A zöldségek öntözése után (lásd múlt heti írásunkat) a gyep, bokrok-fák és üvegházi növények kerülnek terítékre. A szép gyep, az egészségesen zöldellő díszcserjék és bőséges gyümölcstermés meglepően sok vizet igényel. A locsolás volumene és kijuttatásának mikéntje talán hasznos lesz olvasóinknak, hogy ne a fotón látható tujakatasztrófával kelljen szembesülniük. Jan Túrna: Öntözőrendszerek című könyve szakmai forrásunk, melyet a kiadó engedélyével szemlézünk. A kötetben nemcsak öntözési - vízellátási tanácsok, de a gyakorlati kivitelezés és szükséges hozzávalók megtalálhatók.

 A fű öntözése fajtájától függetlenül vízigényes. A növénynek mintegy 80 %-át víz alkotja, gyökerei pedig nem hatolnak mélyre. Száraz időszakban a könnyű talajon harmad- vagy negyednaponta, nehéz talajon pedig hetente egyszer kell öntözni esőszerű vagy permetező módszerrel. Fontos, hogy a nedvesség eljusson a fű gyökérzetéhez - ez legalább 20 L/m2 vízmennyiséget jelent. Hogy a gyep teljes vegetációs időszaka alatt, tehát körülbelül áprilistól októberig üde zöld maradjon, eső és mesterséges öntözés formájában mintegy 500 L/m2 vízmennyiséget igényel!

Éppen ezért érdemes egy korszerű, mintegy 25 cm-rel a föld felszíne alá telepített csepegtető öntözőrendszerbe befektetni, mert ezzel az öntözővíznek akár kétharmadát is megtakaríthatjuk. Víztakarékosak a földől kiemelkedő szórófejek (sprinkler) és a gyöngyözőtömlők is, ráadásul egyenletesebben öntözik a talajt, mint egy permetezős kerti locsolótömlő. A fák koronája alatti fű kétszeres vízmennyiséget igényel, mivel a fa gyökerei nagy mennyiségű vizet szívnak el a talajból. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen helyeken jóval alacsonyabb a fű.

A fák, bokrok és bogyós növények öntözése
A nedvességet a gyökerek szintjéig lejuttató öntözéssel legalább harmadával növelhető a gyümölcstermés. A gyümölcs nagyobb, szebb színű, lédúsabb, egészségesebb és zamatosabb lesz. A legtöbb vizet a kajszi és az alma, majd a körte, szilva, cseresznye és meggy igényli. A bogyós növények közül a szamóca, a ribizli, az egres és a málna tartozik a leginkább vízfüggők közé. A vízszükséglet azonban fejlődési szakaszonként változik.

A termő gyümölcsfák a legtöbb vizet a virágzás és a termés fejlődése idején igénylik. A fiatal, még nem termő fákat általában elegendő rügyfakadás idején öntözni. A fákat a gyümölcs betakarítása után is öntözni kell - főleg ha száraz az ősz -, hogy megakadályozzuk a hajszálgyökerek kifejlődését. Az öntözést az első fagyok beálltával hagyjuk abba.

A fákat általában tömlővel, teljes vízsugárral öntözzük, de használhatunk esőztetőt is. Az is megoldás, ha a fák alatti területre irányítjuk a hordozható öntözőfej vagy a sprinkleres rendszer vízsugarát. A bogyósgyümölcsös bokrok és az élő sövény általában sorba van ültetve, így előnyös lehet a tövek mentén lefektetett gyöngyözőtömlő vagy a hosszú csepegtető szárnyvezetékek.

Öntözés üvegházban, melegágyban és zárt térben

A melegágyakkal ellentétben, melyeket kinyithatunk az esőnek, az üveg- és fóliaházak növényei nélkülözik a természetes nedvességet. Ezért fontos, hogy mesterségesen - esőztetéssel, permetezéssel, valamint elsősorban mikroöntözéssel és a gyökerekhez hatoló csepegtető rendszerekkel - a szokásos vízmennyiség több mint kétszeresét kapják. 24 óra leforgása alatt 1 m2 talajra legalább 10 L vizet kell juttatni. Az üvegházak éves vízfelhasználása így 0,8...1,5 m3/m2. A jóval párásabb levegőhöz szokott egzotikus növények esetében ezt a szintet párásítóberendezéssel kell biztosítani.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez