Megfigyelték, hogy a növények nem egyformán használják fel a tápanyagokat: vannak éhesebbek, amelyek hamar „kizsigerelik” a talajt, mások kevesebbel is beérik. Képletesen szólva, ha az éhesek mindig ugyanabból a tálból esznek, az gyorsan kiürül, míg a kis étkűek táljában megmarad az étel. Ezért célszerű, ha minden étkezésnél mindenki eggyel arrébb ül, és a másik tálból fogyaszt.

Ez a vetésforgó alapja, vagyis, hogy minden növény a következő évben más ágyásba kerül, mint ahol előzőleg volt. Így a talajnak van ideje feltöltődni, és a tápanyag is egyenletesebben fogy belőle.

Egy másik megfigyelés is a vetésforgó mellett szól: azon a területen, ahol a növény eltölt egy szezont, annyira felszaporodhatnak a kórokozói, hogy jobb, ha továbbáll. Ha a következő évben máshova ültetjük, máris megszabadítjuk ettől a problémától (és magunkat is növénybetegségekkel való küzdelemtől).

Mindezen megfigyelések mellett nálam még a praktikusság is fontos szempont volt az ágyások kialakításánál. Eleinte a díszkertemből hordtam a nyírott füvet az ágyások takarásához (mulcsozás), de a konyhakert bővülésével ez egyre nehézkesebbé vált. Így jött a spirálforma ötlete, ahol az ágyásokat elválasztó füves utakon egyszerűen végigmehetek a fűnyíróval, a nyesedék pedig rögtön mehet az ágyásokra.

A harmonikus színvilág is elsődleges szempont volt a vetésforgó kialakításakor, ezért az ágyásokat különböző színekben jelenítettem meg: sárga - fehér – rózsaszín/lila. A vetésforgó ebben a formában azt jelenti, ahol egyik évben a sárga negyed volt, oda a következő évben a lila negyed növényei kerülnek, ahol a lila volt, oda a fehér, ahol pedig a fehér volt, oda a sárga jön (ld. fent).

A negyedik negyedbe kerülnek az évelő növények - azok, amelyek minden évben kihajtanak ugyanazon a helyen, és több évig teremnek. Ide kerülnek azok is, amelyek ugyan nem évelők, de azt szeretik, ha törzshelyük van, és minden évben ugyanarra a helyre ültetik őket. Ilyen például a paradicsom. A gyógy- és fűszernövények közül azok is ide kerülnek, amelyeket nem kell minden évben újra vetni, hanem évről évre kihajtanak, vagyis ezek is évelők, mint pl. a tárkony, lestyán, rozmaring, rebarbara stb. Ez a negyed lett a piros negyed.

A sárga negyedbe kerülnek a leginkább tápanyagigényes növények (pl. a káposzta), amelyeket külön komposzttal is el kell látni. A fehér negyedbe a kevésbé éhes növények jönnek (pl. a saláta), míg a rózsaszín/lila negyedbe ültetjük a legkevesebb tápanyagot igénylőket (pl. hagyma).

A sorokhoz az adott növényeket védő virágokat, fűszer- és gyógynövényeket ültetünk, ezenkívül a magassággal is játszhatunk: ha középről kifelé haladva egyre magasabb növényeket ültetünk, megoldjuk az árnyékolás problémáját és optikailag is befolyásoljuk az ágyás összképét.

Aki ódzkodik a spirálformától, hagyományos sorokban is megvalósíthatja a vetésforgót, akár a legkisebb konyhakertben is. Ehhez - a kert méretétől függően - néhány ötlet:

A legnagyobb munka az ágyások kimérése, utána már csak a kertészkedés élvezete marad!

Szerző: Krumpach Erzsébet, A bőség kertje c. könyv írója

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Kiszehajtás

- április 8. (Dénes) – A név a görög Dionüsziosz névből ered, melynek jelentése: Dionüszosznak – azaz a bor és a szőlő istenének - ajánlott.

- április 13. (Ida): Virágvasárnap, a húsvét előtti vasárnap. Sok helyen az egész hetet "virághétnek” hívják, amely a legalkalmasabb időszak a virágmagvak vetésére.

Virágvasárnap a barkaszentelés, a villőzés és/vagy a kiszehajtás napja is. A katolikus egyházban a virágvasárnapi mise előtt pálma- és olajfaágakat áldanak meg; a mi éghajlatunkon ezeket helyettesíti a barka, amely megszentelve tűz, villámcsapás és zivatar ellen hatásos. Ezenkívül rontás ellen is véd, ezért pl. a Zemplénben a szentkép alatt tartották.

