A díszkertbe való ehető zöldségek között talán a legismertebbek a télen is virgonc díszkáposzták, de a közvetlen rokonságban is akadnak szép számmal tetszetős és nagyon egészséges, finom káposztafélék. A hobbikertészeknek azonban fel kell tenni magukban a kérdést: a szemnek vagy a gyomornak tartják e nemes növényeket.

A díszkáposzta (B.olarecea L. convar acephala) az árvácskával, erikákkal és a százszorszéppel egyre divatosabb téli növény. Jól mutat a dísztelen kertben csoportosan ültetve, teraszon nagyobb virágtartóban, cserépben. Ha van hely, érdemes több színt is összeválogatni.

Az őszi ültetés után, mínusz 5-6 fokos hidegig is jól mutat, de ennél hidegebb sem árt neki, a takarólevelek ugyanis védik a rügyeket. A második év tavaszán elkezdi az utódait nevelni. A szár alsó részén kihajtó, később beszínesedő oldalrügyek felett a főhajtáson szép sárga virágok nyílnak. Nem télen, hanem ekkor a legszebb a díszkáposzta. Rendszerint egy nyári vihar vet véget a színpompás káposztabemutatónak, mert eltöri a már gyenge virágnyelet.

Egy még kevésbé ismert apró főzelékfélét pakcsojnak hívnak. Van rendes magyar neve is: bordáskel (Brassica chinensis). Nem szabad összetéveszteni közvetlen rokonával, a kínai kellel (Brassica rapa), amelyikre borzasztóan hasonlít, ráadásul a tudományos és a nemzeti nevekkel is valami baj van.

Néhány éve, messzi Ázsiából, méghozzá annak is a melegebb részéből érkezett. Zsenge korában saláta, később wokban sütni ajánlják, érdekes fűszeres ízt kölcsönöz a többi zöldségnek.

Bár igazán az üvegházban érezné jól magát, ha jó helyre kerül, akkor májustól a szabad ég alatt is érdemes próbálkozni vele. Laza talajt, meleget és mindenből – víz, tápanyag – sokat kér. Gyorsan nő, és a harmadik héttől már fogyasztható. A teljes mérete fél méter is lehet.

A fodroslevelű kel (B. oleracea L. var. acephala subvar. laciniata L.) kétéves növény. Elsőre erős, húsos leveleket hoz, a második évben érkezik a virág és a magszár. Ez már igazi északi, hidegkedvelő káposzta. Ettől függetlenül kedveli a napos helyet, de elvan a félárnyékban is. A kifejlett, erős növény simán túléli a teleket, különösen az olyanokat, amilyenek a mostaniak. Többféle fodros kel létezik, számunkra most azok az északi típusúak érdekesek, amelyek nem növesztenek fejet, csak nagy, télen is fogyasztható fodros leveleket. Ezek között vannak pirosak, lilásvörösek, halványzöldek. Nem csak főzelékként, hanem salátának is kiváló.

A gazdag káposztacsalád a közelmúltban tovább gyarapodott. A Syngenta nemesítői jóvoltából, elkészült, sőt már meg is vásárolhatóak a lila karfiol, a Depurple F1 CMS magjai. Gusztus dolga, hogy valaki a hagyományos fehér karfiol helyett szereti-e enni a lilát, de az biztos, hogy a kertben jól mutat.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!