Halottak napján minden temető szép a sok virágtól, gyertyától, de vannak sírkertek, amelyek a sima hétköznapokon is különlegesek.

Budapesten a Fiumei Úti Sírkertben (vagy Kerepesi temető) nyugszanak történelmünk, irodalmunk nagyjai: Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Táncsics Mihály, Jókai Mór, Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, hogy csak néhányat említsünk. (A sírkert nevezetes halottainak listája itt. ) Komplett iskolai napokat lehet(ne) ott eltölteni, irodalom-, történelem-, művészettörténet- vagy biológiaórát tartva, ha a változatos növényzetet is figyelembe vesszük.

Ady síremléke (Fotó: mimi / Travelo)

Még mindig a fővárosban maradva, de már eldugottabb helyen és elég elhanyagolt állapotban találhatunk török turbános sírköveket a Budai Vár alatt (a Döbrentei tér és a Buzogány-torony között). Ezeket még sajnos nem láttam, csak olvastam róluk itt. 

A balatonudvari temető szív alakú sírköveit bizonyára sokan ismerik. Többféle legenda kering az eredetüket illetően. Nekem a legkedvesebb az, miszerint a helyi halászgazda lánya egyszer egyedül evezett ki a Balatonra, viharba került és belefulladt a vízbe. Szerelme, a falu kőművese bánatában szív alakú sírkövet készített neki, amely úgy megtetszett a helybelieknek, hogy többen ilyet faragtattak vele elhunyt családtagjaiknak.

Ugyancsak a különleges fejfáiról híres a szatmárcsekei református temető (meg persze nem mellékesen arról, hogy itt nyugszik Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője). Különleges látvány a közel 600 csónak alakú, ember nagyságú fejfa, amelyek eredete szintén tisztázatlan. Egyesek szerint a falut körülvevő vizek gyakori áradásakor a halottakat csónakban vitték a temetőbe, azért temetkeztek így.

A végére hagytam a legkülönlegesebb és legfrissebb élményemet. Augusztusban erdélyi körúton jártunk a családommal, amelynek utolsó állomása Máramarossziget volt. Utolsó reggel, hazaindulás előtt – biztos, ami biztos – elmentünk a néhány km-re lévő Szaploncára (Săpânța), amely "vidám temetőjéről" híres.

A tölgyfából faragott, ún. szaploncai kékre festett 800 fejfa Stan Pătraş (1908–1977) népi faragó, festő és költő életműve, amelyet halála után segédje, Dumitru Pop folytatott tovább. A fejfákon színes festmény ábrázolja az elhunyt életének jellemző mozzanatait vagy halálának körülményeit.

A versbe szedett sírfeliratok némelyike tényleg vicces, de a szintén vidám, színes templomban olvasható ismertető szerint nem ez a fő jellemző.

Mivel a feliratok románul vannak, így nem értettük egyiket sem, de az mindenképpen kiderült, hogy az ottani embereknek a halál az élet természetes velejárója. Azért a neten találtam fordítást, íme két példa:

„Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belém vágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém”

Vagy ez:

„Nyugszom én idelenn

Stan George a nevem

Szegény élet, jött a vég

Semmivé lett mint a jég

Illés napján kapáltam

A villám erősebb volt nálam

Apám megharagudott

És anyám se nyughatott

Örökké megsiratott.

Fiatalon távoztam

19 ha voltam.”

Aki arra jár, mindenképpen menjen el ebbe a temetőbe, tényleg nagy élmény!

Egyébként állítólag Magyarországon is találni tréfás sírfeliratokat: 1919-ben az Est c. lap egyik száma közölte Derecskey Imre gyűjteményét a nyírbogárdi, a székelykeresztúri, a bökönyi, a pétervásárai és a börvelyi temetőkből: 

"Itt nyugszik Fodor, a tót,
Aki gyufával nézte a benzines hordót,
Hogy van-e még benne?
Oszt vót!"

Vagy egy másik:

"Itt nyugszik Józsa Pál,

Ki a vízbe fulladt,

Jól teszi ki érte

Néhány könnyet hullat.

Ötvenegy évet élt,

Megitta a telkét,

S mégsem a bor,

Hanem a víz

Oltotta ki lelkét."

Hogy ezek megvannak-e még, nem tudom, ha valaki tud ilyen példákat, ossza meg velünk!

Forrásokhoz katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!