A leanderek, akárcsak a többi mediterrán dézsás növény tartásának aranyszabálya: minél később be, és minél hamarabb ki! Ha a tél folyamán megfelelő körülményeket (hűvös hely, fény) tudtunk biztosítani, és nem indultak meg a hajtások, amint elmúlnak az éjszakai fagyok, mehet leanderünk a szabadba. Vagyis már most!

Miután a nappali hőmérséklet folyamatosan 10 fok felett van, az sem gond, ha túl meleg volt a téli pihenőhely, és ezért beindultak a növények. A fagyérzékeny hajtásokat már nem éri kár. A kihozott növényeket vizsgáljuk át: az elszáradt, beteg részeket távolítsuk el, ha tetveket látunk, a megfelelő növényvédő szerrel permetezzünk! A tápanyag-utánpótlást is meg kell kezdeni, mert a leander nagy fogyasztó. Később is lassú fejlődéssel, kevés virággal jelzi, hogy fogynak a tartalékai.

Téli kuckójából először árnyékos helyre tegyük, mert a mostani, erős napsugarak megperzselhetik: a hajtásvégek és a levelek olyankor megbarnulnak, majd elhalnak. Ettől  ugyan a növény még tovább él, de sokáig tart, amíg teljesen rendbe jön. A sérült hajtásokat le kell vágni, ami késleltetheti a virágzást, de jót tesz a leandernek. A barna szélű leveleket meghagyhatjuk; bár nem szépek, előbb-utóbb maguktól is lepotyognak.

Ha nem szoktuk metszeni a leandert, tapasztalhatjuk, hogy a fás részek végein nőnek csak hajtások, levelek.  Az ilyen elhanyagolt növényt bátran vissza kell vágni, így lehet elindítani az intenzív hajtásfejlődést.  Még jobb, ha megelőzzük ezt a beavatkozást úgy, hogy kétévente alaposan megmetsszük: a növényen lévő virágrügyek kb. 50%-át meghagyjuk, a többi hajtást alakítjuk, fiatalítjuk. Ezt a munkát tavasszal is el lehet végezni. A megmaradó részek korán, de júliusban a visszametszettek is virágba borulnak.  A leander metszéséhez lehetőleg húzzunk kesztyűt, a növény erősen mérgező, érzékenyeknél a nedve irritálhatja a bőrt!

Miután a leander árnyékos helyen hozzászokott a nap erejéhez, a végleges helyére vihetjük: egy meleg, napos helyre. Ideális a déli, délnyugati házfal mellett, ahol a növény meghálálja, hogy a fal éjjel visszaadja a nappal begyűjtött hőt. Arra azonban ügyelni kell a helykiválasztásnál, hogy az eső károsíthatja a kinyílt virágokat.

A leander átültetésének ideális időpontja a teleltetés előtt van, de ha most vesszük észre, hogy a növény gyökerei teljesen átszőtték a földet, szinte nem maradt termőközege, akkor nincs más választásunk, cselekedni kell. Lehetőleg maximum két mérettel nagyobb cserépbe ültessük! Nem érdemes túl sok plusz termőközeget adni neki, mert a gyökér indul intenzív fejlődésnek a növény többi részének rovására.

 Van egy bizonyos határ, amikor már nem akarjuk nagyobb edénybe ültetni, mert nem tudjuk mozgatni. Ilyenkor a következőt tehetjük: vegyük ki a növényt a cserépből, és a gyökérzet 20-25%-át vágjuk le! A zöld részeket is minimum ilyen arányban, de inkább erőteljesebben metsszük vissza, majd a leandert a régi edényébe ültessük vissza.

Ha a megfelelő helyen áll, bőségesen locsoljuk a levegőéhez hasonló hőmérsékletű vízzel, és elegendő tápanyagot kap, folyamatosan virágzik. Az „etetés” ilyenkor kezdődik, és aztán egész nyáron folytatódik, különben késni fog, vagy el is marad a virágzás.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!