Aki e szólás lényegét élőben is át akarja élni, a hét végén húzhat Tatára, ahol november 29-én immáron  14. alkalommal várják a madarakat, természetet  kedvelő közönséget. Az elmúlt évek alatt összegyűlt kérdésekből összeállítottunk egy csokrot, természetesen válaszokkal, miért érdemes ellátogatni a Tatai Vadlúd Sokadalomra.

Miért éppen Tatán van az ország legnagyobb természetvédelmi rendezvénye?

A vadludak az ősz folyamán ellepik Európát, hogy ebben a régióban töltsék a telet. Magyarországon is több, tradicionális vadlúdéjszakázó hely ismert, azonban a tatai Öreg-tó egyedülálló mind elhelyezkedésében (egy barokk kisváros ölelésében), mind infrastruktúrájában (autópálya, vasút közelsége). Gyakorlatilag ünnepi öltözetben, babakocsit tologatva is problémamentesen meg lehet csodálni a vadludak ki- és behúzását.

Hogy kerülnek ide a ludak és pontosan mit csinálnak nálunk?

A vadludak az északi tundrák és tajgák fészkelő madarai. A költés végeztével azonban nem maradhatnak sokáig e zord tájakon, mert hamarosan megérkezik a sarkvidéki tél. Ez elől a ludak délebbi területekre repülnek, hozzánk az első csapatok októberben az orosz sarkvidékről, mintegy 8 ezer kilométer megtétele után érkeznek meg. Számuk rohamosan növekszik, november folyamán a 40 ezer példányt is meghaladhatja. Sajátos bioritmusuk szerint élnek: nappal a környező földeken táplálkoznak, éjszakára visszaérkeznek a tóra aludni. Ezt nap mint nap így teszik egészen addig, amíg egy komoly fagyos időszak vagy nagy havazás nem kényszeríti őket arra, hogy délebbi területet keressenek.

Milyen madarakat láthatunk a nap folyamán?

A fő attrakció a több tízezer vadlúd reggeli ki- és esti behúzása. A vadludak 90 %-át a nagy lilikek alkotják, a fennmaradó részt a vetési lúd, a nyári lúd teszi ki, de idén nagy számban megfigyeltük a globálisan veszélyeztetett vörösnyakú ludak csapatait, akiknek tradicionális telelőhelyeik (DK-Európa, Kis-Ázsia) folyamatosan pusztulnak. Talán szerencsésebbek lesznek, ha átteszik a székhelyüket Európa NY-i felére, amire talán az idei megfigyelések utalhatnak is: mostanában az országban 2000 feletti példányszámban számolták össze őket, ami elképesztő rekord a korábbiakhoz képest (100 alatti). Minden évben  egyéb, ritka ludak is előkerülnek (pl. örvös lúd). A tó azonban nem csak a ludaknak nyújt pihenő-  és táplálkozó helyet. Récék és sirályok ezrei figyelhetők meg napközben, kárókatonák, gémek, kócsagok pihennek az iszapon. A tavat szegélyező parkerdőben számos énekesmadarat, harkályt figyelhetünk meg.

Hogyan számolják meg a ludakat?

Ez az egyik leggyakoribb hozzánk érkező kérdés. A madártömegek becslése gyakorlatot kíván. Ha valaki sokat csinálja, már szemre meg tudja saccolni, egy adott reggelen mennyi lúd tartózkodhat a mederben (mint ahogyan a jó vízvezeték-szerelő is ránézésre tudja, hány colos a cső, vagy hányas kulcs kell a hollanderhez..). A pontosabb becslést akkor lehet elvégezni, amikor a csapat reggel kihúz a tarlókra. A felszálló madarak általában kisebb csapatokban hagyják el a tómedret. Az eltávozó csapatok szétterülnek az égbolton, ilyenkor távcsővel könnyen megbecsülhető a számuk. Néhány száztól néhány ezerig szokott lenni az egyszerre kirepülő madarak mennyisége. Amikor már jól becsülhető a tavon maradt madarak száma, akkor azt az összes, addig kirepülő madár számához hozzáadva megkapjuk a tavon éjszakázó libák számát. Ha egyszerre „robban” fel a lúdtömeg a tóról, akkor csak az élvezkedés marad, számolni képtelenség. Este sem lehet számolni, mert a tótól messzebb kijáró csapatok a teljes sötétedés után is visszaérkezhetnek.

