Ilyen névvel is illetik a rózsafélék családjába tartozó meggyet (Prunus cerasus), mely édes termésű testvére mellett rokonságban áll az almafélékkel, a barackkal és a szilvával is. Őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, Magyarországon már a honfoglalás előtt ismerték a vad fák gyümölcseit. Erre utal a meggy szavunk finnugor eredete, míg a többi gyümölcs neve a török, a bolgár és más szláv nyelvekből származik. A hajdani lelőhelyeket pedig sok helység- és családnév őrzi: Nyírmeggyes, Megyaszó, Meggyes.

A vadmeggyek után a 17. században terjedtek el hazánkban a spanyol- és a cigánymeggyek, majd ezeket követte a máig híres Pándy meggy. Ez utóbbi eredetéről az a szájhagyomány terjedt el, hogy egy Pándy nevű huszárkapitány ültette magról debreceni kertjében.

Mindenképpen érdemes ültetni a kertünkbe, mert a talajt illetően kevéssé igényes, még szikes helyeken is megél. Viszonylag jól tűri a fagyokat, közepesen vízigényes. Közepes és kis termetű fák közül válogathatunk vagy sövényt is nevelhetünk belőle, mely nagyban megkönnyíti a szüretet és a metszést. A gyümölcs hetekig a fán maradhat anélkül, hogy baja esne, így nem kell a szedéssel úgy sietni, mint a cseresznyénél. Ráadásul, ha jól összeválogatjuk a fajtákat, júniusban és júliusban folyamatosan élvezhetjük a gyümölcs kicsit savanykás ízét.

A legkorábbi a már június elején érő, öntermékeny Meteor, a Csengődi csokros, aztán érnek a Favorit, a Korai pipacsmeggy, az Érdi jubileum, az Érdi bőtermő, melyeknek szintén nincs szükségük megporzó fajtára. Nem úgy a június végi Pándy meggy, mely idegen megtermékenyítésre szorul. Ezt a feladatot legjobban a cigánymeggy látja el. Június vége felé érik a spanyolmeggy, a Kántorjánosi fajta, ezt követi júliusban a Debreceni bőtermő és az Újfehértói fürtös, valamint a késői Pándy fajta, mely szintén önmeddő, vagyis csak akkor terem, ha a közelében vele egyidejűleg virágzik egy olyan meggy- vagy cseresznyefa, amely a megtermékenyítéshez szükséges virágport szolgáltatja.

Legnagyobb ellensége a monília. A gombás fertőzést fokozhatja, ha a fákat túl sűrűn ültették.  A fertőzés következtében a virágok, a hajtások vagy egész ágak elhervadnak, a levelek megbarnulnak, leszáradnak. Rendkívül nagy a fertőzés veszélye, ha virágzás idején hűvös, párás, ködös az időjárás. Tél végén valamilyen réztartalmú szerrel kell lemosó permetezést végezni, majd virágzáskor már rezet nem tartalmazó gombaölő szerrel megismételni.

A gyümölcs sokféleképpen felhasználható: aszalhatjuk, lekvár, szörp, bor, pálinka készülhet belőle, könnyen fagyasztható. Természetesen nyersen a leghatékonyabb. Rengeteg A-, B₁-, B₂- és C-vitamint, valamint ásványi anyagokat (kalcium, kálium, magnézium, vas, cink) tartalmaz, és foszfor is van benne. Levében nagy mennyiségű antioxidáns hatású flavonoid és többféle színezőanyag is megtalálható. A meggy vértisztító hatású, szívizom-erősítő, serkenti a vese- és a májműködést, az emésztést.

Levele és az érett gyümölcsről leválasztott szára gyógyteakeverékekben vizelethajtó hatású. A levelek hatásosak még puffadás és gyulladás ellen. A kapor mellé uborkaeltevéshez is használják.

Magját sem kell kidobni, vászonzsákba varrva melegíthetjük vagy hűthetjük. Előbbi derék- vagy fülfájásra, utóbbi pl. csípés okozta fájdalom enyhítésére szolgál.

Süteményekben is kiváló, bár én csak tutira megyek, és a meggyes piskótától nem távolodom el nagyon. A bátrabbaknak recept a Fűszer és Lélek blogon.

Szombaton két helyen is a meggy lesz a főszereplő: Agárdon pálinka alakban találkozhatunk vele a Cigánymeggy Fesztiválon.

Nyírmeggyesen pedig meggypengőért vehetünk meggyet, szörpöt, befőttet, lekvárt. Részletes program itt.

Forrás itt és itt.