta? A 3 leggyakoribb lúd csapatait hangról is meg lehet határozni.

Fiatal nagy lilik

A nyári lúd a legvilágosabb a 3 faj közül. A szárnya felső oldalán reptében jól látható egy világosszürke panel. Az Alföldön szőke libának is hívták emiatt. Csapataik hangja különböző magasságú gágogás. A nagy lilik idősebb példányai a csőr fölött fehér hókát viselnek, a hasuk erősen fekete foltos. Hangjuk a nyári lúdéval szemben magas „li-lik” (nevét kiáltja!). A vetési lúd a legsötétebb színezetű, messziről a feje, nyaka egészen sötét, csőrén sárga minta van. Hangja mély fekvésű „ang-ang”.

Tudta? Magyarországon eddig 12 vadlúdfajt figyeltek meg.

A vadludakat két nagy csoportba sorolják. Az egyik, az Anser fajokat tömörítő ún. „szürke vadludak”. Ezek hasonlítanak egymásra, szürkés alapszínűek, sok fajukat nehéz határozni. Ide tartozik a már tárgyalt nyári lúd, a nagy lilik és a vetési lúd. A kis lilik (A. erythropus) nálunk rendszeres, de kisszámú vendég, európai állománya összeomlóban van. A rövidcsőrű lúd (A. brachyrhynchus) rendkívül ritkán kerül szem elé (amiben szerepet játszhat, hogy igen körülményes a határozása), legközelebb Izlandon költ. Ebben a csoportban van 2 faj, amely kilóg a sorból. A sarki lúdnak (A. caerulescens) két színváltozata van: egy fehér és egy kék (tehát ez nem szürke). Az északi féltekén Kelet-Ázsiában és az amerikai kontinens sarki övezetében fészkel, nálunk nagyon ritka. Az indiai lúd (A. indicus) Közép-Ázsia magasabb részein él, nálunk rendkívül ritka kóborló.

A vadludak másik csoportja az ún. „tengeri ludak”; ide nagyrészt a Branta fajok tartoznak. Ezek a kontinens északi, tengerparti részein telelnek, Európa belső, szárazföldi területein ritka kóborlók. Ide tartozik az apácalúd (B. leucopsis) és az örvös lúd (B. bernicla). A kanadai ludat (B. canadensis) kedvtelésből hozták Európába, aztán a szökött példányok nagyon hamar új otthonra leltek. Angliában rendszeres fészkelő, de másutt is megjelentek már félvad példányai. Nálunk ritka. A vörösnyakú lúd (B. ruficollis) Ázsia sarkvidékein költ, hozzánk legközelebb a Fekete-tenger nyugati részén van telelő helye. Onnen kisebb-nagyobb csapatai rendszeresen érkeznek hozzánk a nagy libatömegekhez csapódva. Ez a lúd a legdekoratívabb és egyben leggyakoribb a ritka fajok közül. Előfordul ritkán még a nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus). Afrikai faj, melyet számos más, a fent említett ritka ludakkal együtt előszeretettel tartják díszmadárként parkokban, magán állatkertekben, ezért sok esetben kérdéses a felbukkanó ritka madarak vad származása.

Tudta? A vadludak akár 7000 kilométert is repülnek a telelő- és költőhely között.

A ludak költő- és telelőhelyük közötti vándorlása egy bonyolult, nehezen kiszámítható folyamat. Ma már műholdas adókkal ellátott madarak segítségével káprázatos dolgokat tudtunk meg róluk, tudjuk, milyen útvonalat használnak, honnan jönnek hozzánk, merre mozognak a telelőterületen.