Amikor "felrobban" az Öreg-tó

Mikor érdemes a rendezvényre kilátogatni?

A hétvégén csak szombaton várjuk az érdeklődőket programokkal (pénteken a helyszín építése folyik, vasárnap pedig a bontás). Aki a libák kihúzását szeretné megtekinteni, annak korán kell kelni, mert reggel 7 óra után várható a vadludak kihúzása.  Amennyiben nincs semmilyen zavaró tényező, akkor a ludak kisebb csapatokban távoznak, ez elhúzódhat akár 9 óráig is. Azonban előfordul, hogy az összes madár egyszerre rebben fel a tómederből (pl. megjelenik egy réti sas). Ilyenkor a madarak nagy része már vissza sem száll, hanem célba veszi a legközelebbi táplálkozó helyet. Délután 15 óra utántól várható a ludak érkezése a tóra. Ha szerencsénk van, akkor még a teljes sötétedés előtt az itt éjszakázó madarak nagy része visszaér, és egy felejthetetlen légi balettet bemutatva ereszkednek az egyre hangosabban gágogó társaik mellé.

Öreg nyári lúd

Napközben folyamatosan, párhuzamosan folynak a különböző programok, gyerekeknek külön játszósátor üzemel, egy másik rendezvénysátorban non stop természetvédelmi előadások hallhatók. Több alkalommal bemutató gyűrűzést végzünk, népszerűek az élő állatos bemutatók, mint a solymászműsor vagy az” állati jó” bemutató, ahol a borztól kezdve a nyesten át a rókáig testközelből csodálhatjuk meg e ritkán látott állatainkat.

Alkalom nyílik a nap folyamán arra, hogy szakértők segítségével nagy teljesítményű távcsövekbe pillantva ismerjük meg a tavon tartózkodó madarakat.

Kell-e a rendezvényre belépőjegyet váltani?

A Tatai Vadlúd Sokadalom programjainak látogatása teljesen ingyenes. Már-már hihetetlen, de ezt a rendezvényt több mint 100 önkéntes szervezi, bonyolítja mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül, pusztán azért, mert azonosul a rendezvény eszméjével és saját munkájával támogatja a természeti értékek bemutatását. A Sokadalom programjaira érkezők száma évente stabilan 5-6 ezer közé tehető.

Érdemes-e máskor is kilátogatni a tóhoz?

A Sokadalom ezernyi programja által válik ez a hétvégi szombat egyedülállóvá! Akiket azonban megfogott a vadludak felejthetetlen látványa, annak nem kell nélkülözni ezeket a pillanatokat, mert a tavon éjszakázó ludakat máskor is meg lehet figyelni. Igaz, akkor már nem lesznek kint a tó mentén a távcsövek, nem lesz szakértő narrátor, aki sok érdekességet elmond a messziről jött madarakról. De a madarak által nyújtott élmény újra és újra megismételhető.

A rendezvény részletes programja itt olvasható.

Szöveg: Pénzes László ornitológus

Fotók: Csonka Péter természetfotós

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A tatai Öreg-tó partját 232 éve díszítő fát anno Versailles-ból hozatták (Esterházy Miklós János koronaőr fia, Ferenc) több más csemetével együtt. A mára majd’ 20 méteresre nőtt faóriást méltán indították a helybeliek az Év Fája versenyén, hiszen szinte mindenkinek fűződik valamilyen élménye hozzá. Nem véletlen hát, hogy majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint a 2. helyen végzett szattai hársfa.

