Az olyan hosszú őszön, mint az idei, a gyep még mindig adhat munkát. De ilyenkor már csak téli teendőkkel szabad bíbelődni. Ha az időjárás engedi, vagyis nem fagyos és száraz a fű, valamint szilárd a talajfelszín, akkor a legmagasabbra állított késekkel lehet még egyet nyírni.  Ilyenkor a nyesedéket el kell távolítani: erre a legjobb a gereblyézés, ugyanis a gyűjtőkosarat aligha lehet használni, hiszen bármennyire száraz a fű, akkor is összeragad, és hamar eltömődik a szűk kidobó nyílás.

Télen a fagyott fű nehezen regenerálódik a járkálás helyén, azért a fagyos hónapokban, ha muszáj a madáretetőhöz vagy máshová rendszeresen járni, akkor használjunk más és más ösvényeket. Ha többször ugyanarra kell menni, vagy nehéz súlyokat cipelni, akkor tegyünk pallót a gyepre.

Egész télen folytatni kell a lehullott levelek összegyűjtését, gereblyézését. Nem szabad a gyepen hagyni, ugyanis az összeragadt és letapadó levelek alatt elhalnak a fűcsomók. Különösen veszedelmes a dióleveleket a gyepen hagyni, mert ezek olyan anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek csökkentik más növények csírázását. A dió ugyanis így pusztítja konkurenseit.  Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy a zöld levél valóban tartalmaz ilyen anyagot, a barnára száradt már csak elenyészően keveset, da ez nem változtat a földhöz tapadás tényén, s az biztos, hogy a több tenyérnyi földhöz ragadt levél alatt még a fű sem nő. De mi legyen a diólevéllel?  Ahogy a tűlevelűek, úgy a diólevél is szerepel a legtöbb komposztáló tilalmi listáján.  A kerti hulladékot gyűjtő önkormányzatok sem viszik el a diólevelet tartalmazó zsákokat. Az más kérdés, hogy ilyet, mármint a szállítás megtagadását nem tapasztaltam, persze jobb, ha más levelekkel, keverve tömjük a zsákot.

A diólevél komposztálása és komposztjának növényekre gyakorolt hatása régóta vitatéma és minden komposztálással kapcsolatos fórumon előkerül. Leggyakoribb ellenérvek: mérgező, nem bomlik le, savasít, túl olajos, növekedést gátló anyagot tartalmaz, gátolja a csírázást, el kell égetni, nehogy véletlenül is a földbe kerüljön, és a felsorolás folytatható lenne. A komposztálás mellett szólók - akiknek tábora szűkösebbnek bizonyul - szerint: lassan bomlik, egyébként semmi gond vele, a friss levélben megtalálható növekedésgátló vegyületek a komposztálódás során teljesen lebomlanak, lehet komposztálni a diólevelet is, mint minden növényi maradványt. A belőle készült komposzt pedig ugyanolyan jó a növényeknek, mint bármilyen más növényből készült komposzt.

A diólevél komposztálhatósága régóta vitatott téma. A Szent István Egyetemen a közelmúltban, Tirczka Imre és Matthew Hayes különböző érettségű és összetételű dió- és vegyes gyümölcslomb- komposzt hatását vizsgálta fehér mustár tesztnövénnyel. A kísérletről beszámoló tanulmányukban megállapították, hogy a vizsgált dió- és vegyes lombkomposztokat egymással összehasonlítva, nem volt igazolható különbség egyik fajta komposztnak sem az előnyére, sem a hátrányára. A nem kellően komposztálódott lombnak azonban kimutatható kedvezőtlen hatása, ami elsősorban a növény (mustár) növekedésében jelentkezett, és kevésbé a kelés mértékében. A növényi növekedést gátló hatás elsősorban a komposztálatlan lombnál, és annak is magasabb dózisainál volt megfigyelhető.

Ugyanakkor kedvezőtlen hatásként értékelték, hogy négyhónapos komposztálás után sem tértek el a mért paraméterek szignifikánsan a kontrolltól, vagyis a növényi lombkomposzt jelenléte nem járt előnnyel azon kontrollal szemben, mely csak tápanyaghiányos kvarchomokból állt. Kilenc hónapos komposztálás után ugyanakkor sem a dió-, sem a vegyes lombkomposztnak nem volt kedvezőtlen hatása a növényi tömegre, sőt az 1,6-3,8-szorosára növekedett a kontrollhoz képest az alkalmazott dózis függvényében.

Vagyis a konklúzió: a diólevéltől nem kell megszabadulni, komposztálható, és legalább 9 havi komposztálás után felhasználható.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!