Sokan panaszolják, hogy az idei évben a tujapusztulás soha nem látott méreteket öltött. Az okok az aszályos 2011-es év és a nagyon kemény tél. A növények ezek közös hatásának következtében kiszáradtak vagy legyengültek, és a betegségek elhatalmasodtak rajtuk.

Miért érzékenyek a szárazságra?

A tuják gyökérzetének fő zónája a föld felső 60 cm-re. A rendszeres öntözés hatására azonban „ellustul”, sokszor csak 40 cm mélységben intenzív a növekedése, így a tartós szárazság végzetes lehet.

Örömmel értesítjük az élvezetes stílusú szakirodalomra éhes közönséget, hogy állandó szakértőnk és szerzőtársunk, Czauner Péter 2 könyve is megjelent a Cser Kiadó gondozásában.

Az elfuserált kert megmentése rengeteg gyakorlati tanácsot ad évszakokra lebontva. Haszonnal forgathatja, akinek már van saját kertje, de néha kilátástalannak látja a küzdelmet a gyomokkal, a kártevőkkel, a növénybetegségekkel, pedig lehet, hogy jó növényeket választott, csak rossz helyre.

Nagy segítség azoknak is, akik még most gondolkoznak kertvásárláson, vagy a telek már megvan, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá a rendbetételhez.

A balkon- és dézsás növények titkos életébe enged betekintést a másik könyv. A szerző itt is évszakonként csoportosítja a legfontosabb teendőket és tudnivalókat, hogy kert hiányában vagy mellette a balkonon, teraszon is egész évben pompázzanak a legkülönfélébb virágok, zöldségek vagy akár fák. Közérthető, mégis szakszerű útmutatót kapunk, hogy kicsiben is megteremthessük magunk körül egy igazi kert élményét.   

Mindkét könyv most kedvezményesen megvásárolható a Cser Kiadónál.

Gratulálunk, és várjuk a folytatást!

A fekete áfonya színével mindig is jóban voltam, nagyon tetszik a bogyók hamvas kékesfekete héja. Múltkor a piacon nem tudtam ellenállni neki, vettem egy kis adagot. Nem volt olcsó, de annyira ízlett az áfonyás mézes-vaníliás mascarponekrém, amit belőle készítettem, hogy utánanéztem a neten, mit is kell tudni erről a gyümölcsről, és hogy van-e esélyem arra, hogy a kertemben is megteremjen.

Megint kaptunk egy kis esőt, ami örömteli dolog, de már nem nagyon segít azokon, akik a hosszú szárazság idején nem győzték az öntözést.

Pedig öntözésre is legjobb az összegyűjtött esővíz, már ha van mit gyűjteni… Egyrészt olcsó, másrészt mészmentes, és már eleve megfelelő hőmérsékletű. Lehetőleg fénytől védett, zárt tárolóban gyűjtsük, nehogy algák vagy szúnyoglárvák népesítsék be. A hosszú száraz időszak utáni első eső vizét az ereszcsatornából jobb, ha nem használjuk öntözésre, hiszen az lemossa a háztetőn régóta gyűlő összes szennyeződést.

Aki címerezett már kukoricát, nyilván azt gondolja, hogy önszántából senki nem sétálgat egy tengeritáblában, hacsak nem bujkál valami-valaki elől. A kiszomboriak viszont minden évben bebizonyítják, hogy igenis lehet szórakoztató egy több km-es séta a kukoricaszárak között, ha mindezt egy labirintusban tesszük.

2012 a Rotunda éve

A nagy hőség a legtöbb pázsitot valószínűleg megviselte. Alapvető probléma a mélyre vágott fű, ugyanis a kánikulában 5-10 cm közötti magasságban kell tartani a gyepet, hogy elkerülhessük a nap perzselő hatásának káros következményeit. A gombabetegségek is ilyenkor támadnak a legintenzívebben, mert a meleg és az öntözés ideális feltételeket biztosít a szaporodásukhoz.

Mint minden távol-keleti díszkerti növény, úgy a kínai lilaakác (Wisteria sinensis) is különleges. Egyetlen hibácskája: a nagy téli hidegeket nem szereti, de japán változata (W. floribunda) nem ilyen kényes. Egy idősebb lilaakácot látva nem is kell magyarázni, miért érdemel a kertben kivételes helyet. Csavaródó hajtásaival és tavasszal díszlő 20-30 centis virágfürtjeivel hamar benő 60-100 négyzetméteres területet.

Az elején tisztáznunk kell egy félreértést: a köznyelvben a Fragraria x ananassa magyar neve az eper, pedig az helyesen szamóca lenne. De akkor mi is a valódi eper?

Figura József uradalmi erdész így ír róla 1880-ban: "Európába Chinából hozatott, s ma a tenyész­tés által töb válfajt számlál, melyek közül legismertebbek a következők : a fehér vagy vörhenyes gyümölcsű édes eperfa, Morus alba; a fekete gyümölcsű savanyu eperfa, M. nigra; a nagylevelü eperfa, M. Moretti, mely névét Moretti Pál olaszországi tanártól vette, ki e fát Európában elterjeszté; a legnagyobb levelii eperfa, M. ledvona és M. Giarvola, melyek selyemtenyésztés czéljából - leveleik tápértékét tekintve - kivéve a savanyu eperfát, legkedveltebb fajok. Ezekhez tartozik még a piros eperfa, M. rubra; a cserje eperfa, M. multicaulis, valamint a török eperfa, Morus constantinapolitana, nagy fekete gyümölcsével. Ide tartozik továbbá a festő eperfa, Broussonetia tinctoria, mely Braziliában a fiset-fusztik vagy sárga fát szol­gáltatja; és végül a chinai és japáni papir-eperfa, Broussonetia papyrifera."