Az óriásplatán az évszázadok alatt sok mindent megélt, többször kellett felépülnie viharok, villámcsapások vagy emberi beavatkozások után. Öngyógyító ereje a jelek szerint kisugárzott: a város lakója, Pribojszky Mátyás citeraművész, író egy sztrók után állítása szerint e fának köszönhette, hogy újra tudott írni. Hálából papírra vetette a Platánkirály című mesét, melynek főhőse, Pinka Péter a tatai vármúzeum takarítócsoportjának vezetője, különleges kapcsolatot ápolt a faóriással. A mese egy részletét a tataiak mellékelték a nevezéshez, íme:

„Áthaladt a boltíves kapu alatt, s rögtön meglátta a vöröslő égbolton kirajzolódni vénséges barátját, az öreg, platánóriást. Eltéveszthetetlen volt, méltóságos, tiszteletre méltó. Szokása szerint közel sétált hozzá, megsimogatta a fa derekát, és pajtáskodva megszólította:
– Jó reggelt, Öregúr! Milyen volt a tél? Hosszú, mi? Jól vagy?
Három pad is áll ott, kitapogatta az egyiket és lehuppant rá. Közben tovább folytatta gondolatban a beszélgetést a fával:
– Nem lettél beteg Öregúr? A gyökereid rendben vannak? Nem tett bennük kárt a hideg? Szerencsére, nem volt kemény a tél, csak hosszú. A vén fa lombjai mintha igenlőn bólogattak volna, legalábbis Péter úgy vélte, de az is lehet, hogy csak a szél borzolta éppen feléje az ágakat, vagyis képzelődött...
...Pinka Péter elvarázsolva gyönyörködött a látványban, szemei lecsukódtak, feje félrebillent, félig alva kérdezte:
– Te hívattál, Öregúr? Itt vagyok! Megérkeztem. Mit kívánsz tőlem?
S ekkor hihetetlen dolog történt:
Pinka Péter agyában felsejlett egy hang. Mindegy honnan jött, megértette! Úgy érezte, hogy az öreg platán szólt hozzá:
– Igen, én hívtalak! S azért Téged, mert Te néha télen is meglátogatsz, és megkérdezted, hogy vagyok, hogyan viseltem a telet. Az nekem jólesik. No persze, ti, akiket én embereknek neveztem el magamban, nem is sejtitek, hogy mi fák is épp úgy képesek vagyunk érezni, mint ti. örülünk, félünk, bánkódunk. Ezért, ha az emberektől simogatást, jó szót, gondoskodást kapunk, örülünk, s ilyenkor a nedveink gyorsabban keringenek, ellenben, ha bántanak minket, a keringésünk lelassul. Képes mindezt megérteni egy apró emberke? Te megérted?
– Megértem, Platánapó. Mi is pontosan ugyanígy érzünk. Sajnáltunk, amikor ez a szörnyű seb keletkezett az ágaid között.
– Ne is emlékeztess rá! Régen történt! Gyalázat! Villámcsapás volt, ami ellen a fák sem védekezhetnek. Az emberek türelmetlenkedtek, nem bíztak bennem, nem várták ki, hogy magam növesszek új ágat az elpusztult helyén, betömték valami kemény förtelmes idegenséggel, ami azóta is kínoz, de nem lökhetem ki a testemből, mert a nedvkeringésem lelassult, erőtlenné vált körülötte. Viselnem kell, s szégyenkezem az emberek, a barátaim előtt. Pedig nem én tehetek róla. Lám, te sose csúfoltál érte.
– Ne búslakodj az embereken, Platánapó, rajtam is, másokon is vannak sérülések. Azt viszont valóban kevesen tudják, hogy a fák is éreznek, s ha meglátnak egy baltás embert, rettegnek. Én így ismertelek meg sérülten, mégis megszerettelek, a sebeddel együtt. Nem a te szégyened, hanem azoké, akik ezt az idegenséget, a betont odarakatták. Remélem, növesztesz helyette új ágat, szebbet, nagyobbat, s akkor kigyógyítunk az idegen anyagból. Akkor is te vagy a város legszebb fája, a fák királya!”

Nos, idén novembertől már nem csak Tata, hanem az ország legszebb fája lett az öreg platán, mely jövőre indulhat az európai év fája versenyen is, és ha az utóbbi évek eredményeit nézzük, akár ott is a dobogó legfelső fokára állhat.

