Az idei szezon jót tett a japán keserűfűnek (Fallopia japonica), persze nincs olyan kontinentális nyári időjárás, ami ártalmára lenne. Míg az akác mint özönnövény politikai téma lett a közelmúltban, addig az ártéri japán keserűfű viszonylag csendben, de megállíthatatlanul terjed. Az impozáns növény rettenetes szomszéd. Emberek közelében, városok szélén, elhanyagolt parkokban szokott megjelenni ez az évelő lágyszárú.

Nagyon trükkös, s ennek is köszönhető világsikere, ha annak lehet nevezni, hogy mindent kiszorít, ha egyszer valahová betette – stílszerűen – a gyökerét. Európába először 1823-ban hozták, egy holland botanikuskertbe, onnan vadult el. Később dísznövényként és takarmányként is ültették. Hatékony a generatív szaporodási képessége, de Európában szinte teljesen vegetatív módon terjed.

Szaporító képleteit az ember és a víz terjeszti. A növények könnyen regenerálódnak rizóma darabokból, de olykor szárdarabokból is. Vannak kertek is, ahová dísznövényként beengedték, ott előbb utóbb gondot okoz. A környékünkön az egyik kertben mostanában ültettek egyet, kíváncsi vagyok, mikorra foglalja el az egészet. Megfigyelték ugyanis, hogy az anyanövény egyetlen éve alatt 20-25 méterre képes gyökerét növeszteni. Vagyis, ha a kertszomszédnak rosszat akarnánk, akkor kamikáze módon ültessünk egyet a kerítés mellé.

Rendkívül szívós: mi sem jelzi ezt jobban, mint, hogy a romtalajokon megél. Ha egyszer megtelepedett, szinte lehetetlen kiirtani - vastag gyöktörzséről újra sarjad még a rendszeres kaszálás ellenére is. A kézi kihúzás nehézkes, a kiásás több eredménnyel járhat. A szár alkalmi levágása a rizómák növekedését okozza, viszont az ismétlődő kihajtás utáni állandó levágás segítheti a gyérítést. (Az elpusztult növényi részeket gondos odafigyeléssel kell megsemmisíteni, mivel a földön hagyott rizómadarabok képesek újra kihajtani.)

​

Egy ismerősön is szerzett egyet, három évig tartott, míg mechanikai módon és a megjelenő sarjak Casoronnal történt kezelésével sikerült véglegesen kiirtani. A negyedik évben lett tünetmentes a kert. A híradások szerint az amúgy megállíthatatlanul terjedő özönnövény ellenségét angol kutatók megtalálták. Az Aphalara itadori névre hallgató japán levélbolha Japánban már megfékezte a keserűfű terjeszkedését. A nőstények petéiket beletojják a növénybe, majd a kikelő lárvák ott élnek, és kiszívják a növény nedveit. Biztatóak a kísérletek egy levélfoltosságot okozó gomba elterjesztésével is, állítólag a Mycosphaerella polygoni-cuspidati csak a japán keserűfüvet támadja.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!