Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok és a virágzás, de emellett a tavasz, a termés és a termékenység - a nők anyai reményeinek patrónája is volt.

A Floraliát Flora istennő templomának i.e. 238-ban történt felszentelése óta minden esztendőben nagy pompával, látványosságokkal ülték meg az antik Róma polgárai. A császárkorban április 28-tól május 3-ig tartották. Az embereket és az állatokat egyaránt virággal díszítették. Az első napon áldozatot mutattak be az istennőnek, virágokat helyezve oltárára. A következő napokon színészek és táncosnők szórakoztatták a közönséget.

A Floraliákon kedvelt esemény volt, hogy babot, borsót és lencsét dobtak a nép közé, így mindenki annyit tudott a zsebébe tenni, amennyit akart. Az ünnepség utolsó napját a cirkuszi játéknak szentelték, amikor a komoly állati küzdelmek paródiájaként kecske- és nyúlviadalokat szerveztek. A kereszténység hivatalos vallássá válásával az ilyen ünnepségeket beszüntették.

Ezen a hétvégén (május 21-22.) az Aquincum Baráti Kör és az Aquincumi Múzeum XXII. alkalommal rendezi meg a Floraliát.
Az eseményre fiatal virágkötők virágkötészeti munkáikkal díszítik fel a múzeumot és a romterületet. A látogatók betekintést kapnak az ókori Róma életébe, gyerekeknek és felnőtteknek kitűnő szórakozás ígérkezik, úgyhogy aki teheti, ne hagyja ki! 

A tetők növényzettel való borítása nem mai találmány: évezredes hagyományai vannak, hiszen az ókori Kelet függőkertjei tulajdonképpen zöldtetők voltak. Szélsőséges éghajlatú vidékeken is évszázadok óta alkalmazzák, mert hőmérséklet-kiegyenlítő hatására már régen rájöttek: északon fűti, délen pedig hűti a zöldtetők alatti helyiségeket. A modern építészetben a XX. század elején Le Corbusier alkalmazta a gyakorlatban is hitvallását: "Nem hagyhatjuk, hogy épületeink tetőfelületei csak a palák és a csillagok párbeszédére legyenek fenntartva."

Május végén virágzik a sokak által kedvelt fekete bodza. Illatos, ehető virágait egy-egy kiránduláson begyűjthetjük, de ügyeljünk arra, hogy ne az út mellől szedjük, mert a bodzavirágot mosatlanul kell felhasználni. Készíthetünk belőle szörpöt vagy bort, de kisüthetjük palacsintatésztában is. A szárított bodzavirágból teát készíthetünk. Virágpor-allergiások inkább ne fogyasszák. Beérett bogyójából lekvárt főzhetünk, de textilfestéshez is kiváló alapanyag.

Áprilisban megígértem, hogy megosztok néhány bevált receptet, amint szedni kezdem a mángold levelét. Nos, elérkezett az idő, mert a levelek már bőven elérték a tenyérnyi nagyságot. Mindig a szélső, kifejlett leveleket vágom le, így késő őszig szedhető.

Főzeléknek ugyanúgy készítem, mint a spenótot, jó sok fokhagymával, tükörtojással. Az a nagyszerű benne, hogy akkor is terem, amikor spenót már nincsen.
Levesnek kb. 15 mángoldlevelet megmosok, összevágok, és egy fej apróra vágott vöröshagymával és 1 evőkanál vegetával bő vízben megfőzöm. Kicsit lehűtöm, majd 2 evőkanál olajjal és 2 egész tojással összeturmixolom. Borssal, reszelt gyömbérrel és citromlével ízesítem, pirított zsemlekockával tálalom.

Egytálételnek fél kg mángoldlevelet megmosok és sós vízben puhára párolok. Lecsepegtetem, apróra vágom és megborsozom. Két tojásból 1 dl tejjel, 1 dl szódavízzel és 20 dkg liszttel sűrű palacsintatésztát keverek. Beleszórok 5 dkg reszelt sajtot és a párolt mángoldlevelet. Egy tűzálló tálat kivajazok, a masszát beleöntöm, tetejét olajjal vagy olvasztott vajjal meglocsolom, és a sütőben közepes lángon addig sütöm, amíg a beleszúrt hurkapálca száraz marad.

A mángold vastag nyelét is sokféleképpen elkészíthetjük, pl. spárga helyett is felhasználhatjuk. A rakott mángoldhoz a nyeleket megmosom, megtisztítom és hosszúkás szeletekre vágom. 2 evőkanál olajon egy nagy fej apróra vágott vöröshagymával megpárolom. Sóval, borssal, pirospaprikával ízesítem. Közben rizst főzök. Egy kivajazott tűzálló tálba rétegenként lerokok egy sor rizst, egy sor párolt mángoldnyelet, és egy sor karikára vágott főtt tojást, vagy kolbászt, virslit, krinolint, tetszés szerint. Tojással elkevert tejföllel leöntöm, reszelt sajttal meghintem, végül apróra vágott kaprot szórok rá és kb. 20 perc alatt készre sütöm.

Salátának a párolt mángoldnyelet kihűtöm. Egy pohár kefírt összekeverek kis citromlével, kevés mustárral, borssal. Ráöntöm a zöldségre és apróra vágott zsázsával meghintem.

Persze, ezeken kívül még nagyon sokféleképpen elkészíthető, mindenkinek jó kísérletezést hozzá! 