A kert földjébe tűzött barkaág elűzi a férgeket.

Egyes vidékeken virágvasárnap volt a kiszehajtás. A kisze általában menyecskének öltöztetett szalmabábu, aki a telet, a betegségeket és a böjtöt jelképezi. Úgy tartották, aki elsőnek kezdi öltöztetni, nemsokára férjhez megy. Hogy megszabaduljanak tőle, a lányok végigvitték a falun, majd vagy elégették, vagy vízbe dobták.

A kiszehajtás mellett vagy helyett más vidékeken a villőzés volt szokásban. A villő szalagokkal, kifújt tojásokkal feldíszített fűzfaág, amellyel a lányok járták a házakat, és mindenhol elénekeltek egy nótát. A ház gazdasszonya kiment a lányokhoz, valamelyik villőágról letört egy gallyat, és sorra verte őket, hogy minél hamarabb férjhez menjenek. A villőző lányok ajándékba általában hímes tojást kaptak.

A tavaszi nagytakarítás, pakolászás során sok minden előkerül, amivel már régóta nem találkoztunk, vagy esetleg mindig kerülgettük, de nem tudtuk eldönteni, mi legyen vele. Notórius gyűjtögetőknél nem kérdés, hogy megtartják, de másoknak is érdemes megfontolni, mit lehet esetleg kezdeni egy-egy tönkrement vagy megunt tárggyal. Nem biztos, hogy minden szemétre való, a kertben sok dolgot újra lehet hasznosítani. Gondoljunk csak a blogon sokszor emlegetett „jelszóra”: Ültetni bármibe lehet!

Pl. törött agyagvázába: a pangó víz kizárt

A régi kannából mintha most is a tej folyna...

A lyukas vastalicska színes virágágy lehet.

Az ablakcserénél megmaradt keret és spaletta virágtartóként élhet tovább.

Az esernyő és a napernyő fogyóeszköz: előbbit általában elveszítjük, vagy eltörik, akárcsak a naptól védő rokona. Mégsem kell rögtön a szemétbe dobni, mert kiváló melegház, vagy

vidám tavaszi ajtódísz lehet belőle.

A régi napernyő váza pedig karó helyett nemcsak praktikus, de szép is.

Támasztéknak egy ülőkéjét vesztett régi szék is megteszi.

Most, hogy kezdődik az ültetési szezon, könnyen beláthatjuk, hogy szinte minden újrahasznosítható. A régi komód vagy a csillár, a megüresedett kalitka, az elrozsdásodott kerti szerszámok vagy a dédi palacsintasütője.

Mostanában folyik a központi lomtalanítás - legalábbis Budapesten -, ha nincs elég saját "kacatunk", nagy kincsekre bukkanhatunk. Érdemes körülnézni!

Szép hétvégét!

Forrásokhoz katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A cseresznyefa (sakura) virágzása Japán-szerte a tavasz ünnepe. Nagy ország lévén március végétől májusig is eltart a japánkertek egyik legfontosabb jelképe előtti tisztelgés. Sokféle fajtája létezik, fehér, rózsaszín, 5 szirmú vagy telt virágú. Az egyik legkülönlegesebb a Cerasus 'Yoko', amelynek levelei még nincsenek, amikor virágzik, így fa koronája egy összefüggő rózsaszín felhő. A japán cseresznyék közös tulajdonsága, hogy rengeteg virágot hoznak, de termésük jellegtelen, nem ehető. A legelterjedtebb fajtákról hasznos összefoglaló olvasható itt. 

Mivel a japán cseresznye gyorsan (1-2 hét) elvirágzik, minden percet ki kell használni az ünneplésre, amelynek fontosságát jelzi, hogy az időjárás-jelentéssel együtt folyamatosan tájékoztatják az embereket, mikor hol borulnak éppen virágba a cseresznyefák.

Olyankor aztán a helyiek kitelepednek a parkokba, hogy gyönyörködjenek a virágzásban. Ez a hanami (ami lefordítva kb. annyit tesz: „cseresznyefa virágzás nézése), amikor a japánok napokig ünnepelnek. Nagy kék vásznakat vagy plédeket terítenek le mindenhova, a legjobb helyeket már korán reggel lefoglalják, hogy munka után a legszebb fák alatt folyhasson a mulatozás.

A hanami hangulatába csöppenhetünk Budapesten is, mert a Füvészkert évek óta megrendezi áprilisban a Sakura Ünnepet. A most következő 2 hétvégére Japán a 8. kerületbe költözik, a botanikus kert cseresznyefái alá, bár szerényebb kivitelben: itt a japán kultúra kap nagyobb szerepet, nem a karaoke vagy az eszem-iszom, és kevesebb a cseresznyefa is. De úgyis a hangulat a lényeg! Lesz origami, tusfestészet, japán íjászat, japán dallamok kotón és még sok érdekes program. Részletek itt.