A vadludak befogása rendkívül speciális felkészültséget (tudás és eszköz) igényel. Magyarországon 2012-ben jelöltek meg műholdas adóval nagy lilikeket. A befogott madarak tavasszal keleti irányba indultak el, Románián, Ukrajnán és Oroszországon át érkeztek Kazahsztánba, így kerülték ki az Ural térségét. Innen északnak fordultak és a nagy belső-ázsiai sztyeppék vidéken az Ob vízgyűjtő területe fölött érkeztek a kontinens északi részéhez. Innen közelítették meg a Tajmir-félsziget és a Léna-torkolat között elterülő költőterületüket. Az egész út közel 4 hónapon át tartott (április elejétől július közepéig), ezalatt több pihenőt is beiktattak. A vonulási mintázat azonban nem ennyire egyszerű. A nagy lilik költőterülete kiterjed a kontinens egész sarkvidéki részére. A különböző állományok más-más utakat használnak, más-más helyeken telelnek. Vannak a fent vázoltnál jóval kevesebbet vonuló állományok is, melyek a tengerpartot követve jutnak el a német-alföldi telelőhelyükre. Vonulás közben találkozhatnak a különböző helyről érkező madarak csapatai, keverednek, egymáshoz csapódnak. Ez a fajta mozgás lehet magyarázat arra, miért változhatott meg a fajösszetétel az elmúlt évtizedekben Magyarországon. A hazánkban jelölt madarak a következő télen például a Krím-félszigeten teleltek.

Magyarországon jelölt nagy lilik vonulási útvonala

Tudta? A vadludak párkapcsolata életre szóló.

A ludak fejlett szociális kapcsolatokkal rendelkeznek. Párhűek, együtt mozognak a telelőhelyen is, sőt, az azévi fiatalokkal a következő tavaszig együtt marad a család. Régebben a befogott ludak szaporítása is komoly nehézségekbe ütközött, mert a párjuktól elszakított madarak nem akartak újra párba állni.

Öreg nagy lilik

Tudta? A ludak vízen éjszakáznak, nappal járnak táplálék után.  

A hazánkba érkező libák a nagyobb tavakat, folyók mellékágait használják éjszakázó helyként. A kiemelt területeken akár 40-50 ezer madár is összegyűlhet. Ilyen nemzetközi jelentőségű pihenőhely a tatai Öreg-tó, melynek partján évről évre érdeklődők ezrei tekintik meg a madarak reggeli ki-, és az esti behúzását a Vadlúd Sokadalom keretében.

A madarak reggel repülnek ki a környező mezőgazdasági területekre - főként kukoricatarlóra, őszi vetésekre -, estefelé pedig visszaszállnak a tóra éjszakázni. Az Öreg-tavon is addig maradnak, amíg táplálékot találnak maguknak a környező földeken. Ha nagy hideg és hó jön, akkor továbbállnak dél felé, ellenben enyhe teleken végig kitartanak.

A tavalyi Vadlúd Sokadalom időpontjában az ország legjelentősebb vadlúd- pihenőhelyein összesen 336 000-re becsülték az éjszakázó libák számát!

Öreg nyári lúd

Tudta, hogyan lehet ekkora tömeget megszámolni?

A tavon éjszakázó libatömeget megszámolni nagy kihívás. A tóparton állva alig látunk rá a tömegre, nagy a takarás, nem kivehető, milyen sűrűn helyezkednek el a madarak. Ha kilátótoronyból tesszük mindezt, már sokkal jobb a helyzet. Ekkor már megpróbálhatjuk leszámolni, helyesebben megbecsülni őket: először leszámolunk 100 madarat. A 100 madár által elfoglalt területet rátesszük képzeletben a csapat többi részére. Ha eljutunk 1000-ig, akkor már az egész ezres csapatot ráfedjük a csapat további részére, így kialakul egy durva becslés. A legpontosabb eredmény eléréséhez kell egy kis szerencse. Reggel a ludak több részletben, kisebb-nagyobb csapatokban hagyják el a tómedret. A nagyobb csapatok is szétszóródnak az égbolton és felveszik a jól ismert „V” alakzatot. Ekkor - távcsővel - nagyon pontosan meg lehet számolni a madarakat. A kihúzás vége felé a tómederben maradt töredék csapat megszámlálása pedig már nem jelent nagy kihívást. Érdekes, hogy ekkor kerül elő sok ritkaság is, mivel a kisebb csapatot jól át lehet fésülni.

Tudta? A ludak akár 100 km-re is eljárnak táplálékért.

