Ha kertünk talaja tápanyagban szegény, és nem akarunk vagy tudunk igazán semmit kezdeni vele, a talajcsere vagy a lebetonozás alternatívájaként gondolhatunk arra is, milyen lenne, ha egy szép, virágos rét venne körül bennünket. A réti vadvirágok ugyanis pont az ilyen feltételeket szeretik: minél soványabb, jó vízáteresztő talaj, napos hely, ahol nem nagyon mászkálunk.

De akkor is próbálkozhatunk, ha csak az amúgy jó talajú kertünk egy napos darabkáján szeretnénk virágos rétben gyönyörködni. Ez esetben – a hagyományos kerti módszerrel ellentétben – a talajt nem feljavítani, hanem „elrontani” kell: a felső réteget (fűvel együtt) el kell távolítani, és a biztonság kedvéért jó sok apró kavicsot és homokot a talajba forgatni. Így csökkenthetjük a talaj tápanyagtartalmát, hogy a fűfélék ne tudják majd idő előtt elnyomni a vadvirágokat.

A mostani kicsit esős időszak éppen megfelelő a magvetésre. Sokféle vadvirág-keverék kapható, de arra ügyeljünk, hogy ne legyen benne sok fűmag. Egy négyzetméterre kb. 5–10 g elég, és tanácsos a magokat száraz homokkal összekeverni, így egyenletesen tudunk vetni. A mezei virágok fényben csíráznak, azért csak finoman dolgozzuk be a talaj felszínébe. Ezután csak annyi a dolgunk, hogy 4–6 héten át folyamatosan nedvesen tartsuk a talajt, így a magok gyorsan kicsíráznak és növekedésnek indulnak.

Vetőmagot egyébként magunk is gyűjthetünk a környékbeli vadvirágokról, így a siker is biztosabb, hiszen ezek már megszokták a helyi adottságokat. A spontaneitást fokozhatjuk, ha saját készítésű magbombákat szórunk szét a kertben, majd a többit a természetre bízzuk (persze, némi öntözés mellett). 

A tervezésnél gondoljunk arra, hogy a vadvirágok nem bírják a taposást, ezért érdemes már az elején egy kis kerti útra gondolni, hogy könnyebb legyen majd a nyírás vagy a szedés, esetleg a puszta gyönyörködés. A házi „mezőnket” évente kétszer, nyáron (június-augusztus vége) elég nyírni, igazodva a virágzáshoz, hogy a növények magot tudjanak érlelni. A nyesedéket pár napig érdemes a földön hagyni, és többször átforgatni, így az egynyári virágok magjai szépen ki tudnak potyogni.  

A mezei virágos rétnél felejtsük el a trágyázást, azzal csak a fűféléknek kedvezünk, és hamarosan szép zöld gyepünk lesz esetleg, de nem ez lenne a cél. Ugyanakkor a kevés munka fejében sok türelemre lesz szükség, mert évekig eltarthat, mire kialakul a kertünkben magukat jól érző vadvirágok mikroközössége. Addig is érdemes elduggatni néhány virághagymát, hogy már kora tavasztól legyen néhány színfolt a majdan buja kerti rétben, ahol egész nyáron át gyönyörködhetünk az évről évre sokasodó a ligetszépe, koronafürt, szappanfű, bíbor kasvirág, buglyos fátyolvirág, vasfű, fehér libatop, pipacs, búzavirág, kamilla és társai egyszerű szépségében.

Forrás itt és a képekre kattintva.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!