A varjúhájfélék (Sedum) méltán örvendenek nagy népszerűségnek, mert tulajdonképpen semmi dolog nincs velük. Szegélynövényként, talajtakarónak sziklakertbe, balkonládába vagy virágcserépbe egyszer elültetjük, aztán már csak élvezzük a látványát. Teljesen igénytelen évelő, ha napos helyre, jó vízelvezetésű talajba kerül.

Közülük is kiemelkedik a mai ünnepelt, az októberi varjúháj (Sedum sieboldii), melynek mindegyik elnevezése beszédes. A hivatalos nevének egyik köznyelvi változata az októberke, mert bár már szeptembertől elkezd bimbósodni, leginkább októbertől, azon belül is Teréz napjától kezd igazán virágba borulni. Innen a másik neve: terézke vagy terézvirág. Az enyém ma még ugyan inkább csak bimbós, de nemsokára kinyílik.

Az októberi varjúháj (más besorolás szerint Hylotelephium sieboldii) rendkívül szárazságtűrő, szívós, könnyen tartható növény. 15-20 cm magasra nő, és szinte egész évben szép látványt nyújt. Tavasszal pillanatok alatt betölti a felületet új hajtásaival, kicsi, húsos, kerekded hamvaszöld levelei egész nyáron díszítenek, majd szeptember-októbertől a fagyokig virítanak rózsaszínű csillagvirágai. Közben a levelek pompás őszi színeket öltenek, és csak a tél folyamán potyognak le.

Mindezen tulajdonságai miatt kiváló talajtakaró sírokra is. Innen egy további neve: temetővirág. Amikor a szomszéd nénitől sok-sok évvel ezelőtt kaptunk egy cseréppel, ő is így hívta.

Aki rendszeresen elfelejt locsolni, annak mindenképpen érdemes beszerezni néhány tövet, és egymástól 25-30 cm-re elültetni. A burjánzó növényszőnyeget aztán 3-4 évente, kora tavasszal érdemes tőosztással szaporítani.

Boldog névnapot, Terézke!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!