Sokan már megvásárolták a fenyőfát karácsonyra, ami nem baj, ha kint tudják tárolni, hiszen az árusok, faiskolák se tesznek másként. Az eladásra szánt fenyőket általában már novemberben, de legkésőbb december elején kivágják, így mindegy, várunk-e az utolsó pillanatig.

A fő dilemma ilyentájt mindig az, milyen fát vegyünk. A választék hatalmas, de a pénztárcánk megkönnyítheti a döntést. A legnépszerűbb és legolcsóbb a közönséges lucfenyő (Picea abies), amely ugyan hamar potyogni kezd a száraz, fűtött lakásban, de illata kárpótol a még egy év múlva is felbukkanó tűlevelekért. Ha a karácsonyfatalpba tudunk vizet önteni, késleltethetjük a kiszáradást (ez egyébként általában is igaz a karácsonyfákra), így a lakástűz is könnyebben megúszható.

Tartósabb fajta az ezüstfenyő (Picea pungens), amely ugyan nem annyira illatos, de ezüstös-kékes tűleveleivel, szép formájával gyönyörű dísze a lakásnak. Tűlevelei viszont nagyon hegyesek-szúrósak, kisgyerekeknél egy életre szóló „élményt” okozhatnak.

A toplistában évek óta ott van a szabályos kúp alakú Nordmann-fenyő (Abies nordmanniana), amelynek a közhiedelemmel ellentétben nincs köze Normandiához; nevét felfedezőjéről, Alexander Nordmann finn botanikusról kapta. 2-3 cm-es tűlevelei nem potyognak le, nagyon mutatósak. Egyetlen hibája, hogy egyáltalán nincs illata.

Aki nem szereti a sok díszt, és akár húsvétig is elgyönyörködne  a karácsonyfájában, válassza a feketefenyőt (Pinus nigra): a hosszú tűlevelek önmagukban is díszítenek, a fa pedig a természetben is mindent kibír., így a szobában is sokáig elvan.

Bármilyen fenyőt is választunk, vásárláskor figyeljünk a tűlevelek élénk színére, ill. arra, hogy a fát megrázogatva ne potyogjanak. Az előre csomagolt példányokat nyugodt szívvel hagyjuk az árusnál.

Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a földlabdás és konténeres fenyők, főleg a természet védelmét szem előtt tartók körében. Mondjuk itt zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen példányokat választók nem mentenek meg egy fenyőerdőt sem, hiszen ezeket a fákat direkt eladásra ültetik és vágják ki. Ráadásul, ha úgy veszünk gyökeres fenyőt, hogy nem tudjuk, mi lesz vele az ünnepek után, könnyen jutnak ezek a fák a húsvéti nyuszik sorsára.

Mindenesetre, ha tényleg azért választunk gyökeres fenyőt, mert később a kertünkben szeretnénk elültetni, inkább faiskolában szerezzük be a lehetőleg még 2 méternél kisebb fát, amelynek jó nagy (20-30 kg) a földlabdája. Így majdnem biztosak lehetünk, hogy nem csak a földből kirántott, erősen csonkított gyökerű példányt kapunk, hanem viszonylag ép gyökérzetet és a vele együtt élő gombákat is rejtő földlabda biztosítja az ünnepek utáni életben maradást.

A gyökeres fenyőt ne vigyük be rögtön a fűtött lakásba, először 1-2 napig tároljuk fűtetlen helyen, és fokozatosan szoktassuk az egyre melegebb hőmérsékletekhez. Szenteste se kerüljön fűtőtest közelébe, majd az ünnepek után minél hamarabb vigyük ki a meleg lakásból (a visszaszoktatás is legyen fokozatos). Legjobb, ha meg se várjuk a hagyományos Vízkeresztet a fa leszedésével.

A majdani ültetőgödröt már most elő lehet készíteni, ami idén nem nehéz, hiszen sehol sincs átfagyva a talaj. A fenyő helyét körültekintően kell kiválasztani, hiszen a most még alig méteres fa évek múlva nagy helyet követel magának a kertben, elfogva az egykori kilátást, „agyonnyomva” a ház falát. Azzal is számolni kell, hogy a fenyő alatt néhány árnyékot és savanyú talajt kedvelő növényen kívül nem él meg semmi.

Ha mindezen tényezőket figyelembe véve megvan a végleges hely, ássunk a gyökérlabdánál körben legalább 20 cm-rel nagyobb gödröt, és az ültetésig takarjuk be. Az ünnepek után a konténeres példányt edény nélkül, a földlabdásat pedig akár a zsákjával együtt (vágjunk rajta réseket) ültessük be. Használjunk zsákos fenyőföldet, majd jól iszapoljuk be. A fenyő tövét takarjuk be szalmával, lombbal vagy fenyőkéreggel.

Száraz, fagymentes időszakban öntözzük meg, és ha minden jól megy, néhány év múlva sudár fenyőfa díszíti kertünket.

Aki pedig a fákat is védeni akarja, meg tűlevelet takarítani se szeret, választhat műfenyőt is, így hosszú időre letudja az évenkénti döntés kínját. Manapság már teljesen élethű példányok közül válogathat a kedves vevő, de mi továbbra is maradunk az illatos-potyogós mellett.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Mostanában kicsit csend volt Kishantos körül, de ez nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi. Kishantos él, működik, még akkor is, ha ma 12 különböző bírósági per zajlik az ügyében. Mind a hatóságok, mind az „új nyertesek” rengeteg szabálytalanságot követtek el, amelyeket külön-külön kellett jogi úton megtámadni. Ezek során egymásnak ellentmondó ítéletek is születtek. Az egyik fő perben pl. első fokon a bírónő azt a döntést hozta, hogy a bíróság pályázatok ügyében nem dönthet. Természetesen a pereket folytatják, hiszen, ha a bíróságok továbbra is elhárítják a döntés felelősségét, akkor az azt jelenti, hogy ma nincs jogorvoslati lehetőség Magyarországon.