Kedvcsinálónak pedig néhány fotó a korábbi évekből.

Aki kíváncsi az idei tokiói hanami hangulatára, képes összefoglalót talál itt.

Fotók: Macskamenta, egyéb forrásokhoz att a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A gazok ellen folyamatos harcot kell vívni, aminek első lépése, hogy felismerjük a kert nemkívánatos látogatóit. Pusztításukat nem érdemes halogatni, mert az idő nekik dolgozik: erősödnek, sokasodnak. Nem feltétlenül kell vegyszerért nyúlni, ragyogó eszközök lehetnek ellenük puszta kezünkön kívül a kapafélék.

A gyommentesítés azonban nem csak a kapálásból áll. A munka az őszi, tavaszi talajműveléssel kezdődik. Ennek révén lehet csökkenteni a talaj gyomosságát, és a laza talaj kevésbé lesz kötött, amitől nagyban függ, hogy a későbbi kapálás tenyértörő vagy könnyű munka lesz.

A gyomokat először is fel kell ismerni

A kapálással nemcsak a közvetlen gyomirtást végezzük el, hanem közvetett módon a termesztett növény megerősödését is szolgálja. A laza talajban megnő a hasznos talajlakók életkedve, vad munkájuk révén a folyamatosan fejlődő gyökérszőrök (amelyek csak egy hétig élnek) kisebb energiával nyomulnak a tápanyagot tartalmazó talajrészecskékhez és a vízhez. Egyébként a durva rögös talajban csak a rögök felszínét hálózhatják be, a rög belseje számukra elérhetetlen. A jól fejlődő gyökérzet elősegíti a termesztett növények gyors és erőteljes fejlődését, idejekorán beborítja a talajt, és megakadályozza a gyomok ismételt kelését, majd elszaporodását.

A felszíni és mély kapálás kombinálása segít a talaj vízkészletének megőrzésében is, ezért is mondják, hogy egy kapálás felér egy alapos öntözéssel. Főleg, ha a megfelelő fejű szerszámmal végezzük.

Mecenzéfen kovácsolt magyar kapaformák

A kapálás sikerességét az időjárás is befolyásolja, ezen is múlik, hányszor kell egy szezonban nekiugrani” a területnek. Esős időben ugyanis a gyommal bőven fedett területen egy-egy kapálás után a gazok nagy része megmarad, tehát jóformán semmi eredményt nem érünk el. Ha ilyen az időjárás és a terület, hamar meg kell ismételni a kapálást.

A gyomok szívós, fura szerzetek; gyakorta nem elég a talajból eltávolítani őket, érdemes összegereblyézni és a komposzthalomra, vagy a szemétbe dobni őket, ugyanis, ha a területen maradnak, képesek újból gyökeret ereszteni.

A kapálás talajélettani hatásának áttekintése után érdemes szót ejteni magukról a szerszámokról is.

A kapaarzenálból jól kell választani

Ha a kapálás derékfájdító, akkor nem jó a kapatest, de a nyél hosszával is baj lehet. A kapa nyelének, fejének mérete és formája használója magasságához kell, hogy igazodjon. A kényszerű görnyedésen pár centiméterrel hosszabb nyéllel lehet segíteni. A ferde telken rövidebb, síkon hosszabb nyél való a kapába. Többféle kapa létezik, a szakma megkülönböztet irtó-, nyitó -,répa-, villás kerti-, lengyel-, fogas-, karmos és kerekes tolókapát. (A felsorolás nem teljes.) Ha az adott célhoz a megfelelőt választjuk, nagyban megkönnyítjük magunknak a munkát.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokhoz katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A korán jött tavasz egyik nagy előnye, hogy a közterek, parkok is a szokásosnál korábban kivirulnak, így nem kell májusig várni, hogy folytathassuk Park Life sorozatunkat. Ma egy régi kedvenchez térünk vissza, mert megérdemli.

Lipótváros (V. kerület) szívében, a körúttól néhány lépésre bújik meg a Honvéd téri park (a kihelyezett tábla szerint most már ez a hivatalos neve, mert korábban csak „Honvéd játszótérként” ismerték a környékbeliek).

A Szemere – Stollár B. – Honvéd – Markó utcák által határolt terület igazi ékszerdoboz: nem túl nagy területen minden van benne, amire a város forgatagában szükség lehet. Kutya- és gyerekjátszótér, foci- és kosárpálya, pingpongasztal, 56-os emlékmű és nem utolsósorban illemhely, ami még mindig kuriózumnak számít. Igaz, pár év alatt 100-ról 180 forintra emelkedett egy akció ára, de a szükség nagy úr.

