Lassan itt az idő téli tárolásba helyezni kerti gépeinket. Ha eddig elmulasztottuk, következzen az alapos tisztítás és karbantartás. Az elmúlt években annyira megszaladtak az árak, hogy fájdalmas poszttraumás sokkot ás évekig visszatérő lelkiismeret-furdalást eredményezne elveszteni egy komolyabb gépet hanyagságunk miatt.

Gyakran elhangzó dilemma, hogy leengedjük (hagyjuk kifogyni) a benzint vagy hagyjuk a tartályban. "Ne rozsdásodjon meg a benzintank" - szól az érvelés. Ez akkori időkből származó félelem, mikor még fémből készültek ezek. Ma már műanyagból, tehát inkább ajánlatos a zselésedő adalékok miatt megszabadulni tőle. Tavasszal majd csak rángatjuk, nem indul. Kijön a szerelő, kicsavar egy üreges csavart, megtisztítja egy vékony dróttal, majd boldogan távozik ötezer forintunkkal a zsebében.  Vagy figyeljük meg, hogy pontosan melyik csavart kell tisztogatni, vagy eleve ne adjunk esélyt az eltömődésnek. A maradék benzinben mossuk el a légszűrőt, a felszívott por is hibaforrás.

Az envérében (enolajában) fürdő rotációs kapa hajtómű szerencsétlen áldozata a hanyagságnak vagy tájékozatlanságnak. Nem mindenki gépész, esetleg nem túl aprólékosan olvassa át a vastag gépkönyvet és ezért elmarad a hajtómű utántöltése olajjal.

A szárazon súrlódó csigahajtómű lassan elkoptatja a bronzkereket. Első jelenség, hogy néha kihagy a kapatagok forgása. Gyanakodhatunk a kuplungszerkezet kopására. Utánahúzzuk, de a jelenség ismét visszatér. A hajtómű forró, égett szagot áraszt és végül nem forog tovább. Az alkotó (a hiba alkotója) megpihen és vesz egy másikat, mivel ezzel leselejtezte a teljes berendezést. Hogy miért, olvassák el Furdancs testvérblogunk történetét és tényfeltárását.

Tárjuk fel tehát a hajtómű állapotát. Elsőként a kapa tervezőjének gratulálok, hogy műanyagot sikerült választani a felszedett növénymaradékok miatt gyakran dörzsölődő és kopásnak kitett alkatrész anyagának. Csavarjuk ki valahogy a dugót.

Előtte tanácsos eltávolítani a kapatagokat. Leszedhetjük később is, mikor rájöttünk, hogy különben nem férünk a lyukhoz. A bővíthető tengelyként is funkcionáló csöveket biztosítószeggel ellátott csapok rögzítik. A rugalmas fém biztosítószeg először ellenállást tanúsít, majd halk kattanással eltávozik az aljnövényzetbe. Elvesztése esetén dróttal pótoljuk, ha a csap is meglépett, menetes csavarral helyettesíthetjük jobb híján, ideiglenesen.

Biztató jel, ha a nyíláson bepillantva bronzszínben megcsillanó, szabályos fogaskerék-fogakat pillantunk meg. A gépkönyvet tanulmányozzuk, hogy mennyi üzemóra után kell lecserélni a speciális hajtóműolajat. A szám-W-szám kódjelzés alapján vásároljunk ugyanolyan típust. Nem puszta összehasonlítás a jelölések jelentése, ezen a linken érthetően elmagyarázzák lényegét. Lényegében a viszkozitás (folyékonyság) mértékét meghatározó számokkal találkozni a flakonon.
 

Mint lentebb látják majd, a motor olajszintjét könnyen hozzáférhető töltőcsövön keresztül végezhetjük, a kapa álló helyzetében. A hajtóművön oldalt találjuk beöntőnyílását, így vagy árokba lökjük, hogy felfelé nézzen, vagy segédeszközt keresünk. Egy jókora fecskendővel könnyedén feltölthetjük. A szükséges olajmennyiség meghatározásához böngésszük át gépünk használati útmutatóját, de inkább több legyen, mint kevesebb.

Még gyakoribb teendőnk legyen a hajtómotor olajszintjét ellenőrizni, mert hiányában nem lassan kopik el a gép, hanem tragikus hirtelenséggel veszítjük el. Esetleg a hajtókar is napvilágra tör a motorblokk oldalán keresztül, ahogy a dugattyú olajzás híján besül. Egyik percben békésen kapálgatunk, röviddel később fejünket törjük, hogyan cipeljük el a helyi MÉH-be, miután a még használható szerveitől megfosztottuk. Természetesen nyitva a másik út, azaz elkölthetünk annyit a javítására, mint amennyiért az egészet újan vásároltuk.

Visszatérve az olajszint ellenőrzésére, a betöltőnyílást könnyen megtalálhatjuk (amennyiben négyütemű a motor). Kétüteműnél eleve keveréket töltünk a benzintartályba. Sárga kupakot keressünk, melynek oldalára olajozókanna piktogram és a szükséges motorolaj típus kódja van feltüntetve. A biztonság kedvéért ezt még egy matricán is megtaláljuk.

90 fokkal elfordítva kiemeljük és egy fémpálcával találkozunk, melynek végét (remélhetőleg) az aktuális olajszintnek megfelelő motorolaj borítja. Töröljük és visszamerítve győződjünk meg a valós olajszintről. Ha szennyezettnek ítéljük meg - vagy a gépkönyvben megadott üzemóra után - engedjük le a motorblokk alján található leeresztőcsavar kitekerése után. Át is öblíthetjük az ajánlott folyadékkal, majd töltsük fel tiszta motorolajjal.

Rendesen elvégezve e teendőket, lassabban kopik el a hajtómotor és hajtómű. Mivel hűtés nélkül üzemeltetjük kertben használatos, belső égésű motorral hajtott gépeinket, tartsunk időnként szünetet a munkában és figyeljünk a szagokra, illetve olaj megjelenésére nem várt helyeken (például a hajtómű tengelyénél).

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!