Szeptember - Szent Mihály hava
38. hét
- szeptember 17. (Zsófia): Ha ez a nap itt találja még a fecskéket, idén már nem érkezik meg a hideg.
A mennydörgés, villámlás azt vetíti előre, hogy szép "vénasszonyok nyarára” számíthatunk, de kemény lesz a tél.
Forrásért katt a képre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Ha nincs a kertben meggy- vagy cseresznyefa, mégis effélékre hajazó csemete bújik elő a földből, akkor nagy valószínűséggel egy kései meggyről (Padus serotina), az újabban behozott, észak-amerikai eredetű özönnövényről, özönsorozatunk egy újabb darabjáról van szó. A tetszetős virágot, apró, de ehető gyümölcsöt hozó fával még nem is lenne baj, ha szolid dísznövényként gazdagítaná a faunát. De nem ilyen.
Az erdészek hozták be az 1950-es években, mert egy olyan nagy vitalitású, széles ökológiai tűrőképességű, gyors növekedésű fajt kerestek, amely a homokos területeken, az akácosokban második lombkoronaszintet tud kialakítani. Ezzel nincs is baj, csakhogy gazdasági szempontból nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert míg Észak-Amerikában jó minőségű fája megfelelő ipari nyersanyag, Magyarországon alacsony termete, görbe, csavarodó és elágazó alakja miatt jobbára értéktelen fát szolgáltat. Lakva ismerszik meg az ember – tartja a mondás, de igaz ez a kései meggyre is, mert az is kiderült róla, hogy gyökere olyan anyagot választ ki, amely sorvasztja (allelopátia) az akácot. Vagyis a kései meggy egy fiaskó, de ezzel az ügynek nincs vége, mert ráadásul önálló életre kelt.
Agresszív viselkedéséhez az is hozzájárul, hogy kivágott törzsei körül elképesztő gyorsasággal új sarjakat növeszt, ezáltal szinte elpusztíthatatlanná válik. Így fokozatosan képes arra, hogy az erdő cserjeszintjét, majd alsó lombkoronaszintjét, végül árnyalásával a gyepszintet, s hosszabb távon – a természetes újulat elfojtásával – az állományalkotó fák szintjét is átalakítsa.
A kései meggy haszonélvezői a termését szívesen fogyasztó madarak, esetleg a búvóhelyet igénylő vadak és a tudatlan kertész lehet, aki csak egy tetszetős ingyenfát lát benne. A legegyszerűbb a fiatal, ceruzavastagságú csemetét egy csavarintással, gyökerestől kitépni a földből.
Szerző: Czauner Péter
Forrásokért katt a képekre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
A gyümölcsfák éves ciklusában alapvetően 4 szakaszt különböztetünk meg. Az első a tavaszi keringés megindulásától a terméskötésig tart, a második a termésérés fázisa, utána jön a rügyek beépítése - felkészülés a következő évre, majd a nyugalmi szakasz következik.
Általában az első szokta legjobban megmozgatni a kertészeket, a másodikban aggódnak a legjobban, a harmadikkal pedig nem nagyon foglalkoznak, pedig ez határozza meg a következő évet. Amelyik fa ilyenkor gyenge, beteg és fertőzött, az nem tud termőképes rügyeket beépíteni és szépen át fogja teleltetni a betegségeket, kártevőket.
Most kell őket megszabadítani mindazon kórokozóktól, kártevőktől, amelyek egy enyhe télen áttelelve jövőre annyira felszaporodhatnak, hogy megsemmisítik a termést, sőt akár az egész fát elpusztíthatják.
Vegyük sorra a legfőbb teendőket és a lehetséges technológiákat:
Legaktuálisabb a diófák metszése, őket ugyanis KIZÁRÓLAG a dióverés után, szeptember közepéig szabad metszeni. Amúgy sem hálás a túl erős metszésért, ezért inkább csak a kezelhető méretre igazítás, a beteg részek eltávolítása és egy kis szellőssé tétel férjen bele a dologba. Metszés után végezzünk sebkezelést és azonnal permetezzük élő gombaölő gomba, vagy gyógynövény készítménnyel, komoly betegségek esetén pedig ökogazdálkodásban engedélyezett rézzel.