A 40-50 ezer liba napi tápláléka jelentős mennyiség. Ahogy fogy a táplálék, úgy repülnek egyre messzebb és messzebb az éjszakázó helytől. Ha közben összetalálkoznak más helyen éjszakázó csapatokkal, könnyen hozzájuk csapódhatnak, és éjszakázó helyet válthatnak. De nem csak a pihenőhelyek, hanem a telelőterületek közötti mozgás is előfordul. A Hollandiában, Németországban megjelölt telelő libák közül jó párat megfigyeltek egy szezonon belül Magyarországon is, ami bizonyítja a fent leírtakat.

Szöveg: Pénzes László ornitológus 

Fotók: Csonka Péter természetfotós 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Éppen egy hete Hollandiában jártunk képzeletben egy poszt erejéig. Ha már ott vagyunk, ne siessünk vissza a saját portánkra, hiszen nemsokára, ahogy minden évben, a világ legnagyobb virágoskertje nyitja meg kapuit a látogatók előtt.

Amszterdamtól kb. félórányi autókázással juthatunk el az „Európa kertjének” is nevezett Keukenhofba (Lisse városka mellett). Az egykori uradalmi vadászterület és konyhakert (a Keukenhof jelentése is ez utóbbi) területén 1949-ben nyílt meg az első szabadtéri virágkiállítás Lisse akkori polgármestere és neves virághagyma-termesztők kezdeményezésére.

Azóta minden év márciusának utolsó hetében megnyitja kapuit a nagyközönség előtt. A szervezők mindig más-más központi témát választanak, amely az ültetés alakzataiban is visszaköszön. Idén Hollandia, a tulipán és története, ill. a 17. századi tulipánőrület áll a középpontban, amikor egy-egy különleges hagymáért akár egy ház árát is kifizették.

Amszterdam jellegzetes épülete és egy tulipán 60 000 hagymából kirakva

A 32 hektáros parkban minden évben kb. 7 millió virághagymát ültetnek el, ami garantálja, hogy egész nap egyik ámulatból a másikba essünk. Hétvégén külön programok is szórakoztatják a látogatókat, ill. biciklivel bejárhatjuk a tulipánföldekkel borított környéket is.

Idén március 20-tól május 18-ig látogatható a park. A csúcs állítólag április közepe, amikor a tulipánok teljes pompájukban virítanak, úgyhogy aki menne, lehetőleg arra az időre tervezze az utazást. Mi csak Macskamenta kollegina elbeszéléséből hallottunk róla, de ha egyszer eljutunk Hollandiába, azt tavasszal tesszük.

Források itt és itt, még több kép itt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A hulladék szelektív gyűjtése egyre elterjedtebb és megszokottabb folyamat: tudjuk, melyik színű gyűjtőbe milyen hulladékot tegyünk. De mi a helyzet a biohulladékkal? A többségünk azt felelné: megy a kukába! Tudja, mennyi szemét van a kukákban?

Nagyszüleink jól tudták, milyen fontos, hogy minél kevesebb dolog menjen kárba. Ami haszontalan szeméthalomnak tűnt, azt is fel tudták használni. Alapos megfontolás után ma is szinte minden hulladékot újra lehet hasznosítani. 

Mi a komposztálás?

Biztos sokan emlékeznek a kert szélén éktelenkedő fű-, vagy levélkupacra, egy hulladékból (ma már a „szerves“ szót is használjuk) álló halomra, amelynek jellegzetes szaga és cseppet sem vonzó külleme volt. Ezt hívták komposztnak. A szó negatív csengése mára elavult, azt is mondhatjuk, a komposztálás a reneszánszát éli.

A definíció szerint a komposztálás egy természetes, emberileg vezérelt folyamat, melynek során a biológiai hulladék a levegő segítségével lebomlik. A különféle biológiailag lebomló anyagok komposztálása minőségi szerves trágya - a komposzt - keletkezését eredményezi. A komposztálás az emberiség legősibb és legelterjedtebb hulladékfelhasználási módja.

Bár ugyanazon az elven működik, mint nagyanyáink korában, ma már ellenőrzött és korszerű technológia is segítségünkre van abban, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű szerves trágyához jussunk. A komposztáló edény jobban működik, mint egy halom a kertben, mert csökkenti a külső tényezők - például a fény, hőmérséklet, páratartalom, nem kívánt állatok, rovarok - hatását. Emellett még jól illik is a kerti környezetbe.