Miért szükséges a növényvédelem?
Ma Magyarországon szinte nincs olyan növény, amely ellenállna a különböző betegségeknek. Olyan fajtákat is támadnak, amelyek 20 évvel ezelőtt még ellenállók voltak. Amennyiben ún. „biokertet” szeretnénk, dísznövényeink esztétikailag nem tudják produkálni a tőlük elvártakat. Száraz, rágott, gombafoltos levélzetük lehangolttá tehet minket, nem is beszélve az állati kártevők nem túl kellemes látványáról. A foltos, deformált, kukacos gyümölcs nem igazán étvágygerjesztő, rosszabb esetben fogyaszthatatlan.

Most, hogy már minden virág kiültethető, ideje megszépíteni környezetünket, legyen az kert, a ház előtti utcafront, terasz, balkon vagy csak egy ablakpárkány. Íme néhány ötlet, jó tanács:

A fagyosszentek elmúltak, sajnos, a kemény mínuszok megelőzték őket, úgyhogy a hétvégén biztos lesz, aki kárfelmérést, "romeltakarítást" fog végezni. Lehet, hogy most a lustáké a szerencse, jobban jár, aki kicsit elkésett a tennivalókkal.

- Most már az összes fagyérzékeny egynyári virág a szabadba kerülhet.

- A konténeres évelőket, fás növényeket, ill. a tűlevelűeket is elültethetjük.

- A vetéssorok közötti talajt mulcsozni kell, így laza marad; a másik lehetőség, hogy a sorok közé zsázsát, spenótot, retket és egynyári fűszernövényeket vetünk.

- Az uborkát, paradicsomot és paprikát is a fagyosszentek után érdemes csak kiültetni. Az érzékeny növényeket takarhatjuk fátyolfóliával (pl. a zellert, mert gumója nem fejlődik ki, ha akár egyszer is megfázott).

- A balkonnövényeket is már nyugodtan kiültethetjük, ha eddig nem tettük. Minden virágot olyan mélyre ültessünk, mint amilyen mélyen eredetileg voltak a cserépben. A csüngő növényeket a láda peremére ültessük, szárukkal kicsit ferdén, hogy könnyebben nőhessenek lefelé. Az ültetést lehetőleg borongós napra tervezzük, vagy estefelére időzítsük, és pár napig ne tegyük a ládákat tűző napra.

Szép és dolgos hétvégét!  

Ezúttal egy játékot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A Cser Kiadó a honlapján jelentkezett A hét könyve elnevezésű játékkal, ahol hétről hétre más és más témájú könyvet lehet nyerni.

Szerencsénkre május 20-án délig az Illatos növények című könyv az aktuális nyeremény, úgyhogy ha szeretnétek részt venni a nyereményjátékban, látogassatok el a Cser Kiadó honlapjára, ahol a játékkal kapcsolatos részleteket is elolvashatjátok.

Ígéretem szerint folytatom a barbacsi erdő gombáinak bemutatását.

Az erdő maglócai oldalán, a tölgyfák alatt, viszonylag kis területen növő, a csöves gombák közé tartozó tinórufajok közül egy alkalommal 8-10 darab aranytinórut (Xerocomus chrysentern) találtam. Nagyon szép gomba, 3-12 centiméter széles kalapja félgömb alakú. A csövek halványsárgák, később zöldek.
Szedés közben némelyik véletlenül megnyomódott, vagy eltört, ezáltal a szép sárga csöves kalap alja sötétkékre változott. Így már nem volt annyira bizalomkeltő, de mivel a szakirodalom ezt a fajtát az ehetők közé sorolja, elkészítettem. Sütés közben eltűnt a lila szín, nagyon finom ízű étel lett belőle, amelyből a család többi tagja nem kért, mert a gyors és feltűnő színváltozás miatt azóta is bizalmatlanok az aranytinóruval szemben.

Eszembe jutott egy kísérlet, amelyről "Az emberi test" c. könyvben olvastam. A résztvevőket csodálatosan megterített, a legfinomabb és legízletesebb ételekkel rogyásig megrakott asztalhoz ültették. Amikor hozzáfogtak az evéshez, az asztalt sötétkék színnel világították meg, aminek következtében az ételek undort keltő színűekké változtak, mint mikor a zúzódások véraláfutása fekete, kék, majd sárga lesz. Kár, hogy a szépséges aranytinóru is ilyen asszociációkat idéz elő. Egy jó ebéd bánja.

A képen látható jóízű, gesztenyebarna színű gesztenyetinoruból (Gyroporus castaneus) sajnos csak két szép nagy példányt találtunk az egyik tisztáson. Tojással megsütve kiadós, fölséges vacsora készült belőle.

Mivel én nem tudok ilyen szép fotókat készíteni, innen vettem őket. További érdekes információkat a fenti gombákról itt találtok. 

A jövő héten folytatom.

A cukkini (vagy törpetök) a patisszonhoz hasonlóan a tökfélék (kababosok) családjába tartozik. Nagy víz- és jelentős nyersrost-, C-vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt rendkívül egészséges. Energiaszegény, könnyű, kímélő ételek készíthetők belőle.

Magját tavasszal vetem, a palántákat májusban, a fagyok elmúltával napos helyre kiültetem. Ugyanúgy ültetem és nevelem, mint a csillagtököt. Virágzás után rendszeresen kell szedni, még 20-25 cm-es korában. Ilyenkor a legfinomabb. Állandóan öntözni kell, mert nagyon vízigényes. Uborkával vegyesen kovászolható, egyéb receptekre később visszatérek, amikor már szedni kezdem.

Ha már tökfélékről esik szó, talán emlékeztek rá, amikor a csicsókáról írtam, említettem, hogy az árokpart és a kerítésünk közötti részt is kihasználjuk. Az egyik részébe májusban három bokor sütőtököt ültetünk, melyeket helyhiány miatt a disznóól tetejére futtatunk, és a termés ott érik be.