A gombás betegségek közül legnagyobb mumus a monília. Ez sajnos nagyon agresszív, és kártétele erősen függ az időjárástól. Ettől függetlenül jól lehet gyéríteni és megfelelő agrotechnikával féken tartani. A legfontosabb a beteg részek eltávolítása. Figyeljünk a mumifikálódott gyümölcsökre és levelekre. A talajt most célszerű élő gombaölő gombakészítménnyel kezelni, a fákat pedig gyógynövényes kondicionálóval felerősíteni. Ezt akkor is alkalmazhatjuk, ha a fán még fenn van a termés (alma, szilva, körte).
Az őszibarack tafrinás betegsége (levélfodrosodás) ellen nehéz védekezni bio módon. Itt is elsődleges a beteg levelek eltávolítása, megsemmisítése. Permetezni azonban kíméletes réz-kén komplexszel hatékony csak, biodinamikus és permakultúrás kertekben pedig a gyógynövényes erősítést tudjuk csak javasolni.
A különböző rozsdák, varasodások és levélfoltosságokat, lukacsosodást okozó gombák ellen ilyenkor élő gombaölő gombakészítménnyel védekezzünk.
Ez az élő gomba a fákra permetezve bevonja a kórokozó gombákat, és felemészti a testüket. Egy kezeléssel ugyan nem fogja teljesen kiirtani ezeket a betegségeket, de olyan mértékig lecsökkenti és meggyengíti a kórokozókat, hogy meggátolja az áttelelésüket, így megfelelő metszés és lemosás után a következő évet már tisztán kezdhetik a növények.
A tűzelhalás az almás termésűek bakteriális betegsége (a cseresznyén, meggyen tévesen a monília durva formáját szokták így hívni).
Nagyon veszélyes, teljes védekezés még vegyszerekkel sem lehetséges. Kezelni csak addig érdemes, amíg nem érint teljes koronarészeket. Sajnos rendkívül fertőző, így ezért is ki kell vágni és égetéssel megsemmisíteni a nagy felületen beteg fákat!
Amíg csak egy-két hajtáson észleljük a képen látható tüneteket, addig megpróbálkozhatunk a következővel: az elszáradó hajtást a fertőzés alatti egészségesnek tűnő részen legalább 5-10 cm-rel lejjebb levágni, a fertőzött részeket eltüzelni. A zöldmetszés után azonnal permetezzünk ökotermesztésben engedélyezett rézzel és gyógynövényes növénykondicionálóval! Az ilyen fákat később is érdemes Biokallal erősíteni.
A vírusok elleni közvetlen védekezés nem lehetséges. Ahol ilyen fa van, azt célszerű kivágni, a helyét rovarölő gombával fertőtleníteni, és oda évekig nem ültetni hasonló fát, vagy vírusrezisztens oltványt vásárolni. Leginkább veszélyeztetett a szilva és a kajszi, de idén láttunk már meggyet és almát is.
A kártevők közül főként egyes tetvek és hernyók telelnek át a fákon. Ezeket most tanácsos narancsolajos (tetvek ellen), neem olajos (rágó bogárkártevők, poloskák és lepkekabócák ellen) növényi permetszerrel, valamint szelektív bakteriális permetszerrel (hernyók ellen) kezelni.
Vigyázat, ezeket a szereket nem szabad keverni!
Fontos azonban a fák alatti növényzet is, több levéltetű és a lepkék szárnyatlan alakjai (amelyek októberben a fákra teszik a petéiket) ugyanis az aljnövényzetben, egyes gyomokon élnek ilyenkor. Ellenük leghatékonyabban azzal védekezhetünk, hogy kaszálunk, majd azonnal eltávolítjuk a gyümölcsösből az aljnövényzetet . A legjobb hasznosítási módszer belocsolni lebontó gombákkal, majd a veteményesbe beásni, esetleg magaságyásba tenni föld alá.
Nagyon hatékony ilyenkor hullámpapír szalagot tekerni a fák törzsére, mert ebbe szívesen teszi az áttelelő petéket a legtöbb kártevő. Ezt pedig novemberben egyszerűen csak elégetjük. Még jobb a hatásfok, ha a hullámpapír szalag fölé hernyófogó övet helyezünk.