A tatai óriásplatán sikerét Pribojszky Mátyás sajnos már nem érhette meg, de meséjével a győzelemhez biztosan nagyban hozzájárult. Most pedig az égi citerazenekarral ünnepel.

Az Év Fája döntőseiről és a díjazottakról további részletek itt.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Enyhén drágult a kukorica ára, stabil maradt a búza

A hazai gabonafélék árában általánosságban bekövetkezett enyhe változások miatt stabilan alakult a Magro Gabonaindex (MGX) értéke is a 47. héten, így november 24-én 7743 ponton állt. Egyedül a tritikálé drágult számottevően. A kukoricára és búzára vonatkozó adatokat az alábbiakban részletesen olvashatja, további adatokért és a legfrissebb MGX-értékekért pedig kattintson ide>>.

A kukorica betakarítása országosan a végéhez közeledik köszönhetően annak, hogy az elmúlt hetekben jelentős mennyiségű csapadék nem hullott, így a talajviszonyok javultak. A pillanatnyi állapot alapján arra lehet számítani, hogy az összmennyiség a 9 millió tonnát közelítheti majd a munkálatok befejeztével. A kukorica minőségről azonban csak a betakarítás után lehet biztosat mondani. A termény ára továbbra is enyhén növekvő trendben mozog. Ez igaz a hazai és a nemzetközi árakra egyaránt. A Magro.hu piactéren a 47. héten 36.997 forint volt a kukorica országos átlagára, de megyénként ettől több ezer forinttal is eltérhettek az értékek. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például 34 ezer, míg a Dunántúlon 38 ezer forint volt az ár. A következő hetekben folytatódhat a lassú drágulás. A piacon továbbra is aktív kereskedés folyik. Jelenleg 60 ezer tonna terményt kínálnak megvételre és 130 ezer tonnát keresnek a piactéren.

A búza ára továbbra is stabilan alakult Magyarországon, de a világ többi részén is megállt az árnövekedés a 47. héten. A piactéren az étkezési búza átlagára 47.524 forint volt, de a csúcsminőségű malmi búzát akár 55 ezer forintért is el lehetett adni. A takarmánybúza 43 ezer forintba került. A piaci várakozások változatlanok: a malmi búza ára decemberben 50 ezer, a tavaszra pedig 51 ezer forint lehet, míg a takarmánybúza középtávon stabilan 45 ezer forint környékén mozoghat. Jelenleg összesen 2 ezer tonna búzát kínálnak, valamint 1 ezer tonnát keresnek a piactéren.

Szerző: Németh István a Magro.hu ügyvezetője, gabonapiaci szakértő

November - Szent András hava:

48. hét:

- november 25. (Katalin): "Ha Katalin kopog, a karácsony locsog, ha viszont locsog, a karácsony kopog." Egyes vidékeken dologtiltó nap a nőknek: tilos volt mosni; máshol éppen a férfiaknak: tilos volt szántani.

- november 30. (András): "Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján." - András napja a legjelentősebb házasságjósló nap. A lányoknak egyedül, titokban kellett végrehajtaniuk a praktikákat. Pl. ha egy elcsent férfigatyát tettek a párnájuk alá, éjjel megálmodták, ki lesz a férjük. Hogy fokozzák a hatást, böjtöltek is: 3 szem búzát ettek és három korty vizet ittak egész nap.

A másik jósló módszer a gombócfőzés volt: a gombócokba férfineveket tartalmazó cédulákat tettek, az elsőként feljövő gombóc rejtette a jövendőbeli nevét. Ugyanez működött derelyével vayg pogácsával is.

András-nap estéjén a jövendőbeli férj anyagi helyzetét is igyekeztek megjósolni: a lányok megrázták a zsúpfedeles házak ereszét és megnézték, milyen mag hull a kötényükbe: a búza jómódú, a rozsmag szegény kérőt jelentett. Ha pondró potyogott a zsúpszalmából, az azt jelentette, hogy a leány a következő évben teherbe esik.

A férjhezmenetel idejét ólrugdosással is igyekeztek meghatározni. Ez a szokás nem csak András-napján volt elterjedt: az ól ajtaját megrugdosták, majd hallgatóztak. A hiedelem szerint, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha nem ébred fel az állat, a lány még abban az évben elkel.

