A tömegnövényekre kár sok pénzt költeni, a meleg nyárban házilag is sokszorosíthatjuk őket. Az eljárások többsége egyszerű, és aki próbálkozik, nem sokat veszíthet, ha esetleg a fióka életre keltése nem sikerül.

A folyamatosan nyíló egynyári virágokról már lehet magot gyűjteni.  Azt azonban tudni illik, hogy nem hibrid-e a szaporításra kiszemelt növény. Ha igen, akkor felesleges a magfogás, mert nem biztos, hogy az utód hasonlítani fog.

A szaporítás másik nagy csoportja a vegetatív módszer. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt. Genetikai értelemben ez a klónozás. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és biztosítjuk a növekedéshez szükséges feltételeket, ingyen jutunk új növényhez.

Többféle dugványozási technika létezik. A lelkes dugványozókat segíti a tégelyekben kapható gyökereztető hormonpor is. Az ezer forintba se kerülő, sok tucat növény szaporítására való segédlet legalább duplájára növeli az eredési esélyt. Azonban alaposan el kell olvasni a használati útmutatót, mert többféle – a növénycsoportoknak más és más – hormont árusítanak. Csak a dugvány tövét kell porba mártani, amely levél- és gyökérdugványokhoz nem használható.

A szárat fel kell kopaszítani, mielőtt a földbe kerül

A szobanövények, félig edzett évelők többsége zöld dugvánnyal szaporítható. Kora tavasztól a nyár végéig, hosszabb szárral szedett leveleket úgy is lehet gyökereztetni, hogy vizes edénybe állítjuk őket. Soha ne használjunk fémedényt! A mindig friss vízbe legalább 3-5 centire lógjon be a szár. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Az eljárás rendkívül egyszerű, ám hosszadalmas, ugyanis a vízben gyökeret eresztett dugványok általában lassan kapaszkodnak meg a földben.

Tökéletes dugványok

A különböző pozsgás és vastag, lágy szárú évelőket levéldugvánnyal lehet a szabadban, hidegebb időben pedig a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, és a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon. Aztán jön a locsolás, a párásítás. Tízből hat megered. A szabadban vagy nyáron megerősödött szobanövényeket, ha erre alkalmasak, tőosztással lehet sokszorozni.

A dugványok ne kerüljenek tűző napra, még ha az anyanövény ott is él. Jó, ha a zsenge növényeket ellátjuk valamilyen párologtatást csökkentő védelemmel: a legegyszerűbb, ha nejlonzacskóba húzzuk.

A cserjék gyökérből előtörő hajtásait kisebb-nagyobb gyökérdarabbal együtt le lehet választani, és új helyre lehet ültetni. Ez a módszer alkalmas sövényfoghíjak pótlására. Ahogy a szőlőnél is gyakorlat a porbujtás, egy-egy ágat, vesszőt a földbe ásott 30-50 centi hosszú vályúba kell húzni, és úgy visszatemetni, hogy a növénytől távolabbi, leveles része kilógjon. Ezt alá is lehet pöckölni, hogy függőlegeshez közeli állapotba kerüljön. Tízből 7-8 esetben gyökeret ereszt a föld alá került rész. Ilyenkor az anyanövényről egy vágással le kell választani.

Az éles kacor fél siker

A sövénynövények szaporítására is ajánlható a dugványozás. Cserjéket, fákat, fenyőket a nyár derekától kora őszig szedett félfás dugványokkal lehet szaporítani. Ezzel a módszerrel az kísérletezzen, aki képes kalapácsos dugványt készíteni. Ennek lényege, hogy a kiválasztott kicsi, de teljes értékű hajtáshoz, egy kis, 2-3 centis fás részt is kell a főszárból nyesni. Innen a kalapácsos elnevezés. A hajtás fás részhez közeli alsó leveleit el kell távolítani, és a meghagyott fás ágrészt hosszában ketté kell vágni. A cserépbe ültetett dugványt fóliazacskóval kell borítani.

Sikeres szaporítást!

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!