Miért komposztáljunk?

Mert egyszerre hasznos ökológiai és gazdasági szempontból is. Az éves hulladékmennyiség akár 45%-a lehet biológiailag lebomló szerves hulladék. Ezeket nem kell kidobni, épp ellenkezőleg: hatékonyan hasznosíthatjuk. Ha nem komposztáljuk, úgy ezen hulladék elszállításáért is fizetnünk kell. Legrosszabb esetben illegális hulladéklerakók keletkezhetnek.

A komposztálás egy megoldás, amellyel megelőzhetjük a hulladék keletkezését. Környezeti hatását tekintve az újrahasznosítás egyik legtermészetesebb útja. A biohulladék hasznosításával minőségi természetes trágyát kapunk anélkül, hogy drága ipari termékeket vennénk.

Hogyan dolgozzunk a komposztálóval?

A saját készítésű vagy vásárolt edények felülről tölthetők, például vágott fűvel, ágakkal, levelekkel, konyhai hulladékkal. Ne komposztáljunk húst és tejtermékeket! Minden anyag növényi eredetű legyen. A komposztáló aljában készül a friss komposzt, melyet kivehetünk, és használhatjuk a kertünkben.

Komposztálhatunk a házban is?

A válasz, bármilyen meglepő: igen. A beltéri komposztálóban kukacok segítik a lebomlás folyamatát. Létezik egy olyan megoldás is, amit biohulladék-kosárnak nevezünk. Egy műanyag zsák helyett a konyhai hulladékot komposztálható zsákba tesszük, és amikor szükséges, azzal együtt a kültéri komposztálóba helyezhetjük.

Meddig várjunk a kész komposztra?

A kertekben lévő halmot képező biohulladék lebomlása kb. egy év. A komposztáló edény a hőmérséklet, páratartalom és nedvességtartalom szabályozásával harmadára csökkentheti ezt az időt. Sőt, lényegesen kevesebb gondozást igényel a halmokhoz képest.

Hogyan használjuk fel a komposztot?

Nem véletlenül a kerttulajdonosok körében a legelterjedtebb a komposztálás, hiszen a folyamat során jó minőségű, vegyi anyagoktól mentes, természetes trágyát kapunk, amely termékennyé teszi kertünk földjét, de beltéri növényeknél is kiválóan alkalmazható.

A hulladékgyűjtést és -szállítást végző vállalatoknak azonban nem áll érdekében a hulladék mennyiségének csökkentése, ami üzleti szempontból logikusnak tűnik. A komposztálást választók viszont épp a keletkezett hulladék mennyiségét szeretnék csökkenteni. A biohulladék kb. harmada a teljes hulladékmennyiségnek, így a közösség a kiadásai harmadát is megspórolhatja. Ha az önkormányzatok felismerik a lehetőséget és átvállalják a komposztálók beszerzését és szétosztását, 2-3 év alatt megtérül a befektetés a jól kialakított házi komposztálás rendszerének köszönhetően. Érdemes utánajárni, összefogni, hátha csak ez első lépés hiányzik.

Szerző: Czinger Erik

A komposztálásról még itt olvashatsz:

Tökéletes komposzt néhány hónap alatt

Komposztálni jó! - Edényben vagy üzemben?

A komposzthalmot nemcsak rakni, bontani is kell

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A csomagküldők katalógusaiban fellelhető sárgarépafotók láttán a hobbikertésznek hamar kedve szottyan termesztésével próbálkozni. A répával azonban csak az kezdjen, aki kedveli az ásást, e növény ugyanis a laza talajban érzi jól magát, pontosabban ilyen közegben fejleszt pompás karógyökeret. Ha kötött a föld, akkor a narancsszín répa csak girbegurba csúfsággá sikeredik. Nemcsak a laza talaj, hanem a kellő táperő és - a vaskos gyökér fejlődése kezdetén - a gondos öntözés is fontos.

A répa hálás gyökér, hatalmasra nő, ha laza talajba kerül és bőven kap tápanyagot és vizet

Ahogy sok más népszerű haszonnövény, úgy biztosan a sárgarépa is kalandos úton jutott el Közép-Ázsiából nyugatra. Rokona, a murok szerepelt különböző varázsfőzetekben.