Az alma – illetve a magja – szintén fontos jósló eszköznek számított: ha 7 vagy 9 magú almát találtak, a lányok papírba csomagolták, András-nap estéjén a párnájuk alá tették, és jó esetben megálmodták, ki lesz a férjük.

Ne gondoljuk, hogy csak a lányok akartak biztosra menni: András napján a legények 13 cédulára felírtak 1-1 lánynevet, majd Luca-napig minden nap kidobtak egyet. Az utolsó cédula rejtette a jövendőbeli menyasszony nevét. (Persze a lányok is megcsinálták ezt fiúnevekkel.)

András napja az időjárárst is megjósolta: ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik.

András-nap utáni vasárnap kezdődik advent.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A profi kertészek tudják, hogy télen a fóliasátrakban, üvegházakban sikeresen csak úgy lehet növényeket szaporítani, nevelni, ha pótolják a hiányzó fényt. Egyrészt mert a kinti hőmérsékletnél megemelthez képest kevesebb van belőle, másrést a fólia, üveg kiszűrheti azt a sugártartományt, amelyre a növénynek, klorofilnak szüksége van. Mindez vonatkozik a szobában tartott növényekre is.

Felmerülhet a kérdés, ebben a fényszegény környezetben hogyan élhetnek hát takarékosan. Persze az igazsághoz tartozik, hogy a szobai dísznövények többsége sűrű koronájú, trópusi erdők talajközeli rétegéből származik. Így a világítást nem szabad túlzásba vinni ugyanis a legtöbb szobanövény eredeti élőhelyén sem jut hozzá a közvetlen napfényhez. Talán ezért kell néhányukat védeni még télen is a közvetlen napsütéstől, mert a déli ablakpárkányon a napégés károsíthatja őket.

A növényeknek a növekedéséhez és fejlődéséhez, egyáltalán az életben maradáshoz tápanyagra, vízre és fényre van szükségük. Az itthoni teleken az átlagos lakásban tartott példányoknak a fényből van a legkevesebb. Ilyenkor a megvilágítás (luxban mérhető erőssége) a nyárinak csupán negyede. A növényekre általában jellemző, hogy a természetes élőhelyüktől eltérő körülmények között a viselkedésük megváltozik. A hozzáértők számára jelzik, hogy a környezetükben valami nincs rendben. Ilyenkor növekedésük lelassulhat, a szokásosnál hosszabb szárat hajthatnak, leveleik színe is módosulhat. A táplálék- és vízigényüket viszonylag könnyen ki lehet elégíteni, feltéve, ha a növény gazdája tudja, kedvencének mire van szüksége. A fény, pontosabban a megvilágítás helyes megválasztásával viszont rendszerint baj van.

A növény pontosan jelzi, mi nem tetszik neki. Bizonyos határokon belül képes maga reagálni a betegségként is felfogható hiányra. Ha nem megfelelő a megvilágítás – főként a fény mennyisége, minősége –, próbálja leveleit, hosszabb és vékonyabb nyéllel a fényhez, ablakokhoz közel küldeni. Még egy ablak-, vagy függönymosás is sokat javít a fényviszonyokon.

A növényvilág szempontjából a legalapvetőbb élettani folyamat a fotoszintézis. A zöld növények megkötik és átalakítják a nap fényenergiáját kémiai energiává. Akit a tudományos magyarázat is érdekel, jó, ha tudja, hogy ehhez a 400-800 nanométer hullámhosszúságú fény alkalmas, amelyet főként a nap szolgáltat. Mesterséges világítással is lehet pótolni a fényt, erre azonban a kommersz égők, fénycsövek csak részben alkalmasak. Aki lámpázással kívánja pótolni a természetes fényt, ne lepődjön meg, ha egy szaküzletben az eladó értetlenül néz, ha a mesterséges fényforrás által kibocsátott fény hullámhosszáról érdeklődünk. Ilyenkor érdemes az izzó, vagy a fénycső kísérő dokumentációját áttanulmányozni. Általában a normál égők nem a növényeknek fontos hullámhosszon bocsátják ki a fényt. Akvarista szaküzletekben és nagyobb kertészeti áruházakban megtalálhatók a különleges, fotoszintézist segítő fényforrások. A terrarista szakboltokban is vásárolhatók ilyen égők, ugyanis az akváriumok és a terráriumok lakói is igénylik a műnapot.

