Szerencsére alábbhagyott a hőség, kicsit fellélegezhetünk, meg persze elvégezhetjük a kertben azokat a munkákat, melyekre a kánikulában nem került sor.

Az eső nem mért egyformán, néhol túl sokra sikeredett, másutt meg se kottyant a földnek. A gaz persze már kevés nedvességet is meghálál, úgyhogy biztosan mindenki talál a kertjében kihúzogatni valót. A fákat viszont lehet, hogy meg kell locsolni a hosszú szárazság után. Érdemes a tő körül fellazítani a talajt, vagy lyukakat fúrkálni a földbe, hogy a víz könnyebben eljusson a gyökerekhez.

Robogós fajta vagyok. Nem, nincsen Vespám (még!), csak nem tudok lassan menni, száguldozva jutok el A-ból B-be. Ha lehet, gyalog. Így a Rózsák tere mellett is évekig süvítettem el szinte naponta, anélkül, hogy különösebben felfigyeltem volna rá. Mentségemre legyen mondva, hogy régen elég lepukkant volt, majd hosszú ideig építési területté vált, mára viszont kívül-belül felújított, közparkként funkcionáló templomkert, amit bámulatos módon egyszer csak én is észrevettem.

A legkorábban elvirágzó egynyáriakról már lehet magot gyűjteni. Nem is a magfogás a nehéz dolog, hanem a rendszerezés. Aki nem elég precíz, ne is fogjon hozzá, mert a sok mag hamar kaotikus összevisszaságba kerül. Azt is tudni kell, hogy hibridnövényekről nem érdemes magot szedni, mert ezek szülei csak egyetlen szezonra állnak össze, s a hibrid gyermek magjából nem saját magára hasonlatos növény lesz, hanem valamelyik szülőjére hajaz majd.

Vasárnapra semmilyen enyhülés nem várható, ezért aki hisz abban, hogy melegre a meleg a legjobb orvosság, ráadásul vasárnap Mátészalka környékén jár (mondjuk a Nyírmeggyesi Meggyfesztivál után), mindenképpen nézze meg az Aratófesztivált Ópályiban.

Apukámnak ugyan nem voltak jó emlékei a gyerekkori aratásokról, én pedig kb. 30 évvel ezelőtt, a mostanihoz hasonló hőségben címereztem kukoricát 1 hétig, amit az ellenségemnek sem kívánnék, de kívülállóként jó bulinak tűnik a vasárnapi program. A versenyző csapatok először is erőt gyűjtenek az aratópálinkából, majd kézzel ugranak neki a búzának, kaszával vágják a rendet, sarlóval szedik fel a tarlóról a learatott növényt, és a belőle sodort szalmakötéllel kötik csomóba, majd kereszt alakú máglyákba rakják a gépi csépléshez.

Amíg a kézi kaszások, marokszedők, kévekötők és keresztrakók versenyeznek, a szakácsverseny résztvevői régi szatmári aratóételeket főznek, kemencében sül majd a kenyér és a tésztamaradékból készült lángos.

A nap fénypontja az előző évekhez hasonlóan az ebédet követő, ½ 4-kor kezdődő, a helyiek által Paraszt Forma-1-nek keresztelt szekérverseny.

Időre húzzák majd a régi, fából készült, vasakkal erősített szekereket, rakománnyal vagy üresen, és az eredeti Forma 1-ből ismert kerékcsere is fontos része lesz a versenynek.

A rendezvényt egész nap kulturális program egészíti ki: régi aratódalokat hallhatunk, tánccsoportok mutatják be az aratóbálok társastáncait. Sötétedés után tűzijáték búcsúztatja a napot, és végül hajnalig tart majd a mulatság.

Részletes program itt.

Forrás

Ilyen névvel is illetik a rózsafélék családjába tartozó meggyet (Prunus cerasus), mely édes termésű testvére mellett rokonságban áll az almafélékkel, a barackkal és a szilvával is. Őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, Magyarországon már a honfoglalás előtt ismerték a vad fák gyümölcseit. Erre utal a meggy szavunk finnugor eredete, míg a többi gyümölcs neve a török, a bolgár és más szláv nyelvekből származik. A hajdani lelőhelyeket pedig sok helység- és családnév őrzi: Nyírmeggyes, Megyaszó, Meggyes.

A tűző nap felértékeli az árnyékot, ilyenkor népszerűek a nagy árnyékot adó növények. Mind közt csodának számít a kétméteres levélátmérőt produkáló brazil óriáslapu (Gunnera manicata). Aki teheti, fényképeztesse magát az óriással, de ha vigyáznak rá, nálunk is megél, és bár a hazai lapukat messze felülmúlja, ekkorára nemigen nő meg, ugyanis egy átlagos kert nyújtotta lehetőségekhez képest igen kényes.

Több kertészeti szakkönyvben olvashatjuk, hogy a sárgarépa eredetileg nem narancssárga volt. Az első termesztett sárgarépák színe lila, citromsárga vagy fehér volt, a narancssárga csak később jelent meg. De hogyan, és miért? Erre a kérdésre egyik könyv sem adott választ. Végre Jamie és Adam (Az Állítólag c. műsor vezetői a Discovery csatornán) megválaszolták a blogjukban:

 „A sárgarépa azért narancssárga, mert a narancs is narancssárga.”