Szeretjük nézni, ahogy mások dolgoznak. Ennek jegyében ez évi utolsó írásunk rövid fotónapló egy csinos kis fenyő evakuálásáról (a szomszéd építkezése veszélyezteti jövőjét). Életesélyt adok neki és a rövid karácsonyi fellépést követően szabadon engedem természetes élőhelyén, a kertben.

Néhány éve környezetbarát akciók keretében bérelhettünk dézsás fenyőt karácsonyfának. Jó ötletnek tűnt, de sajnos a természet közbeszólt és sorra pusztultak el hősokktól a szép reményű fácskák. Emellett sok macera is járt az ide-oda cipelgetéssel. Korábbi írásainkból szemezgetve a lakásba bevitt, majd visszatelepített fenyők gondozásáról idézek néhány bekezdést.

A gyökeres fákat a lakásba bevitelkor és az ünnep utáni kivitelekor is zsilipelni kell. Ajánlott a szabad levegőről első lépcsőben egy fűtetlen helyiségbe vinni, majd csak néhány nap múltával kerülhet a fűtött lakásba. Ugyanezt a folyamatot az ünnep után fordítva kell megismételni. A kettős hasznosítású karácsonyfával, bármilyen fajról is legyen szó, a sikeres túlélés reményében rövid ünnepet szabad csak tartani, és legkésőbb vízkereszt napján az ilyen fát le kell szedni. Az edényes csemetét a szabadban a nem fagyos napokon ajánlott öntözni.

A fagyok elmúltával az előre kiásott gödörbe érdemes a gyökeres fát kiültetni, de gondoskodni kell a gödör savanyú talajjal vagy tőzeggel való feltöltéséről, mert a fenyőfélék azt kedvelik. A tapasztalatok szerint a fa megeredése nemcsak az életerős növényen, hanem az első évek gondos ápolásán is múlik. Aki azonban fenyőfát ültet kertjébe, számoljon azzal, hogy ez a növény nem jó szomszéd. Ha jó helyre kerül, akkor egy-két év erőgyűjtés után sudár törzse egy évtized alatt eléri a 10–15 méteres magasságot. Ezért nem érdemes a ház falához közel ültetni, mert a szelíd fácska hamar óriássá nőhet.

Tűlevelei teljes árnyékot adnak, alatta egyes borostyánok és páfrányok kivételével kevés növény él meg. Ráadásul az ereszcsatornát is eltömi, a talajt elsavanyítja, a házat viszont beárnyékolja télen-nyáron, ami különösen akkor rossz, ha túl közel ültetik az épülethez. Márpedig jellemzően ez történik, hiszen sokszor a kis előkertbe teszik a növényt. Ha ezzel sem sikerült kedvüket szegni, akkor következzenek a jók, amiket a fenyő szomszédsága hozhat. Ha jó fajtát, és háztól kellő távolságot választanak, akkor hangulatos sarkot lehet teremteni, mert a mini fenyves növényegyüttese minden kertészkedő becsületére válik. Forrás: Czauner Péter, Kapanyél
 

A gyökeres fenyő ne kerüljön fűtőtest közelébe, majd az ünnepek után minél hamarabb vigyük ki a meleg lakásból (a visszaszoktatás is legyen fokozatos). Legjobb, ha meg sem várjuk a hagyományos Vízkeresztet a fa leszedésével.

A majdani ültetőgödröt már most elő lehet készíteni, ami idén nem nehéz, hiszen sehol sincs átfagyva a talaj. A fenyő helyét körültekintően kell kiválasztani, hiszen a most még alig méteres fa évek múlva nagy helyet követel magának a kertben, elfogva az egykori kilátást, „agyonnyomva” a ház falát. Azzal is számolni kell, hogy a fenyő alatt néhány árnyékot és savanyú talajt kedvelő növényen kívül nem él meg semmi.

Ha mindezen tényezőket figyelembe véve megvan a végleges hely, ássunk a gyökérlabdánál körben legalább 20 cm-rel nagyobb gödröt, és az ültetésig takarjuk be. Az ünnepek után a konténeres példányt edény nélkül, a földlabdásat pedig akár a zsákjával együtt (vágjunk rajta réseket) ültessük be. Használjunk zsákos fenyőföldet, majd jól iszapoljuk be. A fenyő tövét takarjuk be szalmával, lombbal vagy fenyőkéreggel.

Száraz, fagymentes időszakban öntözzük meg, és ha minden jól megy, néhány év múlva sudár fenyőfa díszíti kertünket.  Forrás: Kapanyél

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!