Aki kertjét eddig csak a fű-fa-virág koncepció alapján alakította ki, mert mondjuk ódzkodott a kapálás-gyomlálás problémájától, annak jó hír, hogy igenis érdemes megfontolni egy kis konyhakert létrehozását. Több okból is: a díszkertekben a fűnyírást nem lehet megúszni, viszont ha kialakítunk pár veteményes ágyást, máris kevesebb füvet kell nyírni, több friss zöldség kerül az asztalra, és több marad a pénztárcában, mint a zöldségesnél. Így aztán semmi okunk lemondani erről a lehetőségről!

Zöldségek termesztéséhez válasszuk ki a kert azon részét, amit sok napfény ér. Füves területen két módszer között választhatunk: az egyikhez több munka kell, a másikhoz több hozzávaló, így kicsit többe kerül.

- A munkaigényes verzióban az ágyások területének kimérése után a gyepkockákat termeljük ki gyökerekkel együtt. Ezután terítsünk szét több rétegben benedvesített kartonpapírt, így megakadályozhatjuk az esetlegesen földben maradt fű előtörését.

A kitermelt fű helyére töltsünk jó minőségű komposztot, és máris elkészültek a konyhakerti ágyások.

Ezeket az ágyásokat ezután folyamatosan mulcsozzuk vágott fűvel, gyomnövényekkel stb.

- A másik megoldásnál arra alapozzuk a munkánkat, hogy tudjuk, ha bármit tartósan a gyepen hagyunk, akkor kipusztul alatta a fű. Ezt megtapasztalhattuk, ha például nyáron a gyerekmedencét túl sokáig hagytuk ugyanazon a helyen.

Ennek ismeretében nem bajlódunk a fű kitermelésével, hanem letakarjuk, és ráterítünk annyi földet, szalmát, komposztot, amibe azonnal vethetünk. A munka menete a következő:

A fű közvetlen tetejére terítsünk több réteg benedvesített kartonpapírt. Hordjunk rá legalább 10 cm vastagságban szalmát, ezt kövesse újabb 10 cm rétegben jó minőségű komposzt, majd ismét 10 cm szalma, és újabb 10-15 cm komposzt vagy nem permetezett kerti föld.

Az ágyás így kezdetben kiemelt ágyásnak hat, de ez csak átmeneti, hiszen ahogy a rétegek korhadnak, lassan összeolvadnak majd az alattuk lévő talajjal. Amennyiben mégis szeretnénk ezt a kiemelt ágyás jelleget megtartani, akkor vegyük körbe a területet mogyoró- vagy fűzfavesszőből font kerítéssel, és pótoljuk a zöldségek betakarításával megfogyatkozott komposztot minden növénykultúra után. Dekoratív, és nem kell annyit hajolgatni.

Folyamatos mulcsozással bármilyen füves, gyomos talajt olyan talajjá alakíthatunk, amely már az első évben művelhető.

A talajtakaró alkalmazásával tulajdonképpen helyben készül a komposzt, amivel a komposzt összerakás, átforgatás, kihordás fáradságos munkájától menekülünk meg, a humusz pedig ott készül el, ahol szükség van rá.

A talaj minőségének javítását tovább fokozhatjuk, ha a giliszták kedvére teszünk: annyira szeretik a hagyma héját, hogy ha mulcsként használjuk az ágyásokon, fokozottan szaporodnak.

Aki kedvet kapott, akár azonnal nekiállhat néhány ágyás kialakításának. Megéri.

Szerző: Krumpach Erzsébet, A bőség kertje c. könyv írója

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!