A varázslók is gyűjtöttek répaféléket csodafőzeteikbe

A mai fajták még nyersen is finomak, a tápcsatornánkat felügyelő gasztroenterológusok nem véletlenül kérik, hogy az esti nasi helyett inkább egy répát majszoljunk el. Táplálkozási szempontból érthető is, hiszen 7 százalék cukrot, 1-1 százalék fehérjét, rostot és 0,2 százalék zsírt, vasat és foszfort is tartalmaz. A rostja főleg cellulóz, kisebb részben hemicellulóz és lignin. A répaízért a glutaminsav és más aminosav felelős. A narancssárga szín a β-karotinnak és a kisebb mennyiségben jelen lévő α- és γ-karotinoknak köszönhető. Ezek fontos alapanyagok, mert az α- és β-karotin az emberi szervezetben részben A-vitaminná alakul.

Egyetlen zacskóban egész répakollekció magjait vehetjük meg

Miközben a húsleves zöldségbetétjét szeleteljük a tányérban, érdemes a sárgarépa történetéből felidézni annak a régészeti leletnek a históriáját, amikor a sárgarépa ikerkaszattermését megtalálták az ősember svájci cölöpépítményeinek tóüledékében. Eleink nem mindig tudták, milyen hasznos finomság él közelükben, hiszen ez a lelet korántsem bizonyítja, hogy az ősember valóban fogyasztotta volna a sárgarépa gyökerét, mert a húsos gyökér nem maradt meg az iszapban. Sokkal valószínűbb, hogy a cölöpépítmények lakói a fekhelyüknek használt szénával együtt vihették lakóhelyükre a sárgarépa felmagzott szárát is. Ennek termései hullottak a tóba a padozat repedésein át, és maradtak "tanúként" a múltat kutató utókorra. Akit érdekel a répatörténelem, sok más zöldségével együtt jó sztorikat olvashat Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? című könyvében.

De kanyarodjunk vissza napjaink répáira: február végén, március elején vethetők. Magjaik csírázásához elég a 4-8 °C, de igazi fejlődésükhöz már melegebbre van szükség, az optimum ugyanis 16-18 °C-on van. Fényigényük szerény, ezért köztes növényként is termeszthetők.

A professzionális répatermesztők pontosan ismerik elvárásait, de az amatőröknek is könnyű sikert hoz. Az ágyást már az előző év őszén fel kellene ásni, különben a sekélyen megporhanyított talajban a sárgarépa gyökere elágazik, amorf alakú lesz.

Ha kemény talajban próbál meg utat törni a gyökér...

A legjobb, ha 25-35 cm-es sortávolságra vetjük, de arra számítani kell, hogy a magok lassan kelnek, ugyanis ez az olajtartalmú magok sajátossága. A mag ne kerüljön 2 cm-nél mélyebbre. Ha kikelt, úgy kell egyelni, hogy a sorban egymástól 5-6 cm-re álló egyedeket kell meghagyni. Erre a munkára nincs szükség, ha sikerül papírszalagra ragasztott magot vásárolni.

A sárgarépavetést gyakran kell kapálni, nemcsak a gyomok elleni küzdelem céljából, hanem azért is, hogy a talaj felszíne mindig laza, porhanyós legyen. A hosszabb tenyészidejű sárgarépákat két-három alkalommal trágyázni is kell.

Nem kell elkapkodni a répavetést; bőséges a vetőmagválaszték, rengeteg fajtából választhatunk. Ne feledjék, akkor dolgoznak hatékonyan, ha minden magból egy-egy büszke répa lesz.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Levelet kaptunk: "Kedves Kapanyél! Van egy csudás gömbakváriumom és megtölteném. Szeretnék érdeklődni, hogy is kell ezt összeállítani. Milyen rétegek kellenek stb:) Segítesz?"

Természetesen segítünk Szilvinek, és feltehetőleg nemcsak neki. Gömbakvárium sok családban akadhat, miután most már 4 éve, hogy tilos ilyenben halat tartani.

