A párizsi Jardin des Plantes-ben járva a növénykedvelők valóságos csodára lelnek. A vácrátóti kert sem szégyenkezhet a rendszertani bemutatója miatt, de az 1635 óta működő párizsi mindenképpen komolyabb. A francia tudathoz képest tulajdonképpen szerényen sorakoztatják fel e példátlan belvárosi kertben egykori világbirodalmuk flóráját, úgy, hogy egyszerre nyújtanak segédanyagot a rendszertani, alaktani dolgok iránt érdeklődő kertbarátoknak és diákoknak. Az állatkertet, több múzeumot és többszintes pálmaházat is kínáló látványosság - akit érdekel az ilyesmi – egész napos program is lehet.
Most csak az összehasonlító növénytani részre összpontosítanék. A kert legújabbkori berendezői úgy válogatták össze a szigetek lakóit, hogy minden családon belül a leginkább kontrasztos fajok kerüljenek egymás közelébe, ezzel láthatóak különbözőségek, anélkül, hogy a genetikai vonalak nagyon eltérnének.
A rokonságot ábrák magyarázzák
A mi bogáncsunkhoz hasonló, csak ez a faj Algériában honos
A hozzáértőknek kiderülhet az is, miként változik a növény nemzedékről nemzedékre; ez a természetes szelekció. Ezért érdemes a jelölőtáblákat is alaposan elolvasni, mert a franciául kevésbé tudóknak is kiderül, miként alkalmazkodnak a rokon fajok a hegyi vagy a dűneléthez.
A növények történetéről táblák szólnak
Másfajta hasonlóságot is bemutatnak: az amerikai és az afrikai sivatagi kaktuszokét. A nagyjából egyező életkörülmények miatt megjelenő alaki hasonlóság megdöbbentő, holott a fajok nem is állnak rokonságban. Számos más példa is létezik a mérsékelt régiókban, mint például a gyékényeké, hangáké vagy a broméliáké, amely ugyanezt bizonyítja.
A Melianthus major Afrika déli részébe való
A növények kolibrije
Lótusz
Szerző: Czauner Péter
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!