Léteznek kimondottan növényeknek való lámpák, ezek az emberi szemnek furcsa színt adnak. A levéldísznövények többsége szépen fejlődik, ha kék és vörös fényt kibocsátó izzókkal világítják őket. A halogén izzók fénytartománya áll a legközelebb a nap fényéhez. Célszerű ezért a természetes fehér (F3) és a nappali fehér (F7) csövek együttes alkalmazása.

Egyszerű és kényelmes megoldás, ha egy internetes keresőbe beírják: „led növény izzó”, vagy „LED bulb plant”, s ezután a megfelelő csomagküldő mellett döntve választanak az igények és a pénztárca függvényében.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Ne tévesszen meg senkit a cím, a Kapanyél továbbra is elsősorban a növénybarátok blogja, de néha a kertésznek is enni, sőt főzni kell. Az előző poszt a bizonyíték a kakukkfű étvágygerjesztő hatására: miközben írtam, gyorsan el is döntöttem, hogy ebédre a saját találmány tonhalas tészta lesz jó sok kakukkfűvel.

Ennél egyszerűbb és gyorsabb ételt nem ismerek, bátorságot ad annak is, aki amúgy nem sűrűn jár a tűzhely közelében. A „recept” egy „jajmitfőzzeknincsitthonsemmi” alkalmával született, amikor szinte tényleg csak ezeket a hozzávalókat találtam:

- 2 dkg vaj

- 2 dkg liszt

- 2 dl tej

- 1 kis dobozos tonhalkonzerv

- 10 dkg spagetti vagy szarvacska tészta (vagy ami van)

- 1-2 gerezd fokhagyma

- só, bors, kakukkfű

- reszelt sajt

Amikor a tésztát a forrásban lévő vízbe szórtuk, ráérünk elkezdeni a mártást.

Tehát amíg fő a tészta, a vajból, lisztből és tejből besamel (azaz fehér) mártást készítünk. Belenyomjuk a fokhagymát, sóval, borssal ízesítjük, hozzákeverjük a tonhalat, alaposan megszórjuk kakukkfűvel, és kész. Azt mondják, a kakukkfű túl nagy dózisban halálos is lehet, de szerencsére annyit nem tudunk szórni a szószba.

Ennyi idő alatt a tésztánk éppen el is készül, úgyhogy azon nyomban összekeverjük a mártással. Ételünk már így is tökéletes, de ha történetesen van otthon egy kis olajban eltett szárított paradicsom, meg reszelhető sajt (parmezánnal a legfinomabb, szerintem), akkor már nem is találunk jelzőket az ebédünkre. Friss kakukkfűággal díszítjük, melynek levélkéit természetesen szintén rámorzsoljuk a tésztára, amikor már kigyönyörködtük magunkat.

Én már be is faltam, most várom a hatást, mert bár elég bátor vagyok, még köhögök és fáj a torkom.

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

„A kakukkfű illatát árasztod” - bókoltak egykor a görögök, ha dicsérni akarták a kecses hölgyeket.  A kakukkfű (Thymus) népszerűsége azonban korábbi időkre nyúlik vissza: tartósító, fertőtlenítő hatását már az egyiptomiak is nagyra becsülték, a balzsamozásnál ki is használták.

A legtöbb nyelvben elnevezése megőrizte görög eredetét: thymos = bátorság. Nem csoda hát, hogy a római katonák a kakukkfüves fürdőtől remélték erejük megsokszorozását, és a középkori hölgyek is azért hímeztek lovagjaik zsebkendőjébe kakukkfüvet, hogy azok biztosan visszatérjenek a csatából.

Az ajakosok családjába tartozó, Dél-Európában őshonos kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) magyar neve onnan ered, hogy akkor virágzik, amikor májusban megszólal a kakukk. Népiesen hívják még balzsamfűnek, tömjénfűnek, démutkának, timiánnak.