Korábban már itt a blogon is beszámoltunk arról, hogy ősszel többször is gyomirtózták a területet az új „bérlők”, amit a minisztériumi illetékesek tagadtak, pedig szemtanúk, sőt a talajból vett minták laboreredményei is bizonyították a glifozát nevű gyomirtó jelenlétét.

Bolye Ferenc 

Hogy jó hírekről is essen szó: Kishantos a megmaradt, saját tulajdonában lévő 1 hektáros területén elkezdte vegyszermentes zöldségek termelését. Működik a vidékfejlesztési központ is, amely szeptemberben például egy, a fenntarthatóságról szóló, nagy nemzetközi konferenciának adott otthont.

Ha máshogy nem is, azzal segíthetjük Kishantos ügyét, ha Az év agrárembere szavazáson biogazdálkodás kategóriában Bolye Ferencre, a kishantosi biogazdaság ügyvezetőjére szavazunk. 

Forrás 

Biztosan van a családban kert- és növényszerető, akinek esetleg még nem sikerült ajándékot találni; íme néhány ötlet, amelyekkel biztos örömet szerezhetünk. Van köztük olyan, amit ugyan egyszerűbb boltban beszerezni, de egy ügyesebb barkácsoló maga is elkészíthet: például a sünházat.

A sünház olyan, mint egy játék kutyaól. Akkor sem kell érte az üzletbe szaladni, ha nem hoz ilyet a Jézuska, elég pl. egy nagyobb cserepet felfordítva, száraz levéllel megtömve a bokrok alá rakni. Kombinált fogóval, vagy egy keskeny pengéjű fűrésszel készített bögrényi ajtólyukkal lehet becsalogatni a rovarfaló hasznos kisemlőst.

A kerti henger nem olcsó, de egy nagyobbacska kertben nélkülözhetetlen szerszám. A tél végén már sietni kell a metszéssel. A könnyű, és a növényeknek legkisebb traumát okozó munkához jó és éles metszőollóra van szükség, amit –a várható időjárást tekintve - karácsonykor ki is próbálhat a megajándékozott.

Legyenek akár egy árnyékot adó pergola oldalán, a műanyag- és a farácsok sokféle módon hasznosíthatóak. A kapaszkodni képtelen növények támaszkodását segítik, de keskeny profilt adnak a cserjéknek, és a gyümölcsfáknak is. Diszkrét segítségükkel például a balkonon lakó, edényes gyümölcsfából ügyes kis sövény készíthető.

Az ízletes zöldségek és a kényes palánták nevelésekor nagy segítséget jelentenek a könnyen szerelhető, kisméretű üvegházak. Ha éppen már nincs rájuk szükség, szétszedve a garázs, vagy kamra falánál elállnak.

Végleges gyomirtást ígér a hordozható gyomperzselő, amellyel a járdák, lépcsők repedéseiből makacsul előbújó növényeit lehet perzselni. Van drága gyomperzselő is, de a célnak tökéletesen megfelel a malacperzselő.

Ügyes szerkezet a kerti sámli, vagy a térdeplő műanyaglapka. Aki ilyet használ, biztos lehet benne, hogy sem a dereka nem fájdul meg a hajlongástól, se a nadrág térde nem lesz vizes a nedves földtől, gyeptől.

Egyszeri beruházás az egyik kerti zugban elrejthető, fa vagy műanyag komposztáló. Az önfenntartó kert alapegysége elnyeli a zöld- és a szerves háztartási hulladékot.

A profi hagymaültető nagy segítséget jelent a hagymák, gumó pontos helyre és mélységbe ültetéséhez.

Sokféle gyepszellőztetés létezik: a késes, lamellás berendezések inkább a felső réteget tisztítják, míg a vasvillával szurkálva vagy a szöges szellőztetővel járkálva a mélyebb rétegekbe is eljut a levegő és a víz. Erre a célra nagyszerűen használható a szellőztető szandál.

Ha már sok a szerszám, akkor arról is gondoskodni kellene, hogy ne egymás hegyén-hátán álljanak. A kerti fészer szép családi ajándék, és ezt a problémát végleg megoldja.

Munka után pedig még a kertésznek is édes a pihenés, úgyhgy bizonyára örülne egy ilyen függgőágynak.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

A mezőgazdaságban még ismeretlen, webes alapú konferencián vehetnek részt a magyar gazdák és agrárszereplők 2015. január 21-én és 22-én országosan. A Gazdag Gazda Webkonferencián a résztvevők otthonukból, irodájukból hallgathatnak agrártémájú előadásokat, amelyhez csupán internetkapcsolatra lesz szükségük. Az eladások az agrárkereskedésről és online marketingről szólnak, valamint segítenek egy egyszerű, a gazdaságukat, terméküket bemutató weboldal létrehozásában.

A Magro.hu mezőgazdasági piactér 2015. január 21-én és 22-én, hiánypótló, aktuális és korszerű tudásanyagot kínál azon mezőgazdasági termelők számára, akik szeretnének megismerkedni a sikeres online kereskedelem fortélyaival. Emellett egy rendkívül hasznos téma is napirendre kerül, egy egyszerű honlap elkészítése, saját gazdaságuk, cégük számára. A konferencián tanultak alapján a résztvevők képesek lesznek egy egyszerű weboldal létrehozására és annak marketingeszközökkel történő működtetésére.

