A jeles nap története a múlt század elejére nyúlik vissza, amikor 1902-ben, a hasznos madarak védelmében megszületett párizsi egyezmény alapján Chernel István, lelkes ornitológus szülővárosában, Kőszegen megszervezte az első Madarak és fák napját.

Néhány évvel később hivatalos ünneppé vált, amikor Herman Ottó közbenjárására gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben írta elő, hogy minden iskola szervezze meg a Madarak és fák napját "természetvédő" és "erkölcsnemesítő" szellemben.

Az első világháborúval úgy tűnt, ez az ünnep is elveszett, de 1931-ben Klebelsberg Kunó rendelettel élesztette fel: előírta, hogy a tanító ezen a napon "szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is". A fákkal kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy minden gyermek ültessen egyet, mely fa "azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik".

E rendelet szellemében minden év május 10-én megtartják az oktatási intézményekben a Madarak és fák napját, és sok helyen tényleg ültetnek fát is. Vagy legalább megemlékeznek az Év fájáról, amely idén a vadalma (Malus sylvestris)...

... és az Év madaráról, vagyis 2017-ben a tengelicről (Carduelis carduelis).

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!