"Ebbe a kertbe csicsóka pedig nem kerül!" – mondta ellenmondást nem tűrve kerti ügyekben már edzettnek mondható urbánus feleségem, miután egyik felvidéki kalandozásomból nejlonzacskónyi csicsókagumóval tértem haza. A göcsörtös bögök láttán talán igazat is adhattam neki, hiszen oly’ kevés ideje van, hogy azt a konyhában múlassa, miközben finomságokat kell készíteni kényes ízlésű leányainknak és tömegételt az udvarlóknak. A szerzeményt tavasszal meg sem kóstoltuk.

Sebaj, hamar terv készült a gumók tudományos használatáról. Ha nem is értem el gyors gasztrosikert, legalább kicsiben megismerem a szép nevű növényt.  Az ellenállás majd enyhül, gondoltam, ha előállok a bő terméssel és ragyogó népi receptjeimmel, mert a csicsóka igen egészséges étek: nyersen harapva, reszelve, vékony szeletekre vágva salátákhoz adható, párolva, főzve szószok készülhetnek belőle, de darabjaiból más gyümölcsökkel ízesítve turmixot is könnyedén lehet kotyvasztani.

Tavasszal alföldi kertünkben két komposzthalom között vagy négy négyzetméternyi helyet felástam, bepotyogtattam a gumókat, majd szolid gereblyézéssel elsimítottam a talajt.  Annak rendje és módja szerint ki is kelt a növény. Ahogy mondták, tényleg igénytelen. A szezonban külön trágyát, vizet nem kapott, mégis a kertszeglet gazait hamar lehagyva embermagas, haragoszöld leveles szárakat eresztett.

Virágain látszik, hogy nem a krumpli rokona

Harminc hold krumplival, tökkel, dinnyével gazdálkodó szomszédom meg is jegyezte, hogy régen látott már csicsókát, de év közbeni, kerítés melletti beszélgetéseink során többször is szót kerítettünk róla, egészséges leveleiről, arról, hogy uralja a talajt, meg arról, hogy ezt bezzeg nem támadja semmilyen nyavalya.

November végére elszáradt a levele, s elérkezett a csicsókaszüret ideje. A föld könnyed húzogatásra el is engedte a gyökereket a rajtuk kapaszkodó terméssel. Most már tudom, hogy némi trágya bőven gyarapítja a hozamot, mert a komposzthalom melletti töveken 3-4-szer több gumó sorjázott, mint a távolabbiakon. Az eredmény így is ragyogó lett, hiszen a másfél kiló vetőcsicsókából 16 kiló lett.

A szomszéd is kért vagy két kilót, amit lebartereztünk kb. húsz kiló bébitökkel. Bár a talajban is biztos jó sok apró gumó maradt, a kész termék apraját meghagyom a 2014-es vetéshez, a nagyjából pedig egyszerű hagymás csicsóka lesz a téli húsok mellé, ahogy a szomszédom ajánlotta a receptet; a haját le kell húzni, utána épp csak meg kell abálni, és ha marad savanyúságlé, akkor azt rá kell önteni. Gyenge lesz a húsa és könnyen szeletelhető.   

Az „anyag” már itthon van egy kis ládában. Bár nálunk nem marad savanyúságlé, de ilyet még én is tudok kotyvasztani egy nagyobbacska dunsztos üvegben, és remélem a karácsonyi asztalnál nem sülök fel első csicsókaételemmel. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a jövő évi csicsókatermésből vodkát készítek; már találtam is a neten egy jó receptet „Régi Moszkva” elnevezésű ital készítéséhez: e gyógyító nedű literjéhez kell szerezni 40-40 gramm gyömbért, zsályát, ánizst és a galangálgyökeret. Ez utóbbi a homoki vagy kínai gyömbér. Az ital 18 napi állás után fogyasztható is.