Szerző: Székely Gyöngyvér
Forrásokért katt a képekre, további információk a különböző szerekről itt.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Elképzelhető. Legalábbis egy már működik Londonban. Nem kellett hozzá más, mint egy 2. világháborús bunker és két vállalkozó szellemű úriember, akik sörözés közben elkezdtek aggódni az emberiség jövőéért. A végeredmény pedig egy burjánzó farm lett 30 méterrel a felszín alatt.
A Growing Underground elnevezésű projekt két brit vállalkozó, Richard Ballard és Steven Dring fejéből pattant ki: a londoni Clapham North metróállomás közelében csupán 129 lépcsőfokot kell megtenni egy csigalépcsőn lefelé, hogy elérjük a varázslatos bunkerfarmot. Zárt, légszennyezéstől mentes környezetben, speciális szellőztetőrendszerrel ellátott ágyásokban termesztenek vegyszermentes zöldségeket: borsót, zellert, petrezselymet, retket és mindenféle salátát. A kiépített LED-világítás biztosítja a szükséges fényt, ennek és a hidropóniás rendszernek köszönhetően az egész farm nagyon kevés energiával működik.
Az üzlet hamar beindult: nem csak Michelin-csillagos séf szerzi be innen a konyhára valót, de már a híres Covent Garden vásárlói is hozzájuthatnak a „bunkerzöldségekhez”.
Akinek van egy használaton kívüli bunkere, ne hezitáljon!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
A péntektől vasárnapig tartó Őszi Országos Kaktuszkiállítás és -vásár főszereplői az Ariocarpus nemzetség kaktusz-kövei. Velük kapcsolatosak voltak nyereményjátékunk kérdései. A helyes válaszokat beküldők közül kisorsoltuk a szerencsés nyerteseket, akik egy-egy páros belépőt kapnak a kiállításra: Lang Mária, Kiss Éva, Balogh Tamás, Gergely Ferenc, Dénes László és
Ádám Helga.
A nyerteseknek gratulálunk, őket e-mailben is értesítjük.
Mindenkinek jó szórakozást a kiállításon!
Szeptember - Szent Mihály hava
37. hét:
- szeptember 8. (Mária, Kisboldogasszony): Ha az őszi búza vetését Egyed napján nem kezdték el, akkor Kisasszonykor tették: a vetőmagot szentelt vízzel megszórták, vetés közben imádkoztak, majd az üres zsákot feldobálták, hogy az Isten olyan magasra növessze a gabonát. Általában ekkor kezdték a dióverést is.
Ha hűvös az idő, nem indulnak útra a fecskék, mert hosszú, meleg ősz következik. Ha bugyborékosan esik az eső, csapadékos időszak jön.
A szőlőtermést is befolyásolja Kisboldgasszony időjárása: „Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.”
- szeptember 12. (Mária): Szűz Mária neve napja. Ha ezen a napon szép az idő, akkor a vénasszonyok nyara hosszú és derűs lesz.
Reménykedjünk!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
A sivatagokra gyakran gondolunk úgy, mint kietlen, kő és homok borította tájra, ahol a kopár sziklák között néhány növény,: cserjék, füvek küzdenek az életükért. Azonban e tájon nem minden kő élettelen ám!
A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete 2015. szeptember 11. és 13. között rendezi meg az Őszi Országos Kaktuszkiállítás és Vásárt, ahol a rendezvény fókuszában a magukat köveknek, kavicsoknak álcázó kaktuszok lesznek.
E különlegesen ritka, fokozottan védett, sok évtizedes kort megérő sivatagi túlélőművészek ősszel bontják pompázatos, színes virágaikat, melyekkel különösen ritkán találkozhatnak a kaktuszok szerelmesei. A rendezvény mottója ezért "Élő kaktusz-kövek: az Ariocarpus nemzetség" lesz.
Az Ariocarpus nemzetség első példányát 1838-ban Mexikóban Galeotti, a brüsszeli botanikus kert igazgatója gyűjtötte be. Az Ariocarpus név gyapjas termésű kaktuszt jelent.
A növényt a mexikói indiánok is ismerték: gyógynövényként használták fel, mivel a benne lévő alkaloidák a maláriás láz csillapítására szolgálnak.
