A cseresznye- és meggymagozás nálunk soha nem okozott különösebb problémát, mert praktikus nagymamám mindig magostól rakta el a gyümölcsöket (a befőttből sokkal könnyebben kijön a mag, mint nyersen), süteményhez meg sosem kellett fél kilónál több bogyót kicsontozni. Az érett meggyből/cseresznyéből amúgy is szinte magától kijön a magja, csak egy kicsit meg kell nyomni. Igaz, utána jöhet a nagytakarítás vagy rosszabb esetben festés, főleg, ha pl. a mindent majdnem feketére festő szomolyai cseresznyével dolgoztunk.

Másoknál úgy tűnik, nagyobb probléma a magozás, mert egyre több praktika terjeng a neten ill. szájhagyomány útján. Nem tudom, ezekkel gyorsabban megy-e a munka, mindenesetre szomszédok vagy a rokonság előtt nagyot lehet velük villantani. Meg persze egyben maradnak a szemek, ami szintén nem mellékes.

Az egyik lehetőség, hogy beszerzünk egy ilyen pöpec kis magozót, ezzel legalábbis a nagytakarítás megúszható.

A házi praktikák közül az egyik népszerű módszernél egy gémkapcsot széthajtunk, és a hurokkal egyszerűen kifordítjuk a magot.

Szofisztikáltabb módszer a borosüveg evőpálcikával (vagy erősebb szívószállal, esetleg vékonyabb nyelű fakanállal). A lé itt is valószínűleg folyik szerteszét, de a magok szépen összegyűlnek az üvegben.

Ha már a magoknál tartunk; ne dobjuk ki, mert hasznos kis párnát készíthetünk belőlük. Ha kifőzzük őket, lejön róluk minden gyümölcshúsmaradék, ráadásul így fertőtlenítettük is. Napon alaposan szárítsuk meg, és töltsük puha anyagból (pl. flanel) készült huzatba (az enyém 20x20 cm).

Ha nem használjuk fel rögtön, lezárt papírzacskóban tárolhatjuk. A magpárna ajándéknak is nagyszerű, mert sokoldalúan felhasználható: játszhatunk vele, akár a babzsákkal, felmelegítve fülfájásra, kismamáknál mellgyulladásra, lefagyasztva zúzódásokra, duzzanatokra hatásos.    

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!