Poroznám a bibédet! - üzeni a fiúvirág a lányvirágnak egy méhecskével. A postás elvégzi a megtermékenyítést (hányszor megtörténik ez emberekkel is). A szerelem megmarad plátói síkon, de a szerelem gyümölcsei vagy zöldségei megfogannak. Hogyan szaporodnak a mohák? Hogyan csalogatják a beporzó rovarokat és hogyan kerülik el az önmegtermékenyítést a kétivarú növények?

Az elmúlt két évezred legnagyobb részében a növényeket szűzi lényeknek tartották, amelyek pusztán ivartalan módon szaporodnak. A nemek szerepét a növények szaporodásában fel kellett fedezni és be kellett bizonyítani, mielőtt teljesen elfogadták volna. Filozófiai, tudományos, vallási érvek és nézetek csaptak össze a színtiszta empirikus kutatások mellett vagy helyett, pótolandó a világ még kevéssé ismert működését és a feltárására alkalmas műszerek hiányát.

Ezt a tudománytörténeti folyamatot mutatja be Fleur Daugey: A növények szerelmi élete című nemrég megjelent kötete. 144 oldalas, izgalmas kultúrtörténeti kalandozás a növények titokzatos szerelmi életében. Megismerteti velünk, miért volt a növények szűziessége az ókortól kezdve megkérdőjelezhetetlen, és tudomány végül hogyan fedezte fel a növényvilág szexualitását. A tartalom ismertetésének legjobb módja idézni a könyv bevezetőjét, olvassák tehát a szerző összefoglalását.

Mielőtt a téma történelmi magját érintenénk, az első fejezet felvázolja a moháktól a virágos növényekig a növények
szaporodásának módjait. Ez a rész alapismereteket nyújt, hogy a témát kevésbé ismerő olvasó is megértse a botanikusok számára a történelem folyamán felvetődő problémákat. A virágos növények megtermékenyítési folyamatainak ismerete előfeltétel annak, hogy követhessük azokat a tapogatózó kísérleteket, hipotéziseket és ismereteket, amelyeket a titkot kideríteni akaró kutatók tettek.

A második fejezet az európai botanika kezdeti, ókori görög–római nézeteivel indul, és bemutatja a filozófusok vallási és kulturális elképzeléseinek hatásait. Látni fogjuk, hogyan terjesztették a mítoszok a növényvilág szaporodására vonatkozó homályos ismereteket, mielőtt foglalkoztak volna az erősen a nemiséghez, termékenységhez, sőt élvezethez kapcsolódó l óra másik arcával.

A harmadik fejezet tárgyalja a középkort betöltő, szimbólumokkal teli univerzumot. Bár abban az időben szunnyadt a botanika, a virágok továbbra is kétértelmű szerepet játszottak a szellemi világban, mivel szüntelenül ide-oda ingáztak a szemérem és az erotika között.

Figyelmesebbek a korábban növényélettannal foglalkozó Lagzi Lajcsit is felfedezhetik a képen

A tudományos kutatás az újkorban lendül fel ismét. A negyedik fejezet leírja, ahogy a növények szexualitásának biológiai kérdése előtérbe kerül, egyre többet vizsgálják és beszélnek róla. A 17. század vége körül megjelenik az ivaros szaporodás első bizonyítéka – amit azonban nem fogadnak el egyből. Az erről szóló vitát az ötödik fejezet mutatja be. A virágos és virágtalan növények megtermékenyítésének összes nagy rejtélyét végül csak a jelenkorban sikerül teljesen megfejteni.

Az elmélkedés egy, a keleti civilizációkra vetett kitekintéssel zárul. A rövid bepillantás ezeknek a kultúráknak az
eszmevilágába kiegészítő gondolatokkal gazdagítja a növények szexualitásának történetét.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!