Az Ariocarpusok hazája Texas /USA/ déli részétől Mexikó középső részéig terjed. Veszélyeztetett növények, az útépítések, égetések, az agávétermesztés, legeltetés, és kisebb részt az illegális begyűjtés miatt. A mexikói természetvédelmi hatóságok ma már védik az élőhelyüket, sőt a növényeket piros festékkel megjelölve feltérképezik, nyilvántartják, figyelik a helyi populációkat.
Begyűjtésük szigorúan tilos, és ma már az Európában kapható növények kertészeti termesztésből is regisztrációs számmal, elsősorban magvetésekből feloltva kerülnek a gyűjteményekbe.
Formájuk a kövirózsáéhoz hasonló, élőhelyükön teljesen a köves-gipszes talajba húzódnak vissza a szárazévszakban, majd ősszel nyitják 5-6 cm-es csodás virágaikat, melyek színe fajtól függően fehér, rózsaszín, sárga vagy lila. Szaporításuk nehéz, rendkívül lassan növekednek, csak sok odafigyeléssel nevelhető kaktuszkülönlegességek. A három nap alatt az Ariocarpus nemzetség szakértői tartanak előadásokat, bemutatva a növények természetes élőhelyeit és terepi kutatásokat.
A látogatók természetesen találkozhatnak sok más sivatagi és hegyvidéki szárazságtűrő és pozsgás növényekkel a kiállításon, megtekinthetik a Füvészkert csodálatos trópusinövény-gyűjteményeit.
A kiállítás és vásár teljes ideje alatt szaktanácsadással segítik a kaktusztartás iránt érdeklődőket, a legkisebbek pedig kaktuszmagoncok ültetésén keresztül ismerkedhetnek meg e csodálatos növényekkel.
Helyszín: ELTE Füvészkert, Budapest 1083 Illés u. 25.
Időpont: 2015. 09.11-13-ig
Nyitva tartás: 9.00 – 17.00
Jegyárak:
Felnőtt jegy: 1.000 Ft/fő
Diák vagy nyugdíjas: 500 Ft/fő
Családi jegy: (2 felnőtt + 2 gyerek, 14 éves korig) 2.000 Ft
További információ: http://kaktuszgyujtok.hu/
Aki pedig szeretne ingyen belépőket nyerni, játsszon velünk! Az alábbi kérdésekre helyesen válaszolók között 5 páros belépőt sorsolunk ki.
2. Milyen betegségek megelőzésére használták az őslakosok gyógyító növényként?
a. láz
b. gyomorfájás
c. fejfájás
3. Milyen színű virágokat hoznak?
a. rózsaszín, fehér, sárga
b. kék , bordó, zöld
A válaszokat a kapanyelinfo@gmail.com címre várjuk.
Beküldési határidő: 2015. szeptember 7. (hétfő)
A nyerteseket e-mailben értesítjük.
Jó játékot, szép hétvétgét!
A most véget ért nyár az 1901 óta rögzített adatsorban a harmadik legmelegebbnek bizonyult, a forró, aszályos időszakokat pedig "heves események" zárták le, amik felhőszakadásokkal, helyenként jégesővel és erős szelekkel jártak - összegezte a napokban az Országos Meteorológiai Szolgálat az elmúlt időszak tapasztalatait. Erre a kertfenntartóknak is érdemes figyelni.
Idén nyáron öt hőhullámos időszak volt. Ezt követően a nyár egy újabb meleg periódussal zárult, augusztus 27-től a napi középhőmérséklet ismét 25 fok fölött alakult. Országos átlagban 41 hőségnapot - amikor a napi maximum legalább 30 fok - regisztrált a meteorológiai szolgálat, ez 19 nappal haladja meg az 1981-2010-es normál értéket, s ami a legfontosabb: a nyári középhőmérséklet 22,1 fok volt, 2 fokkal magasabb a szokásosnál.
Mindemellett a csapadék szeszélyes időbeli és térbeli eloszlásban érkezett az idei nyáron. Országos átlagban 136,3 milliméter volt az évszakos csapadékösszeg, ami kevesebb, mint a szokásos 70%-a. Ugyanakkor a szárazsággal járó hőhullámokat megtűzdelő intenzív események során helyenként alig egy óra alatt több mint egyhavi mennyiség hullott. Kitértek továbbá arra is, hogy a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja által kiadott előrejelzések szerint az ősz az átlagosnál melegebb lesz, szeptember és október kissé szárazabb, a november átlagosan csapadékos. Ebben az időszakban a hirtelen felhőszakadások - mint amilyeneket a nyár során tapasztalni lehetett - nagyon ritkák, inkább "kezelhető" esőzések a jellemzőbbek.
