A kert őszi rendbetételéhez számos kéziszerszám szükséges, ezek pedig csak jó állapotban használhatók ideálisan és balesetmentesen. Ezért az elvégzendő munkákat megelőzően vagy téli pihenőjük előtt hasznos állapotukat megvizsgálni és amelyik javításra szorul, rendbe hozni. Ezek egyszerű, de szükséges feladatok, hogy később ne tegyék kínlódássá aktuális teendőink elvégzését. Furdancs testvérblogunk írását adaptáltuk kerti környezetbe.
A nyeles szerszámokkal érdemes a vizsgálódást kezdeni. Ezeknek többnyire a nyelével adódhatnak gondok, kilazulhatnak, elrepedhetnek. A tavaly még újaknak mondott szerszámok nyelének mostanra kiszálkásodhat a felülete és meg is lazulhat a hüvelybe erősített része. A kilazult nyelet csak egy csavar behajtásával általában nem lehet szilárdan rögzíteni. Bár ez a rögzítő csavar nagyon fontos, ám legalább olyan fontos a nyél végének szoros illeszkedése a szerszám szárhüvelyébe. Ha kissé összeszáradt a fa anyaga, a hüvelybe akár egy erőteljes ütéssel is újból rögzíthető lesz.
A rögzítőcsavart, vagy szeget persze előbb el kell távolítani. Ha a nyél vége már kellően a hüvelybe szorult, a rögzítő csavar megint visszahajtható a nyélbe. Ez azonban méretesebb és legalább két darab kb. 5-ös facsavar legyen, mégpedig két oldalról behajtott és legalább a nyél 2/3-áig érjenek behajtásuk után. A hüvelyből kiálló nyéldarabot pedig érdemes a lapátoknál, ásóknál ferdén lefűrészelni, hogy a felesleges, kiálló végük ne akadályozza majd később a munkát. A kiálló nyélvéget a kapáknál, gereblyéknél egyenesre kell vágni. A fanyelek felületét is érdemes simára csiszolni és ezt követően félolajjal beereszteni, amivel megelőzhető a berepedésük, szálkásodásuk. A kezelés, száradás után finom csiszolópapírral még egyszer átsimítandó a felületük, hogy kellően simák legyenek.
A fémrészeik is megérdemelnek némi javítást. A felületi tisztítást követően az élüket érdemes élesre köszörülni és a deformálódott részeiket kalapálva kiegyengetni. Ez főként a lemezből készült és a használatból erdő széleken előforduló deformációkra vonatkozik. A kicsorbult élek könnyen kiigazíthatók reszeléssel, vagy köszörüléssel. Az ásók, kapák, gereblyék elgörbült szélei, fogai lapos kőre fektetve kalapáccsal kiegyengethetők, vagy nagyobb fogóval kiigazíthatók, az élek pedig csiszolótárcsával, kb. 70 fokos szögűre koptathatók.
A gyepgereblyék, illetve huzalos seprűk elgörbült „fogait” kalapácsütésekkel, vagy egy erősebb fogóval célszerű kiegyenesíteni, „sorba állítani”. Ha viszont az alapanyaguk vékony acéllemez, a görbülten deformálódott fogakat kalapálva kell kiegyengetni, különben az első makacsabb akadály újból elgörbítheti a javított fogat. A nagyon görbült fogazatú szerszámot azonban érdemesebb a javítás helyett újabb, erősebb anyagból készültre cserélni. A nyele azonban nem feltétlenül eldobandó, ha jól illik az új szerszám nyélhüvelyébe.
A kiékeléssel nem mindig érdemes fáradozni, mert az ritkán ad kielégítően szilárd rögzítést, előbb utóbb kicsúszik a későbbi használat közben. A faékeket ezért faragasztóval bekenve célszerű a hüvelybe ütve a nyélre ragasztani. Ez alól kivételt képeznek a kapák, balták, fejszék és a különféle kalapácsok, amelyeknek a nyelét az ék alakú lapos acél ék mélyebbre ütésével, illetve a hosszabbaknál – pl. baltáknál - a nyélhez csavarozva lehet kiesés ellen biztosítani. Ezek az ékek azonban a nyelek kis mértékű összeszáradásakor alkalmazhatók és felhasított résbe teljesen beütve biztosíthatják a nyél szilárd rögzítését. A nyelek épségét is érdemes szemügyre venni és ha nagyon sérült újra kell cserélni, természetesen a hosszukat és vastagságukat a szerszám eredeti nyeléhez igazodva kell kiválasztani és a hüvelybe szorosan illesztve kell rögzíteni és felületkezelni az egész nyelet.
