Mint sok mindenre, úgy a növénytartó edényekre is igaz, hogy a minőségük – ami magában foglalja a télállóságot is – egyenes arányban áll az árukkal. Ha jönnek a hidegek, a mediterrán növények kedvelői már rutinszerűen menekítik védettebb helyre a kényesebb zöldeket. Az edényekre ilyenkor kevesebb figyelem jut, pedig ezek többsége csak kellő előkészítés, védelem után vészel át több telet. Érdemes rájuk odafigyelni, mert sem az edények, sem az alátétek nem tartoznak az olcsóságok közé. A törött virágtartóban a növény tönkremegy, a lyukas alátét pedig szemétre való.

A drágább műanyag balkonládáknak meg sem kottyan a hideg 

Földdel tele, növénnyel együtt, esetleg üresen, szabadban, illetve védett helyen telelhetnek a cserepek. Ha jól számolom, akkor az edények szempontjából háromféle raktározási megoldás létezik. A legegyszerűbb, ha a növény nélkül maradt edényt még a fagyok előtt alaposan le- és kimossuk. A legjobb lenne ilyenkor vegyszerrel vagy sikálókefével a vízkőréteget is eltávolítani. Ha marad rá idő, akkor a vegyszerezés után alapos áztatás is szükséges, és a megszáradt edényt lehet aztán fagymentes helyre cipelni. Ha ilyen nincs, akkor talpukkal felfelé egymásra is lehet rakni, és olyan védettebb helyet keresni a cserépcsapatnak, ahol a téli viharok nem borogatják össze. Jó, ha valamilyen fa- vagy műanyag alátét kerül a legalsó alá.

Fordítva, üresen biztosabb

Az égetett cserép hagyományos ültető edény. Ma már drágább, mint műanyag vetélytársa. Idővel azonban elveszíti a műanyagokkal szembeni előnyét, ugyanis a kemény öntözővíz miatt eltömődnek pórusai és nem levegőzik. A vastagabbak, amelyek palástja mázas hatású, a szabadban jobban bírják a fagyos napokat, mint az olcsóbb málladozók. A műanyagok esetében, legyen szó szögletes, hagyományos vagy ládaformáról is, árfüggő a télállóság. Arra azonban számítani kell, hogy a fagyban könnyebben törnek. A nagyobb, nyáron kerti életet élő növények (agávék, pálmák, leanderek és a füge) előbb-utóbb fadézsába kerülnek. Ezeket általában növényestől cipelik a védett helyre, ha mégis van olyan dézsa, amelyik a szabadban földdel teli telel, akkor annak pántolásáról gondoskodni kellene.

Minél drágább, annál tartósabb

A "kőedények" kategóriájába tartozik a már kifejezetten borsos árú terrakotta. A vas vagy pléh virágvályú sem örökéletű, ha a telet a szabadban kell töltenie. Még a téli balkonkertészkedéshez tartozik, hogy a föld hajlamos a savanyodásra, mert a virág földjének fölös táplálóanyagát és nedvességét nem képes felszívni. Emiatt a gyökerek rothadásnak indulnak.

Nemcsak a növények védi a fagy elleni fóliatakarás

Különösen könnyen savanyodik meg a virágcserép földje télen, amikor a virágnak sokkal kevesebb táplálékra van szüksége, mint nyáron. Ha a virág télen betegeskedni kezd, át kell helyezni kisebb edényekbe és friss földbe, és az átrakás alkalmával a gyökérzet romlott, beteg, rothadó részeit éles késsel, vagy ollóval kivágni.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!