A héten Spanyolországban kezdődött a paradicsom „ünneplése”: Bunolban (Valencia) 1945 óta, de hivatalosan 1957-től minden augusztus utolsó szerdáján rendezik a La Tomatinát, mely állítólag egy néhai rendbontásból nőtte ki magát világhírű rendezvénnyé. Történt ugyanis, hogy a város főterén felvonulást rendeztek, ahol fiatalok estek egymásnak. Más fegyver nem lévén, a közeli zöldségesstand paradicsomkészletét használták fel egymás ellen. Ebből lett mára a világ legnagyobb „csatája”, ahol kb. 40 tonna paradicsomot borítanak a tömegbe, és 1 órán át megy a dagonya.

A budapesti Füvészkertben harcolni ugyan nem, de kóstolni lehet, hogy ki-ki megtalálhassa gyermekkora kedvenc paradicsomízét. Az idei paradicsomnapokon magyar tájfajtákkal lehet ismerkedni, melyeket helyben nevelnek.

Aki tegnap el tudott menni, (én), nagyon érdekes előadást hallhatott dr. Helyes Lajostól, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar tanszékvezető professzorától.

Az előadásnak a Kastély adott helyet

A cseresznyeparadicsom (melyet ma úriasan koktélnak hívunk) őshazájában, Peruban és Ecuadorban gyomnövény volt, Kolumbusz hozta be Dél-Európába. A 16-17. századig mérgezőnek tartották, mert nem tudták, melyik része ehető, és amit megkóstoltak (levél, szár, zöld gyümölcs), a tomatintartalom miatt valószínűleg nem jött be nekik. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttek, hogy a legfinomabb az érett termés, azóta viszont meghódította a világot: minden 7. megtermelt zöldség paradicsom.  

Nem véletlenül: táplálkozás-élettani szempontból az egyik legjelentősebb növény. Bár 95 %-a víz, tartalmaz rostot, fehérjét, C-vitamint (igaz, a paprikában a tízszerese van), folsavat, E-vitamint, jelentős mennyiségű káliumot, karotinoidokat, pektint. Ez utóbbi lebomlása okozza a termés puhulását, ami nagy ellensége a paradicsombiznisznek. Az egész évben nálunk is kapható paradicsomok 2-3 hét alatt érnek ide, puha gyümölcsöt pedig nem szívesen vesz a vásárló. Az LSL-hibrideknél (Long Shelf Live = hosszan elálló) viszont nincs ilyen probléma: a pektin lebomlását meggátolják, így akár 4 hétig sem puhul meg a paradicsom. (De ezek nem génmódosított paradicsomok, csak hibridek!)

A 80-as évek több szempontból is fontos időszak volt a paradicsomtermesztés történetében. Egyrészt a fogyasztók kiábrándultak a hatalmas, ámde íztelen nemesített fajtákból, ezért a hollandok – hogy ne veszítsék el német piacaikat – visszatértek az ősi cseresznyeparadicsomhoz, melynek magas cukor- és savtartalma biztosította a finom ízt.  

A másik jelentős esemény az volt, amikor az orvosok felfedezték, hogy a szervezetben szabadgyökök halmozódnak fel, melyeket a paradicsom pirosságáért felelős likopin megköt. Vizsgálatsorozatok bizonyították, hogy a vér likopinszintje összefügg a szív- és érrendszeri problémákkal. Az is kiderült, hogy a likopin a nyersen fogyasztott paradicsomból nem szívódik fel olyan mértékben, mint hőkezelt termékekből (ivólé, ketchup, sűrített paradicsom). Ez persze nem jelenti azt, hogy nyersen ne együnk paradicsomot, de 2 dl ivólével már biztosítjuk a minimálisan szükséges adagot.

A Füvészkert tájfajta paradicsomokból álló ültetvénye

A legtöbb likopin a teljesen érett piros gyümölcsben van. A paradicsom köztudottan utóérő, a korábban leszedett, párkányon bepirosodott szemek viszont már csak kb. fele annyi likopint tartalmaznak, mint a bokron beérett társaik. A legtöbb likopin az ipari (determinált) paradicsomban van, és kialakulása nagyban függ a hőmérséklettől is. Idén sokan szembesültek a problémával, hogy nem pirosodott a paradicsom: 32 fok felett nem alakul ki a likopin, így a paradicsom sem színesedik be.

A Füvészkertben viszont sok tájfajta szépen beérett, így az előadás után az érdeklődők végigkóstolhattak – ha jól számoltam – 16 fajta paradicsomot, hogy rátaláljanak a régi ízekre. Volt többek között Mátrafüredi Ökörszív, Jándi fürtös, Soltvadkerti paprika alakú, Tigriscsíkos, és akinek megtetszett valamelyik íz, jól tette, ha a magokat eltette, mert a régi tájfajták vetőmagjai kereskedelmi forgalomban nem kaphatók. Élelmesebb nénik visszamentek a Füvészkert paradicsombokraihoz, és egész szemeket csúsztattak a szatyrukba…

Aki pedig mohó módon lenyelte az összes magot, a Tápiószelei Génbanktól is kérhet a szívének és ízlelőbimbóinak kedves fajtából. Nagyobb virágládában vagy vödörben erkélyen is megtermelhetjük saját paradicsomunkat, és ha elakadunk, a Füvészkert mint Szaktanácsadási Központ is segít. Csak leírjuk a kérdést ide, és hamarosan megkapjuk a szakszerű választ.

Szombaton előadás már nem, de szakvezetés és paradicsomkóstolás lesz a Füvészkertben. Ebéd után (14 órára) érdemes ellátogatni, hátha kedvet kapunk még több paradicsomhoz. Van mit bepótolni: míg a mediterrán országokban az egy főre jutó évi paradicsomfogyasztás 120-130 kg, nálunk 12…