Idén is elérkezett a sokak szerint „fújmármegintegyamerikásbaromságminekeznincsennekünkelégmagyarünnepünk” Valentin-nap. Rendben, hagyjuk Valentint, nézzük meg, mit kezdhetünk Bálinttal! Nos, ha egy kicsit utánanézünk, hamar kiderül, hogy bizony nem ördögtől való ez az ünnep (sem).

Több érzékelhető jele is van annak, hogy közeledik a tél vége: a madarak hajnalban egyre vidámabban csiripelnek, Mohácson eltemették a telet, a szobanövények pedig elkezdtek új hajtásokat hozni, vagy éppen befejezték evilági pályafutásukat.

Talán sokaknak feltűnt már, hogy a Kapanyélen elég kevés szó esik a szobanövényekről. Ennek legfőbb oka, hogy szakértőink kivételével egyikünknek sincs túl sok sikerélménye velük. Be kell vallanom, amilyen odaadóan pátyolgatom kora tavasztól késő őszig a balkonvirágaimat és zöldségeimet, olyan mostohán bánok a szobalakókkal. Mármint a növényekkel, nem a család többi tagjával. Ennek ellenére teljesen kipusztítani csak két szobai futókát sikerült, mert magasan voltak, messze az ablaktól, kiestek a látóteremből, így a tartós víz- és fényhiányban – igaz, hosszú idő után – feladták a küzdelmet.

Jól jöhet ez az információ így Valentin-nap előtt. Olvassuk csak!

„Gyakorlati tananyag

Reszeljenek meg két vöröshagymát, törjék meg a fokhagymát mozsárban: nem, lányok, a vöröshagyma, a fokhagyma nem büdös, földi gyümölcs mind a kettő, s illatos. Vágják jó apróra a cigánypetrezselymet, a pár paradicsomot, az édeshagymát és a fél pirospaprikát. Keverjék össze az egészet olajban, és tegyék félre ezt a dús, zamatos mártást. (Ezek a szamarak azt mondják, büdös a vöröshagyma, tudják is ezek, mi a tiszta illat! Vadinho nyersen is szerette a vöröshagymát, és a csókja perzselt.)” (Jorge Amado: Flor asszony két férje)

Pedig sokan félnek a hagymától erős szaga miatt, és semmiképpen sem ajánlják, hogy randi előtt vagy alatt hagymás ételeket együnk. A fenti idézet fényében lehet, hogy csak a hozzáállásunkkal van baj. Mindenesetre vállalkozó kedvű olvasóinknak segíthet az alábbi hagyma-összeállítás, hogy kikísérletezzék, melyiktől mennyire perzsel a csók...

Na és, kérdezhetnénk, hiszen kamélia sok kertben nyílik, mégsem lesz belőle vezető hír. Erre a virágzásra azonban 10 éve vártak a Nyíregyházi Állatparkban. Az Ázsia állat-és növényvilágát bemutató Zöld Piramisban „rejtegették” eddig a növényt, és most is nagyon vigyáznak rá, hiszen a világ egyik legdrágább virágáról van szó.

Február - Böjtelő hava

7. hét:

- február 11. (Elek): A székely hegyi pásztorok e napon tartották a "kígyók ünnepét", azaz a kígyóűző napot, mert úgy hitték, azok ekkor bújnak elő odúikból. Ilyenkor a hegyeken nagy tüzet gyújtanak a gonosz elűzésére.

- február 14. (Bálint): Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik, jó idő lesz. Az e napon ültetett facsemete hamarabb megerősödik. Ha Bálint napján hideg, száraz az idő, jó lesz a termés. Ekkor kezdenek fészket rakni, párosodni a verebek.

- február 16. (Julianna): Ilyenkor sokszor esik a hó, mert Julianna rázza a dunnáját. Viszont e naptól már az idő várhatóan melegszik.

A hétvégén még télies idő várható, hóval, faggyal, de ha napközben mégis kisütne a nap, szedhetünk a kertből maradék madársalátát, kelbimbót, fodros káposztát vagy póréhagymát.

- A régi madárodúkat nézzük át és alaposan tisztítsuk meg vízzel és kefével. Vegyszert ne használjunk!

Elkáposztásítottalanítottam...

... némi fonalat a minap. Az általános szokástól eltérően használtam fel két kis fej lila káposztát: fonalat festettem velük. Mert hiszen olyan szép színe van, gondoltam, biztosan ugyanolyan mély bíbor árnyalatú lesz majd a fonalam is tőle, ha kicsit beáztatom a lila káposzta levébe. De nem.

Hanem búzavirágkék lett. Az úgy történt, hogy a festhető gyapjúfonalakat vízbe áztattam. A káposztákat felszecskáztam, és egy nagy lábosban feltettem forrni annyi vízzel, hogy az éppen csak ellepje a káposztadarabkákat. Kb. egy óra hosszat főztem a káposztalevesemet, a lé először sötétkék, majd valami egészen bámulatosan mély bíborszínű lett. A lakás pedig egyre büdösebb…

A kapu a kert tükre, ahogy a szem a léleknek az. Szerintünk. Ez az első benyomás, ha kertes házhoz érkezünk, távozáskor pedig az utolsó – így vagy úgy maradandó – élmény. Kivéve, ha anyósunk integet hosszan utánunk. Ennek ellenére úgy tűnik, a kerttulajdonosok a kaput és a kerítést sokszor csak a telekhatár kijelölését és védelmi célokat szolgáló dolognak tartják. Pedig ennél sokkal többre érdemes.

A fagyok elmúltával, meg amikor éppen nem esik semmi az égből, érdemes közelebbről is szemügyre venni a kaput. Egyrészt, hogy nincs-e rajta javítanivaló, pl. jól nyílik, záródik-e, másrészt, hogy tényleg illik-e a kerthez és a házhoz. Lehet, hogy kis módosítással egész más külsőt kap a régi kapu, ahogy itt:

A mostani "mégnemtavasz-márnemtél" átmeneti időszaka remek alkalom a tervezésre és az ötletgyűjtésre. A kerttulajdonosok már rajzolgatják a veteményest, a virágágyásokat, és gyönyörködnek az első hóvirágokban. Talán el is vetettek néhány fagytűrő zöldségfélét, esetleg az ablakpárkányon már ott sorakoznak a paprika- és paradicsommagokat rejtő tejfölösdobozok.

Szegény városi zöldkedvelő pedig vagy álmodozik, vagy megpróbálja kihozni a legtöbbet a rendelkezésre álló minimális helyből. Ehhez nyújthat segítséget Michael Hilgers új balkonládája, mely tavasszal kerül a piacra.

Február - Böjtelő hava

6. hét:

- február 5. (Ágota): "Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja."

- február 6. (Dorottya): Ugyanez a mondás Dorottya-napra is érvényes: "Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja." Vagyis, ha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idõ. Fordítva is igaz: "Ha Dorottya locsog, akkor Julianna kopog."