"Zöldtetőnek nevezzük azokat a növényzettel borított födémeket, ahol a kertészeti és a szigetelési rétegek szerves egységet alkotnak. Azért ez az elsőre bonyolultnak tűnő meghatározás, mert nem hívjuk zöldtetőnek, tetőkertnek azokat a teraszokat, lapos tetőket, ahová a nyári melegben egyszerűen kipakoljuk a cserepes, dézsás növényeinket" -kezdi bevezetőjét a Zöldtető- és zöldfal építők vezető szakmai szervezetének szinte példátlanul nagylelkű szakmai honlapja, mely minden segítséget megad saját kivitelezésű zöldtetők létrehozásához. Mivel elérkezett a zöldítés szezonja, a megfontoláshoz és tervezéshez néhány fontos tudnivalót osztunk meg Pál János: "Növényekkel borított épületek" című tanulmányából. Ezután érdemes ellátogatni a szövetség honlapjára a jogszabályok és kivitelezési segédlet tanulmányozására.

A zöldtető több rétegből áll (lásd az ábrákat), ezek közül a legalsó az épület födéme. A szükséges teherbíró-képességet a kialakítandó zöldtető tulajdonságait figyelembe véve kell meghatározni. A lejtést adó réteg kialakítható változó vastagságú betonrétegből, illetve hőszigetelésből. A tetőfelületek lejtésének legalább 2%-nak kell lennie. A tetőszigetelést a hagyományos tetőkhöz hasonlóan kell kialakítani. A hőszigetelés többféle anyagból is kialakítható. Jól alkalmazható a polisztirolhab, a szilikátszálas hőszigetelő tábla és a habüveg is, de a fordított rétegrendű tetőknél (ahol a hagyományos módszertől eltérően a hőszigetelő réteg a vízszigetelés fölé kerül) a hőszigetelés csak extrudált polisztirolhab-lemezekből készülhet.

A gyökérzet áthatolását akadályozó réteg lehet külön védőréteg is, de a vízszigetelő réteg is betöltheti ezt a szerepet. A zöldtetők hosszú távú alkalmasságának feltétele a gyökérzet roncsoló hatása elleni védettség. A gyökerek egyrészt mechanikai igénybevételt jelentenek, másrészt a gyökérsavak vegyileg is károsítják a beépített anyagokat. A szigetelések gyökérállóságát egy 4 éves vizsgálatsorozatot követően értékelik. A fellépő mechanikai igénybevétel miatt védőréteg szükséges, amely műanyag fátyol vagy szövet lehet.
A vízelvezető-víztároló réteg szerepe kettős: nagy mennyiségű csapadék esetén a fölösleges vizet elvezeti a gyökérzet befulladásának elkerülése érdekében, míg száraz időszakban a fejlődéshez szükséges vizet tárolja.
A szűrőréteg a vízelvezető-víztároló rétegek hosszútávú kifogástalan működését biztosítja, védi azt a termőközeg apró szemcséinek bemosódásától és ezzel az eliszaposodástól. Ez a szűrőréteg általában korhadásmentes műanyag fátyol, amely külön réteget képez vagy drénréteggel társított.

A termőközegnek hosszútávon biztosítania kell a természetes tápanyagkörforgástól különálló tetőnövényzet számára szükséges tápanyagot. A speciális földkeveréket a környezeti adottságok figyelembevételével állítják össze. Extenzív tetők esetén elsősorban ásványi anyagokból áll, intenzív tetők esetén nagyobb szervesanyag-tartalom szükséges. Növényzettel telepített 18°-os tetőhajlásszögnél meredekebb tetőkön a lecsúszás elleni védelemről is gondoskodni kell. 18–35° közötti lejtésnél szerkezeti védelemről (lecsúszást megakadályozó deszkák, rácsok stb.), 35°-os tetőhajlásszög felett pedig külön tervezést igénylő védelemről kell gondoskodni.
A falak és tetőfelépítmények melletti 50 cm széles sávot a biztonságosabb vízelvezetés és a növényzet távoltartása érdekében, kavicsréteggel vagy járólappal kell fedni.

Ez lenne az anyagszükségletet előrevetítő összefoglaló. Ha bátornak érzi magát Kedves Olvasó, jöhet a továbbgondolás, hogy a meglévő födém és környezet alkalmas-e telepítésre, a szomszédok és hatóságok hozzáállása is figyelembe veendő tényező. Ha sikerül, egy darab őstermészetet csempészünk tetőnkre. És inkább csempésszünk, mint csempézzünk...

Szemezgető hazai zöldtetők fotóiból

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!