Bár mindkettő édeskés, körülbelül ennyi is a hasonlóság. Amúgy nem rokonok, az édesburgonya a nevén kívül még csak nem is burgonyaféle. Tavaly találkoztunk először: egy recept kapcsán keresgéltem és találtam nagy nehezen batátát. Aztán kicsit utánanéztem, mi fán is terem, és érdekes dolgokra bukkantam.

Ahogy tudományos neve - Ipomoea batatas  - is mutatja, a szulákfélék családjába és a hajnalka (Ipomacea) nemzetségbe tartozik. Ez jól látszik a virágán, ami hasonlít a kerti hajnalkáéra és az apró szulákéra is.

A trópusi vidékeken alapvető élelmiszernek számít; nagyon népszerű Afrikában, Kínában, Japánban, Indiában, az Egyesült Államok déli államaiban, illetve az óceáni szigetvilágban is. Sokféleképpen készítik, őshazájában, Peruban sütve, főzve, szárítva, lisztté őrölve fogyasztják. A japánok édességet és pálinkát is készítenek belőle. Sok trópusi területen fiatal hajtását és levelét zöldségként fogyasztják, ill. takarmányként állatok etetésére használják.

Állítólag már VIII. Henrik is nagy rajongója volt, mert esküdött rá, hogy a batátából sütött lepény javítja szexuális életét. Így vagy úgy, nem véletlen, hogy ilyen népszerű, hiszen a gumószerűen megvastagodott batátagyökér béta-karotinban és szénhidrátban gazdag, sok C-, E- és B₆-vitamint, antioxidánsokat tartalmaz. A normális vércukorszinthez és az optimális pajzsmirigyműködéshez szükséges mangán mellett némi vas, kálium, kalcium és réz is van benne. Rostokban rendkívül gazdag, így sokáig biztosítja a jóllakottság érzését. Ez utóbbi miatt fogyókúrázóknak is kiváló, ráadásul alacsony a kalóriatartalma, zsír pedig gyakorlatilag nincs benne.

Két alapvető fajtája (és ezeknek sok-sok alfaja) van: a sötétlila héjú, világosszürke húsú, melynek íze a szelídgesztenyéére hasonlít, a másik pedig a sárgás héjú, sötét narancssárga húsú, nagyon édes sütőtök ízű (én ez utóbbival találkoztam).  

A szupermarketekben egyre gyakrabban kapható batáta nem olcsó, 600-900 forintot is elkérnek kilójáért, de ha azt vesszük, hogy egy szem gumó a felsorolt vitamin-és ásványianyag-szükségletünket nagyjából fedezi is, már nem tűnik olyan vészesnek. Kérdés persze, hogy mennyi hasznos dolog marad a gumókban, mire a trópusokról ideérnek…

Jó hír azonban, hogy nem kell feltétlenül a teherhajókra várnunk, mert nekünk is van batátánk: Magyarország dél-keleti részén, Ásotthalmon több mint húsz éve foglalkoznak édesburgonya termesztésével. Ebben a térségben a talaj szerkezete, és a különleges mikroklíma lehetővé teszi, hogy ez a trópusi növény kitűnő minőségben megteremjen. A hajtásdugványokat a fagyok elmúltával ültetik el, az érett gumókat pedig az első fagy után szedik fel. Ha szereti a helyet, az öntözésen kívül nincs sok dolog vele, kártevője nem ismert. A termesztéssel kapcsolatos további infók itt.

Dézsában, nagy cserépben is próbálkozhatunk vele, legfeljebb nem lesznek olyan nagy darabok a gyökerén. Hibridjeit ámpolnába is ültethetjük, mutatós levelei szépen díszítenek.

Forrás itt és itt, ill. a képekre kattintva.