Már november van, és még mindig nem lehet befejezni a kerti munkát. Az egyre nedvesebb időjárás miatt minden alkalmat ki kell használni, hogy rendbe tegyük a portát, mielőtt beköszönt a tél. Ha a szélben és a napsütésben délutánra megszárad a fű, még egyszer le lehet vágni. Ez azonban csak ott ajánlott, ahol 6-8 cm-nél hosszabbak a fűszálak, és sok a kétszikű gyom. Ha elmarad az utolsó nyírás, az ilyen helyeken egész télen csúf, kusza gyepet lehet nézni. Ebben a magasságban a kés éppen csak érinti, tetejezi a nyár végi, őszi felülvetés zsengéit.
Az utolsó nyírás után a fűnyírót érdemes alaposan megtisztítani és téliesíteni. Az elektromos gépekkel a pucoláson kívül sok teendő nincs. Jótékony hatású, ha a forgórészt valamilyen olajat tartalmazó spray-vel befújjuk. Ha a flakonhoz tartozik szívószál szerű adapter, akkor ezzel a motorszellőző nyílásaiba is lehet fújni. A robbanómotoros készülékeknél a tisztítás mellett – ha négyütemű a berendezés – ajánlatos egy olajcsere is, majd a gyertyát kicsavarva a tároló helyre kell cipelni a fűnyírót. Nem árt az sem, ha a lelkes kertgépész télen, havonta egyszer, a kicsavart gyertya mellett a berántó madzaggal néhányszor megforgatja a főtengelyt.
Ha egész évben harmonikusan tápláltuk a gyepet, akkor télre már nincs szükség külön trágyára. De a fűfélék azért meghálálják, ha ilyenkor foszforban és a káliumban gazdag műtrágyát kapnak. Ezek a kevésbé mozgékony tápanyagféleségek a talajba beágyazódnak, és az enyhébb időszakokban, ill. tavasztól már a növények számára elérhető közelségbe kerülnek. Akinek pénztárcája bírja, vásárolhat téli gyepkondicionáló trágyát is. Igen jó a hatása, de tapasztalataim szerint gyakran felesleges pénzkidobás.
Ilyenkor, a szezon végén érdemes a gyep gazai ellen folytatott harc mérlegét is megvonni: van, aki sikeres évet zárt, van, aki nem. Utóbbiaknak lehet fontos tanulság, hogy nem szabad hagyni a gyomok megtelepedését. A kétszikű gyomokat viszonylag egyszerű kiirtani. Ki-ki növényvédelmi hozzáértése és kapcsolatai révén szerezhet olcsóbb, drágább gyomirtót, tekintettel arra, hogy a kalászosok és a kukorica a gyepalkotók rokonai, és ezekből régóta hatékonyan irtják vegyszerrel a kétszikű (széles levelű) gyomokat. A nagyobb baj a sziklevél szempontjából rokon egyszikű gyomokkal van, ezeket ugyanis a rokon állományból csak mechanikus módszerekkel vagy kézzel lehet kipusztítani. Szerencsére az egynyári perje (Poa annua) és a hozzá hasonlatos kis és nagy tőtippan (Eragrostis poaoides, E. megastachya) egyéves, vagyis a következő évben nem ugyanazzal a tővel kell bajlódni. A baj csak az, hogy nedves – rendszeresen öntözött – gyepeken olyannyira jól érzik magukat, hogy egy-egy szezonban több nemzedékük is megtelepszik. Ha észrevesszük őket, kézzel ki kell húzgálni, és ami a legfontosabb: a tömött, folt nélküli gyepen nem tudnak megtelepedni.
A kipusztult gyepet fűmaggal gyorsan meg kell újítani, különben jönnek a gazok
Egyéves fűfélék a muharok, a fakó, zöld és a ragadós is (Setaria glauca, S.viridis, S.verticillata). Ezek a szezont végigélik, de ha kiszedjük, kikapáljuk őket, akkor a helyükön az esetleg felszínre került új magvakból fejlődő új muharok is kézre kerülhetnek, és a gyérítés előbb-utóbb sikeres lesz. Hozzájuk hasonló a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) csak jobban terjed, így több területet, fényt és táplálékot hódít el a gyeptől.
Az eddig emlegetettekhez képest sokkal nehezebb kipusztítani a megtelepedett szártarackos csillagpázsitot (Cynodon dactylon), tarackbúzát (Agropyron repens). Kihuzigálni, kapálni nem érdemes, mert a talajban maradó tarackrészekből újraéled. Házi kertekben legegyszerűbb totális gyomirtóval végleg kipusztítani, s a helyére újra telepíteni a gyepet.