Akinek emlékezete visszaér a rendszerváltás előtti időkig, talán eszébe jut, milyen népszerű karácsonyi ajándék volt a déligyümölcs, közte is a narancs vagy a mandarin. Akkoriban télen néhány hétig lehetett kapni, holott a citrusfélék a szőlő után talán a legnagyobb tételben forgó áruféleségnek számítanak a gyümölcs-külkereskedelemben. A politikai, devizagazdálkodási okokat ma már ne is firtassuk, hiszen a mostani világban megszokott, hogy a zöldségeseknél, az élelmiszerboltokban télen-nyáron többféle narancsból, mandarinból, grépfrútból lehet válogatni.

Az átlagvásárló keveset tud róluk, hiszen Magyarországon csak télikertekben, üvegházakban élik túl a fagyos hónapokat, míg néhány száz kilométerre délre vígan teremnek. Pedig nem árt ismerni a társaságot, hiszen van közöttük fanyar, rettentően savanyú és mézédes. És gyakran csak otthon derül ki, mit rejt a rücskös felszín. Ezért jó, ha legalább a láda címkéjét megnézzük, mert azon megtalálható a fajta neve is. A válogatásnál szerencsésnek érezhetem magam, hiszen szakdolgozatom témáját anno a dél-mediterrán gyümölcstermesztés tárgyköréből választottam.

A citrusfélékről tudni kell, hogy a szűken értelmezett rokonságba közel háromtucatnyi faj tartozik. A gyümölcsök színre, formára, ízre változatosak. Színük a sárgától a narancsvörösig változik. Jellemző az is, ha elmarad az éjszakai lehűlés, és egyenletes hőmérsékleten él a növény, akkor az érett gyümölcs színe zöld marad; ilyen a lime. A közeli rokonság miatt a fajok között fennáll a kereszteződés lehetősége, és jó néhány hibrid jöhet létre. (Most a citromokkal nem foglalkozunk.)

A legnagyobb népszerűségnek az édes narancsokat is visszaszorító mandarinok számítanak. A kedveltség egyébként a könnyen hámozható, vékony, laza héjnak köszönhető. A nemesítőknek hála rengeteg fajta tartozik a klementinek, tangerinek, mandarinok, szatszumák csoportjaiba. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a fajták között. Annyit azonban érdemes tudni, hogy a klementinek (Arrufatina, Bekria, Hernandina, Nules, Fina, Oroval, Marisol) aprók, mag nélküliek, könnyen hámozhatók, édesek ugyan, de kevésbé ízesek. A tangerinek, ahogy a Dancy is, sötétvörös, akár bordó színűek is. A mandarinok nemcsak édesek, zamatosak is, viszont ha az ültetvényen nagy a hőingadozás, akkor túlságosan bő a savtermelés. Igazán finom a Michal, Nagpur Santra, Nova, Kleopátra, királymandarin fajta gyümölcse. Amint a satsuma nemzetség nevéből sejthető, Japánból származik. Ha ilyet – Owarit, Wasét, Clausellinát – kínálnak, előbb kóstoljunk, utána fizessünk. A tetszetős gyümölcs ugyanis nemcsak édes, de igencsak savanyú is lehet.

A narancsfélék népét a köldök-, fakó és vérnarancsok adják.  A köldökök elnevezést a kocsány körül kialakult redők miatt kapta e csoport. A Navelate, Navelina, Navel fajták általában bő levű, jóízű gyümölcseik miatt népszerűek. A fakónarancsok legismertebb képviselője a Jaffa, de ennek a rendes neve Shamouti. A teljes igazság azonban, hogy ma már a Jaffa az izraeli narancsok földrajzi eredetvédett márkaneve, ahogy az Outspan a dél-afrikaiaké és a Sunkist a kaliforniai citrusoké.

Édes fakónarancs a Diller, Hamlin, Koidiana, Valencia. Ha viszont frissen facsarnivalót keresünk, biztos nem csalódunk a Salustianaban.

A vérnarancsokat fűszeres, zamatos, gyakran nem túl édes gyümölcsük teszi keresetté. Közéjük tartozik a Sanguinelli, Tarocco, és a többféle Sangina.

Másik társaság az itthon kevésbé ismert pomeráncoké, ezekből készül az angol narancslekvár és az orangeat nevű fűszer.

A citrusfélék óriásainak számítanak a grépfrútok, pampelmuszok és pomelók. Ha a grépfrútokról feltételezzük, hogy általában fanyar, savanykás ízűek, akkor, jó tudni, hogy a Star Ruby, Ruby Red és a Sunrise lehet édes is. A pampelmuszról annyit kell tudni, hogy Malajziában terem nagyobb mennyiségben, Magyarországra nagyon ritkán kerül, s az ügyeskedő kereskedő az édes grépfrút próbálja pampelmuszként eladni. Ha biztosra akarunk menni, kérdezzünk rá a fajtára is: a legismertebb fajta a Djeroek Bali.

A nálunk megvásárolható étkezési citrusok utolsó csoportjába a pomelók tartoznak. Az inkább édeskés, rostos, darabra adott, hatalmas gyümölcs Izraelből származik. Héját sem kell kidobni: jól kandírozható, de más célra is felhasználható... Korábban már írtunk róla itt.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!