A jogkövető haltartók nyilván azonnal beruháztak egy nagy akváriumra, ahol az egy szem aranyhal végre halhoz méltó környezetben úszkálhat szabadon. A gömbakvárium pedig ott porosodik valamelyik sarokban vagy a pincében. Ne tegye! Vegyük elő és készítsünk növényterráriumot; egyszerű, mutatós, gyerekprogramnak se rossz, úgyhogy minden mellette szól.

Sokféle növényt használhatunk a terráriumhoz, a lényeg, hogy szeressék egymást és a párás környezetet. A kisebb broméliák (pl. szakállbromélia), pozsgások, páfrányfélék, borostyánok, egyes orchideafélék, de még a fokföldi ibolya is jól érzi magát benne.

- Ha kiválasztottuk a növényeket, már csak néhány lépés, és készen is vagyunk.

- Az átlátszó – elég széles szájú - üvegedény (lehet nagyobb befőttesüveg, bármilyen szép díszüveg) aljára terítsünk drénréteget. Ez általában nagyobb kavics szokott lenni, de többfélét is keverhetünk.

- Erre jön egy réteg virágföld, amit keverhetünk kaktuszfölddel, lazíthatunk apró kaviccsal is (főleg, ha pozsgásokat ültetünk bele).

- Miután kipróbáltuk a legtetszetősebb elrendezést, beültethetjük a növényéket, vigyázva, nehogy letörjük a leveleket.

- Óvatosan és szerényen locsoljuk meg, majd a tetejére is jöhet egy réteg díszkavics (akár színes is). Aki szereti az apró dísztárgyakat, rakhat a „mini őserdőbe” néhány állatkát is.

Ezután már csak a nagyon óvatos locsolás marad: ezek a növények se a túl sok, se a pangó vizet nem szeretik, ráadásul egy idő után elég ronda is tud lenni az edény alja és oldala a lerakódott cuccoktól.

Ajándéknak is kiváló: egyszerű, mégis egyedi.

Ha valaki mégsem hinné el a leírás alapján, hogy könnyen el tudja készíteni, itt megbizonyosodhat róla:

Miután fent említett rendelet szerint madarakat sem lehet már kör alakú kalitkában tartani, annak újrahasznosításán is érdemes elgondolkozni...

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Sokfelé jártam már az országban és a világban, de mindig újabb és újabb helyekre bukkanok, ahová feltétlenül érdemes lenne eljutni. Legutóbb Monet kertje került fel a bakancslistámra, most pedig itt egy újabb gyöngyszem, amit semmiképpen nem szabadna kihagyni.

Blogokat olvasgatva fedeztem fel a Giethoorn nevű falut itt. A kis holland település különlegessége abban áll, hogy nincsenek utak, helyettük a falut átszelő csatornán lehet közlekedni. A csatorna két partját 50 kis fahíd köti össze, így a helyiek fő közlekedési eszköze a csónak, a bicikli, ill. télen a síléc és a korcsolya.

A falu története az 1230-as évekre nyúlik vissza, amikor a Földközi-tenger térségéből érkezett menekültek telepedtek le itt. A névadást megkönnyítette, hogy rengeteg vadkecskeszarvat találtak; az állatok feltehetőleg az 1170-es árvíz idején lelték halálukat. Így az első betelepülők nevezték el a helyet először Geytenhornnak (geit = kecske), ami aztán a helyi dialektusnak köszönhetően lett később Giethoorn, azaz kecskeszarv.

A helyiek tőzegkitermeléssel foglalkoztak: a kiásott tőzeges talaj helyén kisebb-nagyobb tavak keletkeztek, a szárított tőzeg szállítására pedig csatornákat ástak, így alakult ki a hely egyedi arculata. A házak a csatorna menti kis szigetekre épültek, így kerítésre sincs szükség, bár arrafelé valószínűleg amúgy sem lenne.

Mára igazi turistalátványosság, sokan keresik fel télen-nyáron, ami a képeket elnézve nem csoda.

A Benelux államok közül Be már megvolt, Nelux még hátravan, de így már egy biztos úti cél megvan a tervezéshez. Sok dolgom van még az életben...

Ha a képek nem lennének elegek kedvcsinálónak, érdemes megnézni ezt a videót is:

Források itt, képek innen.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!