Mindez a gyepek szempontjából fontos, hiszen általában ez a kertrészlet számít a legkitettebbnek. A következő szezonokra való felkészülés szempontjából fontosak az őszi felújító, a telet előkészítő munkák.
A nyár végén és tavasszal lehet viszonylag nagy sikerrel gyepet telepíteni. A vetés időpontja nagyon fontos, hiszen a gyepalkotó fűfajoknak – legyen bármilyen keverékről szó – közel két hónapra van szükségük, hogy erőteljes egyedként túléljék a telet vagy a forró nyarat. Általában a nyár végi, kora őszi vetés a sikeresebb, mert a korai fagyok kevésbé viselik meg a gyökérváltáson éppen túljutó fűcsomókat, mint a nyári száraz meleg.
Érdemes szót ejteni arról, miféle fűfajokat hozunk a kertbe, a telkünk elé, vagy bárhova, ahova gyepet telepítünk. A tipizált gyepkeverékek találó elnevezése – sport, park, árnyéktűrő, szárazságtűrő – a használhatóságot illetően elegendő támpontot ad, a kiválasztáskor ezt ajánlott figyelembe venni. Az olyan helyekre, ahol viszonylagos az öntözés, esetleg hosszabb időszak is eltelik két öntözés között, a szárazságtűrő keverékek ajánlhatók.
De ha a felirat olvasásán túl azt is szeretnék tudni, mit rejt a doboz vagy a zacskó, akkor érdemes a gyepalkotók különleges világába pillantani. A pázsitfüvek családjába csodálatos növények tartoznak, jól bírják a szélsőségeket, erős szerkezetűek, képesek regenerálódni. Vannak, amelyek maguk képesek (tarackolók) terjedni, de nincs szükségük a rovarok közvetítéséhez, hogy magot hozzanak, mert aprócska virágporukat a szél szállítja.
A kereskedelemben kapható fűmagkeverékek többsége angol perjét, réti perjét, vörös csenkeszt tartalmaz. Aki tartós és szép gyepet akar, ne siesse el a választást, mert a használat, a környezet és az ápolási lehetőségek határozzák meg, milyen keverékre van szüksége, s ehhez ismerni kell(ene) a gyepalkotó pázsitfűféléket. Azért is fontos ez, mert a magforgalmazók azonos használhatóságot – pázsit, golf, sport, taposás-, árnyék-, szárazságtűrés - ajánló keverékei gyakran más-más arányban tartalmazzák ugyanazokat a fajokat.
Az átlagos gyepek esetében a bázist, a taposást, rendszertelen nyírást, összevissza öntözést jobban bíró gyepet szélesebb levelű fűfajok, perjék alkotják. Ezekre a laza bokrú aljfüvekre a gyorsabb növekedés jellemző, ha sikerül megakadályozni, hogy ne alakuljon ki a magszára, akkor 4-5 évig is elél.
A laza bokrú szálfüvek csoportjába tartozó csenkeszek alkotják a következő csoportot. Ha szabad így fogalmazni, ezek a legértékesebb, hosszú életű gyepalkotók. A szélsőséges igénybevételnek – taposás, szárazság, árnyék, hűvös – kitett gyepkeverékekhez e fajokból általában többet adnak.
A réti perje, tarackos tippan és a gyakran gyomként megjelenő csillagpázsit indákkal és gyökértarackokkal terjed. A rendszeres nyírás segíti területfoglalásukat, hiszen ilyenkor a sekélyen gyökeresedő növénykék darabolódnak is. Ez a csapat a jó talajfedés miatt kerül a keverékbe, ugyanakkor a sekély gyökeresedés miatt kevésbé strapabírók. Abban a kertben, ahol a gyepben sok az ilyen fűféle, kímélni kell a rendszeresen ápolt gyepet.