Az egyedi konferencia azért előnyös az agráripari szereplőknek, mert a hagyományos rendezvényekkel szemben kedvezőbb feltételek mellett, utazás és időveszteség nélkül, otthonukból, irodájukból, gyakorlatilag az egész ország, és a magyar lakta területekről is részt vehetnek rajta. Így azok is lehetőséget kapnak arra, hogy gazdaságuk tartsa a lépést a fejlődéssel, akik nem jutnak el másképp fontos információs börzékre.

A Gazdag Gazda Webkonferencia előadói területük elismert szakemberei, akiktől az előadás során kérdezni is lehet, sőt a többiek kérdéseit is látják, hallhatják a résztvevők. Az előadások a leglényegesebb információkat taglalják olyan gyakorlati példákon és tippeken keresztül, amelyek azonnal hasznosíthatók a cégek sikeresebbé tételében. A konferencia végén a résztvevők ajándékba kapják a Gazdag Gazda Tudásanyagot is, amely a tanultak összefoglalását tartalmazza bővített példákkal, tippekkel, és konkrét háttéranyagokkal.

A webkonferenciára már lehet jelentkezni, 2 különböző időpont közül választva: 

2015. január 21. vagy 2015. január 22.

További információ és jelentkezés:

http://www.magro.hu/webkonferencia/

Szervező:Magro.hu mezőgazdasági piactér

A nappali ragadozó madarakról szóló előző posztunkból már sok érdekes dolog kiderült, de a sor még hosszan folytatható, úgyhogy nem is hagyjuk abba.

Tudta? A békászó sas fészkéből csak 1 fióka repülhet ki

A békászó sas (Aquila pomarina) egyedülálló érdekességgel szolgál a szaporodás tekintetében. Késő tavasszal 2 tojás kerül a fészekbe, ám a kelés után drámai időszak következik: a 2 fióka közül csak 1 maradhat életben. Az erősebb fióka addig üti, marja a másikat, amíg az a folyamatos fizikai bántalmazásban és a táplálékhiányban el nem pusztul. Voltak kísérletek arra vonatkozóan, hogy a mesterségesen elszedett és később visszahelyezett fióka esetében megváltoztatható-e ez a folyamat, növelhető-e így a szaporulat. A válasz: igen. Úgy látszik, hogy az agresszió csak egy bizonyos ideig él a fiókákban, utána viszont békésebbé válnak, ugyanúgy, ahogy a kakukk fiókája is csak a kikelés után 3-4 napig dobja ki a mostohatestvéreit. A különbség annyi, hogy a békászó sasnál mindkét fióka probléma nélkül felnevelődik (felnevelődne), és bár ritkán, de erre a természetben (manipuláció nélkül) is van példa.

Tudta? A héja más ragadozó madár fiókáira is vadászhat

Barna rétihéja

A héja (Accipiter gentilis) ölyv nagyságú, vakmerő vadász. Az ölyvvel ellentétben az erdőkben érzi elemében magát. Kerek szárnyának, hosszú faroktollainak köszönhetően fordulékony, a fák között is képes üldözni áldozatát. Sőt! Még a földön futva is üldözőbe veszi a zsákmányát, ha a helyzet úgy kívánja. Gyakorlatilag mindent elkap, amivel csak elbír, a zsákmányállatok tekintetében a legnagyobb skálán mozog a ragadozó madarak között. A solymászok nem véletlenül tartják a héját a legsokoldalúbb és leghatékonyabb solymász madárnak. A legvakmerőbb példányai más ragadozómadár-fiókákra is rátámadnak. Konkrét eset volt, amikor a Gerecsében költő kerecsen fészkébe vágott be egy héja (kihasználva a szülők távollétét) és megpróbált egy fiókát megölni. Szerencsére azonban a fiókák már anyányiak voltak és a határozott védekezésükkel végül meghátrálásra késztették a héját. Ennél egy vérmesebb esetnek is szemtanúja lehettem Spanyolországban, amikor a Gibraltár környékén vonuló törpesasok (Hieraaetus pennatus) közül próbált zsákmányolni egyet egy héjasas (Hieraaetus fasciatus). A törpesasok a héjasas támadását minden alkalommal úgy védték ki, hogy egy pillanat alatt a hátukra fordulva a támadó karmába kapaszkodtak és egymást fogva látványosan pörögve zuhantak lefelé, míg el nem engedték egymást. A héjasast az első sikertelen próbálkozás nem tántorította el, még két alkalommal támadt nagy vehemenciával a törpesasok közé, de mindannyiszor visszaverték a támadását.

Tudta? A fajok között vannak halakra, kígyókra, darazsakra szakosodottak, sőt csontevők is

A ragadozómadár-fajok táplálkozási szokásaira is érvényes, hogy a törzsfejlődés során próbálták megkeresni azokat a módszereket, amelyekkel egy adott ökológiai rendszerből jelentős versenytársak nélkül ki tudnak maguknak kanyarítani egy szeletet. A madár- és rágcsálóvadászok mellett így megjelenik a halászsas (Pandion haliaetus), amely kizárólag halra vadászik, nem is akárhogy! A víz felett repülő madár, amint megpillant egy halat, összecsukott szárnyakkal, az utolsó pillanatokban lábát előrenyújtva, kő módjára zuhan a vízbe. Akár teljesen el is tűnhet a víz alatt. A megragadott áldozatát többé már nem ereszti el, és ez bizony néha az életébe is kerülhet. Fogtak már ki olyan halat, amelynek hátában halászsas lábának maradványait találták…

A kígyászölyv (Circaetus gallicus) táplálékának jelentős része hüllőből áll. Ha látunk valami ilyesmit: nagytermetű ragadozó madár és lóg valami kötélszerű a csőréből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az illető kígyászölyv. Meglehetősen fura látvány egyébként.

