Miközben a ház lakói már nagyban a karácsonyra készülődnek, nagyszerű társaság munkálkodik az erdei és a kerti talajokban, hogy az ősszel lehullott falevelekből, levágott fűszálakból és másféle szerves anyagokból tavaszra príma humuszt készítsenek. A talajban élő baktériumok tevékenysége  révén az ásványi anyagok a növények számára felvehető állapotba kerülnek.

A fák is segítenek a szerves anyag lebontásában

Csak hogy fogalmunk legyen, mekkora társaságról van szó: az erdészek kiderítették, egy jobbfajta erdei talaj 1 grammjában, 20 centis mélységben szűk ötmillió baktérium és negyedmillió sugárgomba él. Mélyebb rétegekben már kevesebben vannak.

Az egysejtűek mikroszkopikusan kis állatok. A talaj kiszáradásakor betokozódnak, cisztákat képeznek. Ha újra nedves lesz a környezetük, ismét „kibújnak” burkukból, és vad lakmározásba kezdenek, ennek „eredménye” a humusz.

A laikusok számára egyszerű a humusz fontosságát megmagyarázni. Neki köszönhető, hogy megköti a szervetlen tápanyagokat, és ezeket a molekulákat már képesek a növények is felvenni.  Következésképpen fontos az is, hogy a szerves humuszképző élőlények nyugodtan munkálkodhassanak, vagyis nem szabad a talajokat szennyezni.

Az avar lebontása többlépcsős, nagyon bonyolult és időigényes folyamat. A mikrobák és baktériumok munkálkodása révén látványosan, szabad szemmel is láthatóan változik a levél szerkezete. A különböző fafajok levelei eltérő mértékben bomlanak. Például a tölgy-, bükkavar a nagy lignintartalom miatt sokkal nehezebben és lassabban bomlik le, mint mondjuk a gyümölcsfák levelei.

Levélből humusz

Hasonlóan csodálatos segítő lények a gyűrűsférgek, közöttük is a legismertebb kerti jótevők a giliszták és a televényférgek. Nincsenek is kevesen, mert egy kevésbé műtrágyázott kertben – a műtrágya elől ugyanis menekülnek –, ha száz négyzetméteren mindet kihúzgálnák, akkor akár egy kilónyit is sikerülne találni. Folyamatosan rágnak, s bélcsatornájuk működése hozzájárul a talaj minőségének javulásához.

Ugróvillások

Szabad szemmel is láthatóak az ugróvillások nagyjai. E szárnyatlan rovarhad fajai vannak legtöbben a Földet ma benépesítő rovarok között. Egy liternyi erdei földben átlagosan ezer példányt lehet találni. Az élő zöld növényt csak kevés fajuk tudja megrágni, többségük bélcsatornáján a különböző, már elhalt szerves és ásványi anyag is áthalad. Így joggal nevezhetjük az ugróvillásokat a talajképződés, talajélet katalizátorainak.