Érdekes cikkre leltem, mely alapvetően kevés vízigényű paradicsomok házi nemesítéséről szól, de két figyelemre méltó tény is elhangzik benne vetőmagok szabadalmáról és mesterségesen íztelenített zöldségfajtákról. Mindkettőre van magyarázat, de ettől még egyáltalán nem fest szebb jövőt kertészeknek és fogyasztóknak. Google-fordítós verziója itt olvasható. 

Összefoglalva: Pascal Poot egy francia gazdálkodó, Franciaország déli részén él és 20 éve foglalkozik vetőmagtermékek ökológiai megközelítésű előállításával. Olyan módszert dolgozott ki, amely lehetővé teszi paradicsom termesztését növényvédő szerek használata és öntözés nélkül. Több mint 3 hektáron sikeresen termeszt paradicsomot és zöldségeket Hérault régióban, ahol az időjárás nagyon száraz, és a terep is sziklás.

Poot úr felfigyelt a gyomok ellenálló képességére, csekély vízigényére és kereskedelemben kapható magokból kezdte nemesíteni a fajtákat, immár a túlélést segítő tulajdonságokat mutató példányokat termesztve tovább. Először 2-3, évek múlva már 12 kilogrammos hozamot ért el tövenként, mindezt egy aszályos területen, ahol akár 9 hónapig nem esik eső. Lényegében visszafelé haladva jutott el egy paradicsomevolúciós fokra, ahonnan más tulajdonságokra koncentrálva "fejlesztette" növényeit. De miért nem az agromultik teszik mindezt, akiknek minden erőforrás rendelkezésükre áll?

Elemzések bizonyítják, hogy a jelenleg kapható vetőmagokból kikelt zöldségek akár 40-szer kevesebb tápanyagot tartalmaznak, mint 50 évvel ezelőtt! Nem érzékcsalódás tehát az idősebbek emlékei az ízesebb paradicsomról. A jelenlegi "nemesítés" céljai egyforma, tökéletes alakú, villámgyorsan termést hozó fajtákról szólnak, és ez kapcsolódik ahhoz a - szerintem beteges és pazarló - koncepcióhoz, melynek eredményeképp szabálytalan alakú burgonyákat már fel sem szednek a termőföldről, illetve az elhíresült EU-s uborkagörbületi szabályozásról, melynek célja, hogy minél több (egyenes) uborka férjen el a szabványládában. E kereskedelmi célzatú erények mellett a terméstömeget csökkentő, hosszabb fejlődési időt kívánó tápanyagtartalom és ízletesség háttérbe szorult. Sőt, a termelő állítása szerint "Vetőmagom 20-szor több vitamint, antioxidánst és biszfenolt (rákellenes molekulákat) eredményezett. ”Például a C-vitamin esetében 30 és 38 mg/kg paradicsom volt, de a magommal 580 mg."

Másik baljós tény: "Vetőmagjainak egy részét illegálisan értékesítik, mivel nem szerepelnek a Zöldségfajták Hivatalos Katalógusában. Poot úr elmagyarázza, hogy a törvény megtiltja a magvak legalizálását, mivel az összes magot, vagy szinte mindegyiküket a növényvédő szereket és műtrágyákat létrehozó multinacionális cégek vásárolták, érdekeltek abban, hogy a növényeknek szükségük van ezekre a kezelésekre termékeik eladására”.

Ha jogászként vezetjük végig a tényt, hogy illegális a saját magot (kereskedelmi célzattal) nemesíteni, szabadalmi szempontból helytálló. Valaha valakik megvásárolták (?) az évszázados kísérletezés eredményét képező vetőmagok szabadalmi jogát, majd saját laboratóriumaikban továbbfejlesztették (irónia) és ennek köszönhetően azt kapjuk a vetőmagboltban, amit a mezőgazdasági multik helyesnek tartanak, hogy kapjunk. Ellenőrizhetetlen és teljességgel életszerűtlen lenne hobbikertészeken számon kérni saját magjaik újrafelhasználását, de egy mezőgazdasági vállalkozónak (hazánkban is) kötelező fémzárolt szaporítóanyaggal dolgoznia.

A szavatolt minőségű vetőmag garanciája a fertőzésmentes, szabványoknak megfelelő kultúrnövény-populációnak, hiszen senkinek sem hiányzik egy fél megyét végigfertőző ültetvény. Ha egyáltalán kikel - mesélhetnének a kéz alól vásárolt zsáknyi hamis mag felett búslakodó gazdák. Másrészt viszont látjuk a kizárólag tömegtermelési - hatékonysági célból elsorvasztott ízű egyenzöldségeket, és a nyíltan globális cégek kezére és kedvére játszó, tiltó jogszabályokat. Egy "Zöldségfajták Hivatalos Katalógusába" való bekerülés vélhetően nagyon költséges, évekig tartó folyamat, míg elölről-hátulról megvizsgálják a fajtát, és igyekeznek rábukkanni a potenciális veszélyforrásokra. Nos, hallottunk már történeteket multinacionális cégek érdekérvényesítő képességéről és nem lepődnénk meg, ha...

Továbbiakban Kedves Olvasó tiszte megítélni, hogy melyik szereplőnek milyen mértékben van igaza. A néha szélsőséges véleményeket megfogalmazó biokertész-önellátó csoportok tényekkel alátámasztott aggályai és jogszabályokkal háttérbe szorított hobbi kutatómunka, vagy azoké a multiké, akik komoly összegeket és kutatómunkát fektettek ma kapható vetőmagjainkba, viszont kigyomlálva némely (a konyhaasztalon pedig legfontosabb) előnyös tulajdonságaikat. Tisztelettel várjuk véleményüket.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!