Aztán van egészen elképesztő specialistánk is (ráadásul meglehetősen gyakori fészkelőnk), aki darazsakra szakosodott, pontosabban a lárvák a kedvencei. Csőre körül pikkelyszerű tollak vannak, amelyek megvédik a feldühödött rovarok fullánkjaitól.

Érdekességként: a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) (hozzánk legközelebb az Alpokban él) gyomorsava még a csontot is képes elbontani, ezáltal hozzáférhetővé téve a csontvelőt. A bökkenő csak az, hogy a nagyobb emlősök (pl. zerge) nagyobb csontjait képtelen egyben lenyelni. Ez azonban nem fog ki a saskeselyűn: a madár a csonttal felvitorlázik, majd egy sziklás hely fölött elengedi. Ha szerencséje van, akkor a csont kisebb darabokra törik, amit már le bír nyelni, ha nem, akkor addig ismétli a műveletet, amíg a várt eredményt el nem éri. A művelet tanult viselkedés, a fiatal madaraknak a hatékony csonttörés elsajátításához sok gyakorlásra van szükségük.

Saskeselyű

Tudta? A ragadozók több faja nem veti meg a dögöt sem

Ha dögevésről beszélünk, madarak esetében a keselyűk ugranak be a legtöbb embernek. Pedig a dögevés egy nagyon energiakímélő táplálkozási forma, néhány esetben (pl. télen) életmentő is lehet. Hazánkban nem költenek, csak elvétve jelennek meg keselyűk, ragadozó madaraink között mégis vannak olyanok, amelyek nem vetik meg az elhullott tetemek fogyasztását. Az egerészölyv ügyes pocokvadász, de főleg télen minden további nélkül megjelenik az elhullott állatokon, zsigereken. A rétisas nagy termete ellenére nem valami fényes vadász. Nagyon szereti a halat. A Hortobágyon évek óta nagy sikerrel etetik főleg haltetemekkel a nálunk telelő rétisasokat, akár 20-30 sas is összegyűlhet egy-egy ilyen bejáratott etetőhelyen. A szirti sas (Aquila chrysaetos) bár remek vadász, télen mégis meglátogatja az elhullott állatok tetemét.

Szirti sas

A barna kányák több helyen Ázsiában, így pl. Indiában, a hulladékokon élnek, úgy járnak-kelnek a városok forgatagában, mint nálunk a városi galambok. Az Ázsiában költő pusztai sasok (Aquila nipalensis) annyira rákaptak a dögevésre, hogy Ománban a szeméttelepeknél tovább nem is mennek telelni: itt több száz sas gyűlik össze és a szeméttelepre hordott dögöket veszik célba. Törökországban parlagi sasok költéseit ellenőriztük néhány éve. A megkeresett 30 fészek majd mindegyikénél találkoztunk olyan csirkék maradványaival, amelyeket a falvak határába kihordott dögökből szedtek össze.

 Pusztai sasok

 Tudta? A kányák különös módon díszítik a fészküket

Sok ragadozó díszíti a fészkét, leggyakrabban zöld ágakkal (pl. békászó sas, darázsölyv). Bár hazánkban a barna kányát (Milvus migrans) nem láthatjuk a városokban kukázni (nem is mondható gyakori fajnak), egy szokása mégis hűen tükrözi trópusi életmódját. Aki olyan szerencsés, hogy egy fészekbe pillanthat, rögtön rájön, hogy a gazdája egy kánya: tele van hordva a belseje papírral, zacskóval, szeméttel!

Tudta? A darázsölyv a nász időszakában tapsolva jelzi területét

A ragadozó madarak többsége az énekes madarakhoz hasonlóan a fészek környékét védelmezi más ragadozó madaraktól, revírt tart. Tavasszal sok faj nászrepüléssel jelzi a terület foglaltságát, amit gyakran a tojóval együtt végeznek. A nászrepülés jól különbözik a területet átvizsgáló keringéstől: a madár folyamatos szárnycsapásokkal felfelé tör, majd csukott szárnyakkal elengedi magát és zuhanásba vált át. Ezt ismételgeti egy nagy kör mentén, a látványos, hullámos vonalat messzebbről is jól fel lehet ismerni.  A darázsölyv (Pernis apivorus) speciális mozdulatot is beillesztett a nászrepülésébe: a szárnyait repülés közben­ a felső állásban összecsapja, amitől tapsszerű hangokat hallat. Érdekesség, hogy ezt a tapsolást néhány bagoly is csinálja (pl. erdei fülesbagoly).

 Darázsölyv

Tudta? A kék vércsék kolóniákban költenek

Az általános az, hogy a ragadozó madarak párba állva revírt foglalnak és onnan minden más madarat elüldöznek. Néhány faj azonban más utat választott: ők telepesen fészkelnek. A hazánkban költő fajok közül a kék vércse (Falco vespertinus) ilyen. A fészeképítő madaraknál a telepes költésnek nincs akadálya, hiszen mindegyik pár meg tudja építeni a saját fészkét egy telepen belül. De hogyan tud egy olyan faj telepesen költeni, amelyik maga nem épít fészket? Úgy, hogy más, telepesen költő fajok fészkeit foglalja el. A kék vércse az ugyancsak telepesen költő vetési varjú fészkeit használja, de nincs szüksége arra, hogy megküzdjön a fészek tulajdonjogáért: a vércse akkor lát neki a tojásrakásnak, amikor a varjúfiókák már megkezdték önálló életüket. (Érdekességként: a költés ehhez hasonló időzítésére más ok miatt is szükség lehet. A mediterrán vidékeken élő eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) például ősszel neveli fiókáit: az apró madarakra specializálódott ragadozó a költési idejét az őszi madárvonulásra időzíti, ekkor képes a legnagyobb biztonsággal felnevelni a fiókáit.)