Szerző: Czauner Péter
Forrásokért katt a képekre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Szeptember - Szent Mihály hava
A héten megkezdődnek az „emberes” hónapok: szeptember szép ember, november csúf ember, december rossz ember. Hagyományosan szeptemberben kell elvetni az őszi gabonát. A fecskék már készülődnek a nagy utazásra, és nem utolsósorban elkezdődik az iskola.
36. hét:
- szeptember 1. (Egyed): Az őszi búza és rozs vetésének kezdőnapja. A szőlőhegyen e naptól kezdve tilos szekérrel, abroncsos edénnyel járni. Egyes helyeken a gazda úgy védte szőlőjét a gonosztól, hogy virradat előtt meztelenül körüljárta a birtokát, és a terület négy sarkán összekötötte a gallyakat.
Időjósló nap is: "Amilyen az Egyed nap, olyan lesz az egész hónap." Ha esik, esős szeptemberre számíthatunk, ha nem, szárazra.
- szeptember 5. (Lőrinc): Ha szépen süt a nap, hosszú, kellemes őszi napok várnak ránk. A szabadban fürdés utolsó napja. A "lőrinces" dinnye, körte már nem igazán ízes. Lőrinc napja után a fás növények megállnak fejlődésükben.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
Az idei szezon jót tett a japán keserűfűnek (Fallopia japonica), persze nincs olyan kontinentális nyári időjárás, ami ártalmára lenne. Míg az akác mint özönnövény politikai téma lett a közelmúltban, addig az ártéri japán keserűfű viszonylag csendben, de megállíthatatlanul terjed. Az impozáns növény rettenetes szomszéd. Emberek közelében, városok szélén, elhanyagolt parkokban szokott megjelenni ez az évelő lágyszárú.
Nagyon trükkös, s ennek is köszönhető világsikere, ha annak lehet nevezni, hogy mindent kiszorít, ha egyszer valahová betette – stílszerűen – a gyökerét. Európába először 1823-ban hozták, egy holland botanikuskertbe, onnan vadult el. Később dísznövényként és takarmányként is ültették. Hatékony a generatív szaporodási képessége, de Európában szinte teljesen vegetatív módon terjed.
Szaporító képleteit az ember és a víz terjeszti. A növények könnyen regenerálódnak rizóma darabokból, de olykor szárdarabokból is. Vannak kertek is, ahová dísznövényként beengedték, ott előbb utóbb gondot okoz. A környékünkön az egyik kertben mostanában ültettek egyet, kíváncsi vagyok, mikorra foglalja el az egészet. Megfigyelték ugyanis, hogy az anyanövény egyetlen éve alatt 20-25 méterre képes gyökerét növeszteni. Vagyis, ha a kertszomszédnak rosszat akarnánk, akkor kamikáze módon ültessünk egyet a kerítés mellé.
Rendkívül szívós: mi sem jelzi ezt jobban, mint, hogy a romtalajokon megél. Ha egyszer megtelepedett, szinte lehetetlen kiirtani - vastag gyöktörzséről újra sarjad még a rendszeres kaszálás ellenére is. A kézi kihúzás nehézkes, a kiásás több eredménnyel járhat. A szár alkalmi levágása a rizómák növekedését okozza, viszont az ismétlődő kihajtás utáni állandó levágás segítheti a gyérítést. (Az elpusztult növényi részeket gondos odafigyeléssel kell megsemmisíteni, mivel a földön hagyott rizómadarabok képesek újra kihajtani.)
Egy ismerősön is szerzett egyet, három évig tartott, míg mechanikai módon és a megjelenő sarjak Casoronnal történt kezelésével sikerült véglegesen kiirtani. A negyedik évben lett tünetmentes a kert. A híradások szerint az amúgy megállíthatatlanul terjedő özönnövény ellenségét angol kutatók megtalálták. Az Aphalara itadori névre hallgató japán levélbolha Japánban már megfékezte a keserűfű terjeszkedését. A nőstények petéiket beletojják a növénybe, majd a kikelő lárvák ott élnek, és kiszívják a növény nedveit. Biztatóak a kísérletek egy levélfoltosságot okozó gomba elterjesztésével is, állítólag a Mycosphaerella polygoni-cuspidati csak a japán keserűfüvet támadja.
Szerző: Czauner Péter
Forrásokért katt a képekre.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
