A cím kis parafrázis Bud Spencer közismert vízilovas filmjére. A talaj hasznos élőlényei közül a földigiliszta szintén ismertségnek örvend. Az első állatok egyike, mellyel általános iskolai biológia órákon találkozunk, és ki ne találkozott volna már vele ásás vagy ültetés közben? Minden találkozás örömet vált ki, hiszen minden kertész legalább nagyjából tisztában van a földigiliszta hasznosságával, a giliszták talajjavító ténykedésével. Ahol gilisztát találunk, ott jó a talaj - állítja a népi bölcsesség, de a horgászok is szívesen kutatnak utána.
Ez nem volt mindig így: a 19. században a földigilisztát még kártevőnek tartották, azt hitték róla, hogy megrágja a kultúrnövények gyökereit. Mindent megtettek, hogy kiűzzék a kertből. Az elsők egyike, aki felismerte, hogy a földigiliszták kedvező hatással vannak a talaj szerkezetére, Charles Darwin volt, aki 1881-ben utolsó művét a földigilisztákról írta. Ebben a földigiliszták hasznosságát a talajra a korallok tengeri hasznos szerepéhez hasonlította. Röviden tárgyaljuk e hasznosság mibenlétét mai írásunkban.
A földigiliszták fontos elsődleges lebontók, segítenek a szervesen kötött tápanyagokat mineralizálni, és ezáltal a növények számára hozzáférhetővé tenni. Tehát hálásnak kell lennünk a földigilisz táknak, mivel talajlazító fúrótevékenységük helyettesíti a lapátot a kertekben. A szerves anyagokból álló mulcs elősegíti a földigiliszták aktivitását és növeli számukat a talajban.
Élénk talajélet A földigiliszták a talaj összetételét és szerkezetét is kedvezően befolyásolják, ami szintén segíti a növények fejlődését. A földigiliszták ürülékét megvizsgálva megállapították, hogy nagy a tápanyagtartalma. A giliszták ürülékében a környező talajhoz képest több szenet, nitrogént, káliumot, foszfort, kalciumot és magnéziumot találtak. A tápanyagtartalom nem csak a talajfelszínen lerakott gilisztaürülékben nagyobb, hanem a földigiliszták járataiban is. A földigiliszták tápanyagban gazdag nyálkát bocsátanak ki, amely megerősíti a járatokat, és megkönnyíti előrehaladáukat.
A növények gyökerei előszeretettel nőnek ezekben a tápanyaggal gazdagított földigiliszta-járatokban. A földigiliszták egy hektár szántóföldön 20…30 t ürüléket termelnek évente. A földigiliszták munkájának köszönhetően javulnak a mikroszervezetek életfeltételei is. A talajban élő mikroszervezetek lebontják a talajba jutó szerves anyagokat, és szabaddá, a növények számára felvehetővé teszik a tápanyagokat. Ezt segítik elő a földigiliszták: a járatok kialakítása révén javul a talaj szellőzése, emésztésük eredményeként felaprítják és megnövelik a szerves anyagokat felületét, összekeverik a szerves és szervetlen részeket. A földigiliszták a járataikba húzzák a növényi részeket, és a talajfelszínen fekvő anyagokat ürülékkel, a kiforgatott talajrészeket pedig mikrobiális aktivitással gazdagítják. Ezáltal a szerves anyagok gyorsabban és jobban bomlanak.
Laza talaj A földigiliszták őrlő- és ásótevékenységükkel a talaj fizikai tulajdonságaira is hatással vannak. Óvatos becslések szerint, a földigilisztákkal közepesen ellátott talajokban évente hektáronként 30…70 t talaj forgatódik át. A földigiliszták ürüléke stabilabb, mint a környező talaj, ez megakadályozza az eliszapolódást és az eróziót. A nagyobb stabilitás oka, hogy a földigiliszták bélcsövének tartalma mechanikusan összenyomódik, és a földigiliszták bélváladéka által összeragad. Ezáltal is agyag-humusz-komplex keletkezik.
A földigiliszták átkeverő tevékenységük – az ún. bioturbáció – révén képesek a talajt homogenizálni. A legtöbb gyökér a talaj felső részében található, és ez az a réteg, amelyet rendszerint átforgatnak a földigiliszták. Másrészt a köves vagy kavicsos talajok esetében kedvező, hogy a talaj nagyobb ásványi részeit nem tudják felvenni, és így azokat a talaj felszínére szállítani. Túrásukkal mindenekelőtt az összetömörödött talajokat lazítják, ennek eredményeként a talaj jobban szellőzik. Egyes földigilisztafajok pozitív hatással vannak a talaj vízelvezetésére is, függőleges lakójárataikon át a víz gyorsabban lefolyik a mélyebb talajrétegekbe. Különösen a – mulcskertekre is jellemző – forgatás nélküli talajművelés hatására lehet sok ilyen járat a talajban.
Földigiliszta-járatok
A mélyre ásó földigiliszták járatai a talajt 3 m-es mélységig tárják fel, és felnőtt állatok esetében több mint 0,5 cm is lehet az átmérőjük. Ezekben a járatokban kisebb az ellenállás, és nagyobb a tápanyagtartalom, ezért a növények gyökerei előszeretettel használják növekedésükhöz. A növények vízellátásában is szerepük van: a víz a járatok körüli talajba szivárog, így a növények könnyebben hozzáférnek.
A földigiliszták élőhelyei: a legfelső talajrétegben élő és a függőlegesen ásó (akár 3 m-es mélységben is élő) földigiliszta-fajok elhalt talajfelszíni növényekkel, a vízszintesen, legfeljebb 0,5 m-es mélységben élő giliszták ezzel szemben humusszal és elhalt gyökérrészekkel táplálkoznak.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!