Kék vércse

A vetési varjak az elmúlt évtizedekben nagyon megfogyatkoztak, eltűntek azokból az alföldi erdőfoltokból, ahol a vércsék is költöttek. Ennek egyenes következménye lett, hogy a kék vércsék is eltűntek a vetési varjakkal együtt. (A varjak az üldöztetések elől részben a városokba menekültek, nem kevés fejtörést okozva az ott lakóknak. A vércsék persze nem követték őket.) A kék vércse állományának gyarapítása érdekében mesterséges költőládákkal pótolják az arra alkalmas facsoportokban a fészkeket, amit a vércsék szívesen el is foglalnak. Ma már jelentős állományuk fészkel ilyen mesterséges kolóniákban.

Tudta? A kék vércsék vonuláskor több százas csapatokban éjszakáznak

A kék vércsék nem csak a költési időben keresik egymás társaságát. A telelőhelyre történő távozás előtt laza csapatokba verődve vadásznak, az éjszakázásra azonban a környező táplálkozó területekről (akár több tíz kilométeres távolságból is) összesereglenek a madarak. Néhol az ezret is meghaladhatja a számuk; a sötétedés előtt beszálló, kavargó madarak felejthetetlen látványt nyújtanak. Az útnak induló vércsékre 8-10 ezer kilométer megtétele vár, csapataik egészen Dél-Afrikáig is eljuthatnak.

Szöveg: Pénzes László

Fotó: Csonka Péter, egyéb forrásért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

December - Karácsony hava

51. hét:

- december 17. (Lázár): Jelentése héberül "segít az Isten", ezért régen sűrűn könyörögtek hozzá a jó időjárásért is.

- december 21. (Tamás): Sok más téli naphoz hasonlóan e napon is meg lehet jósolni, ki lesz a majdani férj: az egyik módszer, elalvás előtt egy férfi alsóneműt kell a párna alá tenni, ami segít éjjel megálmodni, ki lesz a nagy Ő. A másik, hogy Tamás előestéjén a lányoknak vállal meg kell rázni a kaput, mert ha erre kutyaugatást hallanak, biztosan lesz kérőjük. (Semmit nem bíztak a véletlenre…)

Ebben az időszakban gyakori a disznóölés, ezért Disznóölő Tamásnak is hívják. A levágott jószág segít megjósolni a várható időjárást: ha nagy a mája, csikorgós lesz a karácsony. Ha Tamás napjára leesik a hó, akkor pedig békés, boldog lesz az ünnep.

Sok helyen úgy tartják, aki ezen a napon egyszer disznót öl, annak azután minden évben le kell vágnia valamilyen házállatot, különben Tamás pusztítja el valamelyik jószágát. Az ilyenkor vágott disznó hájának tamásháj a neve, amely nem avasodik meg, így gyógyítja a keléseket, kiütéseket. Másutt úgy tartották, hogy az e napon levágott disznó sózott vére gyógyítja a köszvényt.

Forrásért katt a képre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

December 13-a az egyik legérdekesebb nap az év folyamán: egyrészt Szent Lúcia (Luca) ünnepe, akinek neve a „lux”=fény szóból ered, nem csoda hát, hogy a szembetegek és a vakok védőszentje. Másrészt viszont a Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt a téli napforduló napja, amikor a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka, azaz a sötétség, amikor a gonosz szellemek és a boszorkányok kedvükre dorbézolhatnak.

A néphagyomány szerint éppen ezért e napon elsődleges feladat a gonosz elleni védekezés. Ennek legfőbb eszköze a fokhagyma: ajtóba, ablakba téve, kenyérre kenve, az állatok fejét bedörzsölve. A biztonság kedvéért a fokhagyma mellett jó a kapu elé hamut szórni, az ólajtóra keresztet rajzolni, a seprűket meg elrakni, nehogy a boszorkányok felpattanjanak rájuk.

A boszorkányokhoz kapcsolódik az egyik legismertebb szokás, a Luca-szék faragása. Aki kíváncsi rá, ki a boszorkány a környéken, a mai napon kell nekiállnia a szék készítésének. Általában kilenc féle fából áll össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Minden nap csak egy kicsit szabad dolgozni rajta, de szentestére el kell készülnie, mert aki az éjféli misén feláll rá, megláthatja a boszorkányokat. Persze a boszik is észreveszik, hogy lebuktak, úgyhogy gyorsan menekülni kell. A széken kívül így jó, ha mák is van nálunk, és futás közben elszórjuk: amíg a boszorkányok szedegetik, könnyen egérutat nyerünk.

Luca-napon riogatni nem csak a szellemeket, boszorkányokat lehet, hanem egymást is. Ennek egyik eszköze a Luca-tök (főleg a Dunántúlon), amelynek nagy szemet, szájat faragnak, gyertyát raknak bele, hogy ijesztő arcot vágjon. Ugye milyen ismerős? Úgyhogy aki nagyon kifogásolja a halloween honosítását, be kell látnia, bizonyos szokásokért nem kell a szomszédba mennünk.

December 13. dologtiltó nap is: tilos a házimunka, és nem szabad kölcsönadni vagy –kérni sem, mert a boszorkányok mindent elrontanak, amit ma teszünk. Ezért az asszonyoknak javallott otthon ücsörögni, és házimunka helyett pl. tollfosztással múlatni az időt. A "kotlással" példát mutatnak a tyúkoknak, hogy azok is szépen üldögéljenek a tojásokon.

