...illetve több ennél, egy markáns illatú és ízű, gyógyhatásokban bővelkedő kivonat. A világossárga, halvány zöldessárga, vagy aranysárga színű, kellemes aromájú és illatú, igen sűrű dióolaj a dióbél olaja, és, mint annyi másról, erről is elmondhatjuk, hogy i. e. 400 körül már a görögök is, készítették, használták. A középkorban, a 12-13. században, Franciaországban a szegény ember zsírjaként emlegették, és használták sültekhez, salátákhoz, de olajlámpásba is. 

Mostani újrafelfedezése is a franciák érdeme, a francia konyha egyik különleges, ízletes alapanyaga. A legjobb minőségű dióolaj mechanikus sajtolóban készül, finomra tört, enyhén felmelegített dióbélből. Az így kapott világos színű, minden vegyi beavatkozástól és finomítástól mentes illatos olaj az első sajtolás terméke. Ha mégis finomítják a dióolajat, akkor az kizárólag vizes mosással, ülepítéssel, szűréssel és centrifugálással történik. Az egész eljárás során a hőmérséklet nem haladhatja meg az 50 °C-ot. Ha ezt sikerül betartani, a dióolaj minden értékes összetevője – vitaminok, ásványi anyagok – benne marad. A dióolajat, mivel gyorsan szárad, olajfestmények alapozásához is használják. 

A dióolaj összetevői: A dióolajban telített és telítetlen zsírsavak, E-, A- és B-vitamin találhatók jelentős mennyiségben. Az E-vitamin nemcsak az olaj fogyasztójának hasznos antioxidáns tulajdonságai miatt, hanem magának az olajnak is, ugyanis késlelteti az avasodást. Ásványi anyagok közül a jódból tartalmaz említésre méltó mennyiséget. Koleszterin nincs a dióolajban, viszont többszörösen telítetlen omega-3 zsírsav van, ami ér- és szívvédő hatású.

A dióolaj felhasználása, tárolása: A dióolaj jellegzetes aromájáért kiválóan alkalmas saláták mártások ízesítésére. A tiszta dióolajat nyugodtan keverhetjük semlegesebb ízű olajokkal, ha karakteres aromáját lágyítani szeretnénk. Fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben tároljuk, mert könnyen oxidálódik, azaz avasodik. Szobahőmérsékleten még jobban felgyorsul ez a folyamat, ezért érdemes hűtőszekrényben tartani és gyorsan elhasználni. A fénytől is óvnunk kell, mert az is oxidálja. 

A dió népi gyógyászati- és házi szerként való felhasználása
A diólevél, a diókopács, sőt a fa más részei is, a különböző népeknél általánosan elterjedt gyógyszerek voltak. Dióborogatást alkalmaztak tüdőgyulladásra, tályogokra, ficamokra, a könnyzacskó gyulladására, diófőzetet ittak vértisztítónak és gyomorteának. A diólevélből készült főzetet bőrbetegségek, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma lemosására, a bőr enyhe gyulladásai esetén borogatására alkalmazták, aranyér és bőrkiütések ellen pedig az ülőfürdőbe tették.
A diólevélből főzött tea igen hatásos emésztési zavarok, székrekedés, étvágytalanság esetén, továbbá nagyszerű vértisztító hatása van, régen fejtetű ellen is használták. A tea készítéséhez egy púpozott teáskanál apróra vágott diólevelet 1/4 L forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk és utána fogyasztjuk. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják népi gyógyászok. A hajra különösen jó hatással van a B5-provitamint tartalmazó dió, ez a bizonyos samponokban is megtalálható hatóanyag táplálja a hajhagymákat. A diókopács csersavat tartalmazó főzetével mosott barna haj csillogóvá válik, sötétebb árnyalatot kap. A diókopácsból barna fapácot is készítenek.

A dióból készült népi gyógyászati és házi szerek, a dió haszonnövény bemutatása és termesztése témája Eisenstock Ildikó: A dió című kötetének. Ajánlott olvasmány leendő termesztők, diófa-tulajdonosok és minden érdeklődő részére.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!