A park idén gyönyörűbb mint valaha. Köszönhetően a korai tavasznak, nagyon sokféle virág nyílik egyszerre, így a kertészek kiléphettek az árvácska – majd nárcisz – majd tulipán háromszögből, és igazi virágszőnyeg díszíti a központi részt.

Fűre ugyan csak a rigók léphetnek, de a látvány kárpótol a tiltásért, amit tábla nem is jelez, csak a szemfüles parkőr.

Most a legszebb, mert egyszerre nyílik a magnólia (liliomfa), az aranyvessző, az árvácska, a nárcisz és a jácint, a császárkorona és sokféle és -fajta tulipán. Kár, hogy nincs illatos fotó!

Már a japán juhar is bontogatja leveleit

Aki a belvárosban jár, szánjon rá egy kis időt, hogy leülhessen ez egyik padra. Ebben a gyönyörű napsütésben már néhány perc is igazi feltöltődés. Én szóltam.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Aki a spenótot szereti, a mángoldot is fogja. Az ijesztő tudományos név (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla – ráadásul csak egy a számos közül) ne rettentsen el senkit, hisz „csupán” a cékla legközelebbi rokonáról van szó. A spenótimádóknak pedig azért hasznos, mert íze hasonló, és június-júliustól a fagyokig szedhetjük, amikor spenót már rég nincsen.

Fura, hogy még mindig elég ismeretlennek számít, pedig már i.e. termesztették Ázsia egyes vidékein, a görögök és a rómaiak egyik kedvenc főzelék- és gyógynövénye volt, sőt néhány száz évvel ezelőtt még nálunk is gyakran előfordult a kertekben. Aztán valahogy feledésbe merült, pedig az egyik legegyszerűbben tartható növény. Ideje hát, hogy rehabilitáljuk!

A vetést általában április második felében javasolják, mert 9 °C-on csírázik, és a hideget nem bírja, de a mostani időjárást nézve talán korábban is lehet próbálkozni vele. Én mindenesetre cserépbe elvetettem néhány magot, pontosabban gomolytermést, ami 3-5 mag összenövése. Ezért várható volt, hogy elég sűrűn kel ki. Az egyelést szabadföldbe vetve sem lehet elkerülni, de később annál kevesebb a gond vele.

A talajt illetően nem túl válogatós, bár a meszes, humuszos közeget jobban kedveli. Napos helyre ültetve szépen fejlődik, főleg, ha elég vizet is kap. Ezért eleinte érdemes mulcsozni körülötte a talajt, hogy a víz ne párologjon el, később már a levelei gondoskodnak erről. Akár az enyhébb fagyokat is kibírja, de pl. szalmával takarva a telet is átvészeli, és korán kihajt. A második évben aztán virágzik és magot érlel, olyankor levelei elsatnyulnak.

Lucullus

Ha valakinek az íze mégsem jönne be (kizárt), akkor is gyönyörű, 60-80 cm magas, mélyzöld, fajtától függően fehér, sárga, lila vagy piros levélnyelű növényt nyer a kert díszéül. Nekem sikerült idén a „Lucullus” fajtát ültetni, ami 70 cm-re nő és hatalmasak a levelei. Érdekes lesz a gangon, kíváncsian várom.

A külcsínyen kívül a belbecs sem elhanyagolható: jelentős mennyiségű A-, B₁-, B₂- és C-vitamint, oxál- citrom- és almasavat, káliumot, kalciumot, vasat, foszfort és magnéziumot, ezen kívül cukrot, és a könnyű emészthetőséget segítő pektineket tartalmaz. Levelét a spenóthoz hasonlóan, vagy a káposztalevél mintájára hússal, zöldséggel töltve főzhetjük, levélnyelét rántani, párolni, főzni szokták, akárcsak a spárgát. Ma már elég sok fajtája elérhető, mindenki válogathat kedvére.

Mángoldra fel!

Forrás itt és  aképekre kattintva.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Április – Szent György hava

14. hét:

- április 1. (Hugó): A naptárreform előtt az év kezdetét jelentő ünnep volt, utána már komolytalan, bolond nappá vált. A népi hiedelem szerint aki e napon vet, az is bolond, mert az ilyen magból nem lesz termés. Új dolgokba kezdeni se érdemes, mert nem sok jó sül ki belőle.

- április 5. (Vince): Ha addig nem, Vince napjától már mindenképpen itt a tavasz.