Ma kell elvetni a Luca-búzát is, hogy megtudjuk, milyen lesz a jövő évi termés és a család egészsége. Ha karácsonyra szépen kikel minden búzaszem, az csupa jót jelent, ha más nem, szép asztaldísz lesz belőle…

Természetesen e napon sem hiányozhatnak az időjárásra vonatkozó jóslatok. A Luca napjától karácsonyig tartó 12 nap a 12 hónapnak felel meg, tehát, amilyen a mai nap időjárása, olyan lesz a január, a holnapiból a februárira következtethetünk, december 24-én pedig meglátjuk, milyen lesz a jövő december. Ha csak arra vagyunk kíváncsiak, melyik hónap lesz csapadékos, és melyik száraz, követhetjük a székelyek módszerét: a vöröshagymából le kell szedni 12 réteget (az év 12 hónapja), mindegyikbe egy kis sót szórni, majd figyelni: amelyikben elolvad, az a hónap esős lesz, amelyikben nem, az száraz. Ilyen egyszerű.

Végül, de nem utolsósorban a hajadonok kapnak még egy esélyt: aki András, majd Borbála napján is elfelejtette kideríteni, mikor és kihez megy majd férjhez, most még tehet egy próbát: egyrészt főzhet 12 darab, 1-1 férfinevet rejtő gombócot; amelyik elsőnek feljön, az lesz a férj neve. Vagy 12 cédulára kell felírni a neveket, galacsinná gyúrni, párna alá nyúlni, reggel egyet kihúzni. (Aztán a megfelelő nevű férfit megkeresni…)

Amint látszik, dologtiltó nap ide vagy oda, van mára tennivaló bőven!

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Mint sok mindenre, úgy a növénytartó edényekre is igaz, hogy a minőségük – ami magában foglalja a télállóságot is – egyenes arányban áll az árukkal. Ha jönnek a hidegek, a mediterrán növények kedvelői már rutinszerűen menekítik védettebb helyre a kényesebb zöldeket. Az edényekre ilyenkor kevesebb figyelem jut, pedig ezek többsége csak kellő előkészítés, védelem után vészel át több telet. Érdemes rájuk odafigyelni, mert sem az edények, sem az alátétek nem tartoznak az olcsóságok közé. A törött virágtartóban a növény tönkremegy, a lyukas alátét pedig szemétre való.

A drágább műanyag balkonládáknak meg sem kottyan a hideg 

Földdel tele, növénnyel együtt, esetleg üresen, szabadban, illetve védett helyen telelhetnek a cserepek. Ha jól számolom, akkor az edények szempontjából háromféle raktározási megoldás létezik. A legegyszerűbb, ha a növény nélkül maradt edényt még a fagyok előtt alaposan le- és kimossuk. A legjobb lenne ilyenkor vegyszerrel vagy sikálókefével a vízkőréteget is eltávolítani. Ha marad rá idő, akkor a vegyszerezés után alapos áztatás is szükséges, és a megszáradt edényt lehet aztán fagymentes helyre cipelni. Ha ilyen nincs, akkor talpukkal felfelé egymásra is lehet rakni, és olyan védettebb helyet keresni a cserépcsapatnak, ahol a téli viharok nem borogatják össze. Jó, ha valamilyen fa- vagy műanyag alátét kerül a legalsó alá.

Fordítva, üresen biztosabb

Az égetett cserép hagyományos ültető edény. Ma már drágább, mint műanyag vetélytársa. Idővel azonban elveszíti a műanyagokkal szembeni előnyét, ugyanis a kemény öntözővíz miatt eltömődnek pórusai és nem levegőzik. A vastagabbak, amelyek palástja mázas hatású, a szabadban jobban bírják a fagyos napokat, mint az olcsóbb málladozók. A műanyagok esetében, legyen szó szögletes, hagyományos vagy ládaformáról is, árfüggő a télállóság. Arra azonban számítani kell, hogy a fagyban könnyebben törnek. A nagyobb, nyáron kerti életet élő növények (agávék, pálmák, leanderek és a füge) előbb-utóbb fadézsába kerülnek. Ezeket általában növényestől cipelik a védett helyre, ha mégis van olyan dézsa, amelyik a szabadban földdel teli telel, akkor annak pántolásáról gondoskodni kellene.

Minél drágább, annál tartósabb

A "kőedények" kategóriájába tartozik a már kifejezetten borsos árú terrakotta. A vas vagy pléh virágvályú sem örökéletű, ha a telet a szabadban kell töltenie. Még a téli balkonkertészkedéshez tartozik, hogy a föld hajlamos a savanyodásra, mert a virág földjének fölös táplálóanyagát és nedvességét nem képes felszívni. Emiatt a gyökerek rothadásnak indulnak.

Nemcsak a növények védi a fagy elleni fóliatakarás

Különösen könnyen savanyodik meg a virágcserép földje télen, amikor a virágnak sokkal kevesebb táplálékra van szüksége, mint nyáron. Ha a virág télen betegeskedni kezd, át kell helyezni kisebb edényekbe és friss földbe, és az átrakás alkalmával a gyökérzet romlott, beteg, rothadó részeit éles késsel, vagy ollóval kivágni.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Tudta? Magyarországon 35 nappali ragadozómadár-faj fordul elő

A hazánkban előforduló fajok két rendbe tartoznak. A vágómadár-alakúak rendjének tagjai a keselyűk, héják, rétihéják, ölyvek, sasok, míg a másik rendbe a sólymok tartoznak. A ragadozó madarak határozása nem egyszerű, sok esetben kifejezetten nehéz.

