Személyes történetek

Szapora zsombor

2011.07.26. 08:30 - zsibavirág

Valószínűleg nem sokakat érdekel ez az apró, sárga virágú, a keresztesvirágúak családjába tartozó gyomnövény, amelyet úgy hívnak, szapora zsombor, de talán a róla szóló történetem lesz, akit elszórakoztat. 

A mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen az 1956-os forradalmi napok alatt megszűnt a tanítás. Mi, akik nem disszidáltunk, éjjel-nappal az Ausztria felől érkező segélyszállítmányokat pakoltuk át a Budapestre induló teherautókra.
November 4. után a kollégium körül dübörgő harckocsik és a fegyveres orosz katonák sorfala között nagyon féltünk kimenni a városba valami ennivalóért, mert a menza sem működött. Kalandos körülmények között hazautaztunk, nem volt más megoldás. Az a hír járta, hogy a diákság tüntetései miatt meg is szűnik az intézmény. De 1957 januárjában mégis megindult a tanítás, amelynek időpontjáról sajnos későn értesültem, ezért csak a növénytan vizsga előtti nap délutánján érkeztem meg. Ekkora tudtam meg, hogy az elméleti vizsga feltétele a tanszék 50 lepréselt növényének felismerése, tudományos megnevezése.
Gyakorlás céljára mind az 50 herbáriumi lap ki volt rakva az előadóban. Nyilvánvaló volt, hogy egy éjszaka alatt képtelenség ezt megoldani, tehát nem mehetek elméleti vizsgára, vagyis meg fogok bukni. Fél évre elveszítem az ösztöndíjamat, amely az egyetlen bevételi forrásom, a tanulásom feltétele, aztán mehetek haza. Tennem kellett valamit!
A ceruzám végét rágcsálva támadt egy mentő ötletem. A herbáriumi lapokat borító újság sorai közé halványan emlékeztető jeleket tettem. A szapora zsombor jele ilyen volt:

 

Másnap reggel kissé idegesen ültem le a vizsgáztató tanársegéd elé, aki egyenként kitakarta a lapokat és várta a választ. Persze, én előre tudtam, milyen növény van az újságpapír alatt. Nagyszerűen ment a dolog, egészen addig, amíg azt találtam mondani: “Most jön a szapora zsombor.”
- Honnan tudja? Még le van takarva!
Ijedtemben megmukkanni sem mertem, és a tanár szinte élvezettel visszalapozva nézegette a rajzaimat. Lázasan törtem a fejem valamilyen mentő ötleten. Esetleg disszidálok, igaz már veszélyes, de még mindig szökdösnek át a határon. Vagy munkát vállalok. Vagy valakitől kérek kölcsön egy kis pénzt, vagy eladom a szociális segélyből kapott kajajegyeimet. Lopva ránéztem a tanárra, aki mosolyogva, néha elismerően csettintve tanulmányozta a rajzaimat. Hallottam, hogy nagy diákbarát. Annak idején még a Királyi Mezőgazdasági Akadémián 10 év alatt tudta csak letenni a vizsgáit. Talán megsajnált. Végre megszólalt:
- Nagy csibész volt, aki ezeket a lapokat megjelölte, de szellemes.
Majd beírta az indexembe: növényfelismerés - jeles.

Az 50. egyetemi találkozón a növénytan professzora (volt évfolyamtársam) elém tett egy újságot, amelyen még jól látszott a kis rajz:

 

 

8 komment Címkék: személyes történetek zsibavirág szapora zsombor

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hegyilany 2011.07.26. 17:23:07

Ez nagyon kedves... A rajz is. :)

Cpt. Flint 2011.07.26. 18:32:07

Miért pont ez volt a jele? És mennyivel volt ezt könnyebb megjegyezni, mint magát a növényt? Mi volt a technika?
(Egy szintén - csak máshol - növénytan szigorlatos.)

ninimimi 2011.07.27. 09:42:04

Aranyos történet. Megerősíthetem, hogy ezek az egyetemi herbáriumok olyan röhejes növényhullákat tartalmaztak, hogy minden más jellemző alapján könnyebb volt a vizsgán azonosítani őket, mint az élő növények ismérvei szerint. (Merre áll az összeaszott levele, hol van kilyukadva, eltörve...)

Egyébként egy ilyen jelöléses történetem nekem is van Növényrendszertan szigorlatból. Erdészeti- és Faipari Egyetem, Sopron. Az évet és a vizsgáztató nevét is ideírhatnám - megérdemelné, de nevezzük azért csak VR-nek -, nem
akarok kitolni a bloggazdával.
Történt, hogy már az utolsó utáni - dékáni engedélyes - pótvizsgára mentünk hárman. Magam - valóban hiányos tárgyi tudásom mellett - elsősorban azért, mert egyszer nem voltam elég tisztelettudó a vizsgáztatóval, meg amúgy is "kirívóan hosszú" hajam volt. A dékáni vizsga előtti kirúgáskor - megérezve a folytatást - megjelöltem a tétellapom hátoldalának egyik sarkát egy saját jelemmel, egy mások számára
szinte észrevehetetlen egyedi pöttyel. Az elővigyázatlan vizsgáztató, VR, aki hármunkat juttatott erre a sorsra, csak a dékáni vizsga előtt tudta meg, hogy egyikünk apja az illetékes minisztérium - az egyetem akkori felügyeleti
szerve - államtitkára. VR állítólag falfehéren, remegő lábakkal jött ki a dékáni hivatalból, amikor ezt megtudta.
Amikor eljött a sorsdöntő nap, akkor ott álltam a lefordított tétellapok előtt, döbbenten látva, hogy az én megjelöltem nincs közte. Elsőnek húzhattam hármunk közül, ami azért lényeges, mert az államtitkár fia utánam következett.
Láttam, mit húzott és az nem az én megjelöt lapom volt. Mégis, amikor ő következett - elsőnek végzett a felkészülésssel, "valamiért" igen gyorsan ment neki -, akkor az én előző vizsgán húzott, megjelölt tételemet mondta.
Tehát szigorú, de igazságtalan vizsgáztatónk "bátorsága" odáig tartott, hogy ezt a tételt előre odaadta az államtitkár elvtárs fiacskájának. De ez még a szocialista diktatúrában történt, ma már ilyen biztosan nem fordulhatna elő.

ondol 2011.07.27. 13:22:40

@ninimimi: egyik történet jobb mint a másik:-D

ninimimi 2011.07.27. 19:21:10

@ondol:
Köszönöm a dicséretet.

zsibavirág 2011.07.28. 11:46:57

@Cpt. Flint: Azért választottam a leírt módszert a vizsga sikere érdekében, mert a tanszék növényeit vagy nem ismertem,vagy olyan felismerhetetlen állapotban voltak mint ninimimi leírásában.
A sok kis apró jel egyébként a szaporaságra utal.

zsibavirág 2011.07.28. 11:47:39

@ninimimi: Nagyon tetszett a történeted!

ninimimi 2011.07.28. 22:23:02

@zsibavirág: Örülök, hogy neked is tetszett!
süti beállítások módosítása