Mediterrán származásának köszönhetően a legjobban tűző napon érzi jól magát. A talajban sem válogatós, kerti földben és sziklakertben egyaránt szépen fejlődik. Az ellenálló növény legnagyobb ellenségei a fejlődését elnyomó gyomok, ill. a fiatal és a nagyon öreg tövek könnyen kifagyhatnak.  A 2 évesnél idősebb bokrok már jól tűrik a nálunk jellemző teleket és a szárazságot is.

Általában 4-6 évig lehet egy helyben, utána már érdemes máshova telepíteni, mert „elfárad” a talaja. Az öregebb bokrokat még novemberben sem késő kiásni, az egészséges részeket szétosztani és új helyre elültetni.

Ha dugványozzással szeretnénk szaporítani, az egyéves fás hajtásokból vágjunk le kb. 6 cm-es darabokat a nyár folyamán, és árnyékos helyen, a földjét állandóan nedvesen tartva gyökereztessük. Szeptemberben vagy a következő tavasszal ültethetjük ki a kiszemelt helyére.

Viszonylagos igénytelenségének köszönhetően ültethetjük sziklakertbe, kerti utak mellé, virág- vagy zöldségágyak köré, ahol távol tartja majd a csigákat. Jól megél dézsában vagy virágládában is, így balkonnövénynek is kiváló.

A vad tesó: mezei kakukkfű (Thymus serphyllum)

Citromillatú rokonával (Thymus citriodorus) társítva nem csak a kertben, hanem a konyhában is igazi illatorgiában lehet részünk.

 Citromillatú kakukkfű 'Archer's Gold'

Mostanság, amikor az esős, ködös, hideg időben sokan kínlódnak felső légúti megbetegedésektől, jó szolgálatot tehet, ha van otthon kakukkfű. Már néhány friss levél elrágcsálása is enyhíti a torokfájást, 2,5 dl forrásban lévő vízből és 1-2 tk. kakukkfűből készült teája pedig segíti az emésztést, étvágygerjesztő, láz- és gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító és nyákoldó hatású. Ahogy sok más gyógynövényt, a kakukkfüvet is csak mértékkel ajánlott fogyasztani, várandós nők pedig jobb, ha kerülik.

Forrás itt és a képekre kattintva.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Amikor először hallottuk ezt a szót, lelki szemeink előtt valahogy rögtön egy húros hangszer jelent meg, ki tudja, miért. Aztán próbára tettük néhány ismerős fantáziáját, és a következő tippek születtek: távol-keleti társasjáték, versforma, japán étel, harcművészeti ág, egzotikus gyümölcs.

Nos, a Távol-Kelet, pontosabban Japán stimmel, a többi viszont nem talált.

 A kokedama szó jelentése mohagömb (koke+dama), amelyről nálunk csak mostanában lehet olvasni, hallani, pedig az ötlet nem új: állítólag a 17. században egy japán kivett egy bonszajt a cserepéből, hogy gyönyörködhessen a szép gyökérzetben. Ez azonban - érthető módon - nem igazán tett jót a növénynek, hamar kiszáradt. Mivel a lényeg a cseréptől való szabadulás volt, más módszert kellett keresni. Itt került képbe a moha, amellyel bebugyolálták a földlabdát, így biztosítva a szükséges nedvességet.

Azóta az örökkévalóság szimbólumának tartott bonszaj ellenpólusaként hódít Japánban és most már világszerte a változékonyságot, fiatalságot jelképező élő virágcserép, a kokedama, amelybe jellemzően egynyári és évelő növényeket, virágokat ültetnek.

A virágcseréppel ellentétben a kokedama előnye, hogy a moha puha, bársonyos tapintású, üde zöldje pedig szemet gyönyörködtető. Az öntözésről állandóan megfeledkező növénybarátoknak kiváló lehetőség, hiszen egy kokedamát elég hetente egyszer vízfürdőbe dugni, mert a mohával borított földlabda sokáig tárolja a nedvességet. További pozitívum, hogy bárhova fellógatható, így akinek sötét lakása miatt eddig le kellett mondania a szobanövényekről, az ablak elé akár függöny helyett is felakaszthat néhány mohagömböt.

