Mégpedig a szizálagávé (Agave sislana), ráadásul életében egyszer. Most éppen a Nyíregyházi Állatparkban egy 20 éves példány először és utoljára, mert a magérlelés után a növény elhal.
A szizálagávé Közép-Amerikában őshonos, levélrostját már Amerika felfedezése előtt használták. A 60-180 cm hosszú, 10-18 cm széles leveleket tartósságuk, erősségük, nyújthatóságuk miatt előszeretettel használják mezőgazdasági és ipari kötéláru, szőnyeg, padló, pokróc, kefe készítéséhez.
A növény iránt az 1880-as években nőtt meg az érdeklődés, ezért ültetvényeket hoztak létre a Bahamákon, a Nyugat-indiai szigeteken, Brazíliában, valamint Kelet-és Nyugat Afrikában. A növény a 7-8. évtől ad kielégítő mennyiségű rostot; élete során kb. 300 levelet szednek róla. Ma Tanzánia és Brazília a legnagyobb szizáltermelő ország.
A Nyíregyházi Állatpark Trópusi házában különleges látvány a most virágzó példány: virágzati tengelye 3,5 m, melyen százszámra nyílnak a bugában álló sárga virágok. A szár és a virágzati szár találkozásánál lévő rügyekből sarjhagymák lesznek; ezekből és a magokból ugyan majd egyszer új növények fejlődnek, de a méretes anyanövényt most érdemes megnézni, mert hamarosan elpusztul.
Botanikus kertekben, pálmaházakban nem ritka jelenség az agávévirágzás, még ha 1-1 példány életében ez csak egyszer fordul is elő. Az azonban rendkívülinek számít, hogy a mi éghajlatunkon, magánháznál tartott növény borul virágba. Nálunk tavaly mégis megtörtént az országban két helyen is. Ráadásul egy hónapon belül. Erről részletesen itt.
Köszönet a képekért a Nyíregyházi Állatparknak.