- április 6. (Bíborka): Ha Bíborka napján esik az eső, szűk esztendő várható, már ami a termést illeti.

Ki gondolná, hogy krumplit ásó és kapa nélkül is lehet vetni?! Pedig. Én sem hittem benne, amikor először olvastam róla, aztán kipróbáltam, és működik!

A módszer hihetetlenül egyszerű: se lyuk, se barázda, csak egyszerűen elszórjuk a krumplit a csupasz földön, meghintjük fahamuval, amit a krumplibogarak nem igazán kedvelnek, végül jó vastagon (legalább 40 cm) beborítjuk szalmával.

A szalma alatt háborítatlanul növögetnek a gumók, a burgonyabogaraknak viszont áthatolhatatlan akadályt jelent, ha elég vastag a réteg. Mi pedig hátradőlhetünk, mert sok dolgunk már nincs. Az így “elvetett” burgonyát nem kell kapálni, feltölteni, gyomlálni sem. És egyszer csak megjelennek az első levelek...

A burgonyabogarak persze nem adják fel egykönnyen, alig várják, hogy valahogy kapcsolatba kerüljenek a finom levelekkel. Ezért a szépen burjánzó bokrokat vegyük körbe 50 cm magasságban vékony huzallal, így a lomb nem tud eldőlni, és a bogarak nem tudnak rá felmászni.

Ha mégsem voltunk elég fürgék, egy újabb adag fahamu segíthet a kártevők ellen, vagy végső esetben használjunk kereskedelemben kapható, természetes úton ható készítményt a burgonyabogár lárvái ellen.

A bő burgonyatermés titka, hogy virágzás alatt bőségesen öntözzünk. Ezután ősszel már csak annyi a feladat, hogy eltávolítjuk a szalmaréteget, és összeszedjük az alatta sorakozó krumplikat.

Aki nem hiszi, hétvégén még nekiállhat, aztán ősszel csodálkozhat!

Sok sikert!

Szerző: Krumpach Erzsébet, A bőség kertje c. könyv írója

Közeleg a ragyogó időt ígérő hétvége, végre sokat lehetünk a kertben: egy kis kapálással vagy gyomhuzigálással, fűnyírással, magvetéssel vagy a már bevetett barázdák csinosításával tölthetjük az időt. Ennek egyik módja, ha a sorokat mutatós jelölőkkel látjuk el.

Na jó, ez talán kicsit túlzás, de ha hegyekben áll a családi ezüst és véletlenül pont ötvösök vagyunk...

A tejfölös poharakra, tőzegcserepekre, WC-papír gurigákra a legtöbben ráírják, milyen magot vetettek bele, a kertben pedig a sor elejére kis faágra tűzik a vetőmag zacskóját. Amit aztán áztat az eső, elfúj a szél, kiszív a nap. Nem túl szexi. Összeszedtünk néhány pöpec sorjelölőt, az egyszerűen elkészíthetőtől a némi kézügyességet vagy akár művészi vénát is igénylőkig. Lehet, hogy némelyikkel kicsit dolgozni kell, de cserében évről évre újra felhasználhatók.

Ha nem tudunk szabadulni a vetőmagzacskós változattól, legalább húzzunk rá egy kis üveget, hogy jobban bírja a gyűrődést.

Vagy laminálhatjuk is

Egyszerű, mégis mutatós lehet, ha a faágakra nem a zacskót húzzuk, hanem ráírjuk a növény nevét.

A facsipesz vagy a spatula is kiváló erre a célra.

Kézírással is tökéletes

Ha nagyon ráérünk, egy kis táblafestékkel is lekenhetjük

A festett kavics mindig jó móka, akár gyerekekkel is, csak figyelni kell, el ne tűnjön a földben egy idő után.

A parafa dugó natúr és festve is jó szolgálatot tehet, akár az ablakpárkányon fejlődő magoncokat, akár a kerti sorokat akarjuk megjelölni.

A konyhában akadhat néhány használaton kívüli fakanál, de újakat venni sem akkora befektetés.

A minimáldizájn híveinek ajánlható a sörösüveges megoldás: eshet eső, fújhat szél, meg se moccan, sőt akár a vakondokokat is elűzi, mert a föld alatt fura hangokat ad.

Ha már nagyon igényes változattal indítottunk, a végére is jöjjön egy némi munkát igénylő jelölő: süthető gyurmából betűnyomdával készült. Részletes leírás a képre kattintva.

Forrásokhoz katt a képekre.

Még több ötlet itt: Variációk sorjelölőre a veteményesben ill. a Kapanyél Pinterest-oldalán.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!