A házi készítésű kokedamához nem kell sok minden: az alap természetesen a moha (száraz és friss), az adott növény igényeinek megfelelő virágföld és madzag. A kiválasztott növényt kivesszük a cserepéből, a gyökerét először száraz mohával körbetekerjük, majd földet teszünk rá és gömbbé  gyurmákoljuk. Erre jön külső borításként a friss zöld moha, amit jó alaposan körbetekerünk madzaggal, nehogy az egész szétessen. Ezután kicsit vízbe mártjuk, amíg bugyborékol, majd óvatosan kinyomkodjuk és a kiszemelt helyre felakasztjuk. Az élő virágcserépbe szinte bármit ültethetünk, akár még fát is. Érdemes kísérletezni.

Aki pedig nem érez elég bátorságot a kísérletezéshez, vagy nem tudja eldönteni, milyen növényeket válasszon, nem kell Japánig mennie. Szerencsére itthon is talál egy kokedama-manufaktúrát itt.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Stabil maradt mind a kukorica, mind a búza ára

Stabilan alakultak a gabonaárak a 46. héten, így a Magro Gabonaindex (MGX) értéke is csak kismértékben változott a piactéren. A kukoricára és búzára vonatkozó adatokat az alábbiakban részletesen olvashatja, további adatokért és a legfrissebb MGX-értékekért pedig kattintson ide>>.

A kukorica betakarítása még mindig nem fejeződött be, igaz ennek most már nem csak a belvíz, a sáros talaj, és ezáltal a munkagépek akadályoztatása az oka. Vannak olyan megyék, ahol tárolási kapacitás hiányra hivatkozva nem fogadják be a terményt, így sok termelő kénytelen egyelőre lábon hagyni azt. A problémát az jelenti, hogy szinte mindenhol, így a környező országokban is túlkínálat van, ezért a magtárakból sem könnyű az értékesítés. Nincs hely a frissen betakarított kukoricának. A bajba jutott termelők szorult helyzetét pedig bizonyos felvásárlói körök igyekeznek kihasználni: nagyon olcsó felvásárlási ajánlatokat tesznek a lábon álló kukoricára. És megjelent a toxin is. Mindezek ellenére a termény árának csökkenése megállt és enyhe drágulásba fordult át. A Magro.hu piactéren a 46. héten 36.980 forint volt a kukorica átlagára, de decemberre még további 1 ezer forintot erősödhet. A piac továbbra is rendkívül élénk: egyre több az eladási ajánlat. Jelenleg 210 ezer tonna terményt kínálnak megvételre és 130 ezer tonnát keresnek a piactéren.

A búza ára Magyarországon stabilan alakult, máshol inkább drágult a 46. héten. A piactéren a malmi búza átlagosan 47.750 a takarmánybúza 43.000 forinton forgott. Nagy kérdés, hogy nálunk mikor – ha egyáltalán – indul be a vezető árutőzsdéken tapasztalható erősödés. Chicagóban és Párizsban ugyanis a 38. hét óta tart az emelkedés. A 45. heti kisebb korrekció után tehát ismét felfelé mozdultak el az árak. Ezzel Európában már 53 ezer forintnyi euróért lehetett kereskedni a múlt héten. Magyarországon ezzel szemben decemberre is „csak” 50 ezer forintig erősödhet az étkezési búza a várakozások szerint. Jelenleg összesen 2 ezer tonna búzát kínálnak, valamint 3,5 ezer tonnát keresnek a piactéren.

Szerző: Németh István a Magro.hu ügyvezetője, gabonapiaci szakértő

November - Szent András hava:

47. hét:

- november 19. (Erzsébet): Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) napjához időjárásjóslás fűződik: "Szent Erzsébet napja tél erejét szabja" – ha e napon esik az eső, akkor nem lesz kemény a tél.

A gazdák szerint, amilyen Erzsébet, olyan lesz a karácsony.  Ha Erzsébet-napon havazik, azt szokták mondani: "Erzsébet megrázta a pendelyét (vagy a dunyháját)".

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!