Hazánkban a 4 leggyakoribb faj: az egerészölyv, a vörös vércse, a karvaly és a barna rétihéja. Érdemes megismerni a jellegzetességeiket, hogy legalább ezeket el tudjuk különíteni egymástól.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a leggyakoribb ragadozónk. Leginkább télen lehet belőlük sokat megfigyelni, amint az utak mentén ücsörögnek a fákon, kerítésoszlopokon. Közepes termetű, de ha közvetlenül az autónk mellől röppen fel, könnyen láthatjuk hatalmasnak, és az ölyvből hamar „sas” lesz. (A szirti sas – csak összehasonlításképpen – kétszer nagyobb az egerészölyvnél!). Röpképére jellemző a tömzsi megjelenés, rövid nyak, rövid farok, a szárny közepesen hosszú, az alapjánál szélesebb. Reptében gyakran kering rövid köröket leírva. Télen ugyan elvonul egy részük, északabbról viszont nagy számban érkeznek hozzánk telelni, így télen lényegesen gyakrabban találkozhatunk velük.

A vörös vércse (Falco tinnunculus) kis testű sólyomféle. Lakott helyeken, városokban is megtelepszik, Budapesten is jelentős állománya él. Szárnyai hegyesek, szárnycsapása gyors, faroktollai hosszúak. Legjellemzőbb viselkedése a szitálás: ilyenkor egy helyben állva csapkod a szárnyával, pockokat kémlelve a gyepeken. Télen északabbról érkeznek hozzánk telelni, a mieink részben elvonulnak.

A karvaly (Accipiter nisus) kifejezetten kötődik az emberi jelenléthez, a települések, porták ugyanis vonzzák fő táplálékát, az apró testű énekeseket. Nagyjából vércse méretű. Testalkatára jellemző a lekerekített szárny, a hosszú farok. Jellegzetes repülése egyenes vonalú, gyors szárnycsapások közé siklásokat iktat be. Jellemzően akkor találkozhatunk vele, ha az udvarban nyüzsgő verebekre rávág és a tuják közt kergetve elkap egyet belőlük. Rendkívül vakmerő vadász! Ugyanolyan rámenős, mint nagyobb rokona, a héja, csak a zsákmányállatai kisebbek.

A barna rétihéjával (Circus aeriginosus) vizes élőhelyen futhatunk össze. A halastavak nádasai, vizenyős rétek felett imbolygó röptű, kecses madár gyakori fészkelő nálunk. Ölyv nagyságú, de nagyon hosszú, keskeny szárnya és hosszú farka nagyobbnak mutatja. Télre elvonul, rokona, a nálunk telelő kékes rétihéja (Circus cyaneus) „váltja fel” ebben az időszakban.

Barna rétihéja

Tudta?  Európában kerecsensólyom-nagyhatalom vagyunk

A kerecsensólyom (Falco cherrug) európai állományának közel 40 %-a hazánkban költ. Voltak évek, amikor Európában egyedül csak nálunk nőtt az állománya. A faj problémáját súlyosbítja, hogy az igen jelentős ázsiai állomány is drasztikusan csökkent, így globálisan is veszélyeztetetté vált. A kerecsen síkvidéki ragadozó madár, de a 70-es években, amikor az állománya mélyponton volt, jelentős részük sziklaalakzaton költött. Az állomány növekedésének megindulásával egyre inkább visszahódították a síkvidéki fészkelő helyeiket és feladták hegyvidéki költőhelyeket. Az utolsó sziklán fészkelő pár a Gerecséből tűnt el, helyét a visszatelepülő vándorsólyom (Falco peregrinus) vette át. (A vándorsólyom évtizedekig nem fészkelt hazánkban, kifejezetten sziklán fészkelő madár). Érdekes, hogy a parlagi sas (Aquila heliaca) állományának egy része is hegyvidéken költött azokban az időkben, amikor megfogyatkozott az állománya, de mára már ő is visszaköltözött a síkságra.

Parlagi sas

A kerecsen térhódításában nagy szerepe volt annak, hogy felismerték, szívesen elfoglalja a nagyfeszültségű oszlopokra rakott fészkeket. Mivel fészket nem épít, az oszlopokra mesterséges költőládákat helyeztek ki. A siker óriási volt! Ma már a kerecsenállomány jelentős hányada mesterségesen kihelyezett költőládákban neveli fel fiókáit.

Tudta? A ragadozó madaraknál a tojók nagyobbak a hímeknél

Az állatvilágban általános, hogy a hímek nagyobbak, erőteljesebbek a nőstényeknél. A hímek megvívják a harcukat a nőstények birtoklásáért, és ebben nagy szerepe van a testméretnek, erőnek. Ennek ellenére léteznek olyan fajok, csoportok is, ahol ez pont fordítva működik. Szélsőséges példaként gondoljunk a feketeözvegy pókra. A madárvilágban is a legtöbb fajnál a hímek a nagyobbak, de a ragadozóknál (ez igaz a baglyokra is) a tojók a testesebbek. Ez a méretben jelentkező különbség akkora lehet, hogy a két ivar zsákmányolásában is jelentkezik. A karvalynál pl. a tojó le bírja gyűrni a galambot is, amit a hím képtelen lenne, neki az apró madarak maradnak.

 Öreg hím karvaly

Tudta? A sasoknak tollas a lába (csüdje)

A ragadozó madarak többségének a csüdje csupasz, pikkelyes. A sasok (Aquila) nemzetségébe tartozó fajok csüdje egészen a lábujjakig tollas. Erről pl. egy állatkertben is meg lehet mondani, hogy sassal állunk szemben. Kivételek azonban erősítik a szabályt: az ölyvek egyik fajának is tollas a csüdje, ezért lett a neve magyarul gatyás ölyv (Buteo lagopus). Érdekes, hogy az angolok viszont a tollas csüdre utalva a törpesasnak a „csizmás sas” nevet adták …persze már tudjuk, hogy ez a névadás nem túl leleményes, hiszen az összes sas „csizmás”, azaz tollas lábú. Hogy még bonyolítsuk egy kicsit a dolgot, vannak csupasz lábú sasok is, ezek azonban nem tartoznak szorosan a sasokhoz, csak a magyar nevezéktan hívja őket annak. Ilyen a réti sas, vagy a halászsas.

