A kertészeti oldalak gyakori szereplői az özönnövények, és az, miként lehet ezeket visszaszorítani, pusztítani.  Az özönnövényekről – legyen szó bármelyikről is – tudni lehet, hogy sikerüket általában legyőzött társaiknál nagyobb virulenciájuknak köszönhetik. Ha egy-egy példány megjelenik a kertben, rövid idő alatt elfoglalja a helyet, és csak évek alatt, vagy csak nagy költségek árán lehet kiirtani. Sorozatunkkal az ellenük harcolóknak szeretnénk muníciót adni.

A sok kertben, cserjesorban, virágágyásban próbálkozó zöld juhar (Acer negundo L.), mint annyi más növény, Amerikából érkezett. Ha nyáron a kertben, vagy a ház előtt aprócska növényt, vékony hajtáson billegő juharlevelet találnak, ne örüljenek az ingyen fának. A legnagyobb valószínűséggel nem kedves korai juhar (Acer platanoides), tatárjuhar (A. tataricum), hegyi juhar (A pseudoplatanus) vagy mezei juhar (A. campestre) próbálkozik helyet keresni, inkább a zöld juhar igyekszik gyomligetet kialakítani.

Maga a zöld juhar lombhullató, alacsony, vagy nagy termetű, szabálytalan alakú, átlagosan 12–20 méter magas fává növekszik. Egyetlen év alatt 60 centis hajtásokat hozhat. A tövig visszavágott példányokból regenerálódó sűrű bokorfák oldalsó, talajra fekvő ágai könnyen legyökeresednek. Idősebb korában, amikor növekedése lelassul, ágai gyakran letörnek és hullnak emberre, autóra, bármire, ami alatta van. Legfontosabb gazdasági káraként említik a gyomosító hatást, valamint azt is, hogy az amerikai fehér medvelepke tápnövénye, ezért e rendkívül veszélyes kertészeti kártevő terjesztője.

A gyomosításához tartozik, hogy elszívja más haszonnövényektől a nedvességet, mert a csírázóképességét hosszú ideig megőrző magja, ha kedvező körülmények közé kerül – és ez gyakran van így –, hamar a talaj fölé emeli szikleveleit, és főgyökerét már az első évben fél méter mélyre ereszti. Hogy a felszíni vizekhez is hozzájusson, oldalgyökereket is fejleszt. Zavarás nélkül, ami pusztítását jelenti, hamar nagy mennyiségű tősarjat is fejleszt, ha azonban stratégiáját jellemezni kellene, akkor inkább a generatív, „magvonalat” lehet említeni.

Ez határozza meg az ellene folytatott harcot is: vagyis, amíg fiatal, gondosan, lehetőleg gyökerestől ki kell húzni a földből. Szerencse, hogy zöld juhar teljesen kétlaki. Ebből következik, hogy termős egyedeket legalább 500 méteres körzetben fel kellene deríteni és ezeket kivágni. De a tuskót is kell pusztítani, mert azonnal sarjak hajtásába kezd, és hamar olyan bokorfává fejlődik, amelyik ontja terméseit.

A gyökérnyakat gyökérfúróval kellene forgácsolni, ha ilyen nincs, akkor 20-30 centi mélyen ki kell ásni és szétfűrészelni vagy fejszével szétvágni. Aki nem sajnálja a pénzt, PB-palackra csatlakoztatott malacperzselővel is kezelésbe veheti a csonkot, vagy bekenheti Garlon 4E vegyszer és gázolaj keverékével. 

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!