Bármerre nyúlunk a zöldségesnél vagy fűszeres polcon, az élelmiszerek jó része Amerika felfedezésének és ázsiai kereskedelmi útvonalaknak köszönhető. Legnépszerűbb, legmagyarosabb ételeink burgonyában fetrengenek, őrölt paprikától vöröslenek, a lecsóból talán csak a víz hazai származású. A reggeli cigi-kávé és pattogatott kukorica is Kolumbusznak köszönhető. Felötlik a kérdés, hogy mit termesztettek eleink 1492+meghonosodás előtt?

A nomád életmód nem tette lehetővé a kertészkedést, legnépszerűbb ételeink a burgonya és a paprika nélkül készített gulyás hús (borsos hús), a szárított hús és tésztafélék /lebbencs, tarhonya/, a töltött káposzta őse, a kásák, a tejes ételek, a lótejből erjesztett ital, a kumisz. A kásafélékből, a gabonákból, tejben, vízben főtt kásákat, később kerek köveken sütött lepényeket készítettek. Ezek a lepények átmenetet jelentettek a kenyér és a tésztafélék között.
Honfoglalás után a magyar köznép folyóvizek melletti falvakban élt, félszabad állapotban gazdálkodott. A falu környékét váltakozva szántották fel, és árpával, búzával, kölessel vetették be. Kerítéssel csak a legféltettebb növényeket - általában a szőlőt - vették körül. Innen származik a kert megnevezés, amelyet már az 1055-ből származó tihanyi alapítólevélből is ismerünk.

Az újhazában ismerték meg a magyarok a zabot, a rozsot, a hajdinát. Ez utóbbi az egyetlen kásanövényt, amelyik nem tartozik a pázsitfűfélék családjába. A lisztszerűen megőrölt gabona és kásaféléket vízzel gyúrták össze és vízben, esetleg levesben kifőzték. A növényi ételek közül fogyasztották a káposztát, a tormát, a borsót, a hagymát és a különféle salátákat. Az ételek ízesítésére sót, mézet, ecetet használtak fel. Szegényebb néprétegek a drága külföldi fűszereket nem tudták megfizetni, így főleg petrezselyemmel, köménymaggal, ánizzsal, tormával ízesítettek. Kofáknál volt beszerezhető a száraz borsó, bab, lencse, köles. Később elterjedt a vöröshagyma, a fokhagyma, az ecetes halak, olaszos sajtok, a gesztenye és a tészták használata. Kedvelt fűszerek voltak az olaszdió, sáfrány, fahéj, bors, gyömbér, ánizs, kapor. A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták fel. Kedvcsinálónak néhány eredeti középkori recept. Termesztettek diót, mandulát, vékony héjú szőlőt, mag nélküli barackot.

Ez a nagyon felszínes és évszázados ugrásokkal haladó összefoglalót részletesebben kifejti Tusor András: Gasztronómia című könyve, mely elérhető a MEK oldalán. "Táplálkozás különböző korokban" fejezetében teljes áttekintést ad húsoktól - fűszerekig a felhasznált nyersanyagokról és főzési szokásokról és ez szolgált írásom forrásaként is.

Amerika felfedezését követően eltelt néhány ráérős évszázad, míg nemesítették és megszoktatták a behozott növényeket. A paprika először Spanyolországban bukkant fel, Magyarországra dísznövényként jutott el. Lassan jöttek csak rá, hogy jól használható ételízesítőnek is. Elég nehezen terjedt el, eleinte lenézett paraszti fűszer volt. Hazánkban főleg Szeged és Kalocsa környékén sokat foglalkoztak a fűszerpaprika nemesítésével. A fűszerpaprika először Szenci Molnár Albert szótárának 1604-i kiadásában fordul elő török bors néven.

A paradicsom egy 1651-es pozsonyi kertészkatalógusban jelenik meg. Néhány évtized alatt a törökök közvetítésével elterjedt az ország egész területén. Eleinte dísznövényként termesztik és fogyasztását ártalmasnak találják. Széleskörűen csak később alkalmazzák. A burgonya Peruból került Európába. Az inkák jól értettek a földműveléshez, termesztették és fogyasztották is a burgonyát. Európába spanyol hajósok hozták át, itt gyanakodva fogadták. Először dísznövényként alkalmazták, majd a disznókkal etették meg. Csak később alkalmazták emberi fogyasztásra.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!