Tudta? A rétisas szárnyának fesztávolsága megközelítheti a 2,5 métert

A rétisas (Haliaeetus albicilla) a hazánkban költő legnagyobb ragadozó madár. A legnagyobb példányok kiterjesztett szárnyai 230 cm-t érnek át! A nagy termethez nagy fészek is dukál: az építéséhez karvastagságú ágakat is felhasználnak, az átmérője megközelítheti a 2 métert. Volt szerencsém felmászni egy rétisas fészkéhez fiókagyűrűzés céljából (konkrétan bele a fészekbe), akkor megtapasztalhattam, hogy egy felnőtt ember is simán elszundíthatna benne egy nyugodt félórát a vasárnapi ebéd után.

Tudta? A rétisas állományát Magyarországon a 80-as években 8-10 párra becsülték

A ragadozó madarak életében a 70-es évek nem volt sikertörténet. Korábban sem élvezhették túl sokszor a vadászok, halászok, állattartók szeretetét, a helytelenül alkalmazott vegyszerek és a dúvadirtás pedig évtizedekre „megoldották” a túlszaporodásukat. Az elpusztult, mérgezett tetemeket fogyasztó ragadozó madarak nem pusztultak el, de a szervezetükben felhalmozódott vegyületek olyan folyamatokat indukáltak, amelyektől évtizedekre drasztikusan lecsökkent a kirepített fiókák száma. Konkrétan a rétisasnál végzett vizsgálatok megállapították, hogy a tojás héja a normális vastagság felére csökkent, ezért a tojás már a kotlás során tönkrement. A rétisas állománya a kipusztulás közelébe sodródott: az 1986-ban kiadott „Magyarország fészkelő madarai” c. könyv szerint akkortájt a költő állomány maximum 10 pár volt. Jól emlékszem, hogy a 90-es években mennyire ritkaságszámba ment, ha láttunk egy rétisast. Szerencsére ez mára alaposan megváltozott, pedig nem is volt olyan egyszerű a helyzet. A rétisas a 6. életévétől válik ivaréretté, utána keres magának párt és foglal fészkelő területet. Ismert volt olyan pár, amely a párba állás után több mint 10 évvel költött először. A betiltott, veszélyes kemikáliák, a korábban elvesztett ártéri élőhelyeket pótló, gombamód szaporodó mesterséges halastavak és az élőhely-rekonstrukciók kínálta lehetőségek (Kis-Balaton, Hanság) rég nem látott állománynövekedést eredményeztek. Ma már 200 körül van a költőpárok száma, és az arra alkalmas élőhelyeken (halastavak, folyóárterek) szinte bármikor megpillanthatjuk ezeket a hatalmas madarakat.

Folytatjuk...

Szöveg: Pénzes László

Fotó: Csonka Péter

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Stagnált a kukorica és a búza ára is

Kis mértékben, mindössze 1 százalékkal növekedett a Magro Gabonaindex (MGX) értéke a 49. héten, de érdemben egyik gabonaféle ára sem változott. A mutató december 8-án reggel 8211 ponton állt. A kukoricára és búzára vonatkozó adatokat az alábbiakban részletesen olvashatja, további adatokért és a legfrissebb MGX-értékekért pedig kattintson ide>>.

Az elmúlt napokban újra sok eső esett, így azok a gazdaságok és gazdák, akik még nem fejezték be a kukorica betakarítását, egyre nagyobb bajban vannak. A belvizes, sáros területeken lábon maradt növény várhatóan már csak fagyos időben kerülhet a raktárakba. Ilyen megye például Csongrád. A termény ára nem változott jelentősen a 49. héten a Magro.hu piactéren, maradt 39.000 forint alatt. Mind a hazai, mind a nemzetközi határidős piacokon növekedett ugyanakkor a kukorica ára, igaz, csak mintegy 3 százalékkal. A tavasz kezdetére 40.500 forintra nőhet a hazai ár. A kérdés már csak az, a tárolás költségeit kitermeli-e ez a lehetséges drágulás. Csak akkor egyértelmű igen a válasz, ha a mostani várakozásoknál nagyobb lesz a növekedés. December közepéig még jelentős forgalomnövekedésre lehet számítani a piacokon. Jelenleg a vételi pozíciók erősebbek: 28 ezer tonna terményt kínálnak megvételre és 110 ezer tonnát keresnek a Magro piactéren.

A hazai búzapiac stabil. A malmi búzáért átlagosan 48.950 forintot, a takarmánybúzáért 43.650 forintot fizettek a piactéren. Magyarországon inkább az jelenti a hírt mostnában, hogy nehezen halad az őszi búza vetése, sok helyütt le is kellett azt állítani. Természetesen itt is a sok eső az ok. A világpiacon ugyanakkor egyértelműen a „bika” volt az úr a kereskedésben: Chicagóban és Párizsban is drágult a termény. A hazai piaci várakozások alapján a malmi búza márciusban 52.000 forint, a takarmánybúza 45.000 forint lehet. Jelenleg összesen 2 ezer tonna búzát kínálnak, valamint 11 ezer tonnát keresnek a piactéren.

Szerző: Németh István a Magro.hu ügyvezetője, gabonapiaci szakértő