Luxemburgi nyaralásom fénypontja a pillangókertbe tett kirándulás volt. Grevenmacher a német határ közelében lévő borváros, de valójában a természetjárók Mekkája.

A pillangókert tulajdonképpen egy 600 m² alapterületű üvegház, ahová legalább olyan bonyolult bejutni, mint egy futballmeccsre. Ellenőrzőkapu itt, vasajtó ott… a személyzet már rutinosan igazítja útba a látogatót, aki hirtelen azt sem tudja, hol kéne megvennie a belépőt. Persze a két vasajtó közötti folyosó már a látogató kényelmét szolgálja: itt lehet lepakolni a hátizsákokat és a kabátokat. Viszont ha az ember babakocsival van, jó, ha vigyáz, mert néhány rafinált pillangó szökéssel próbálkozik! Mondanom sem kell, hogy egy ilyen kísérlet azonnali fagyhalált jelent a 20 fokos luxembourgi nyárban a trópusi klímához szokott pillangó számára.

A pillangókert tehát a trópusi fajtákra szakosodott, így káposztalepkével és egyéb, kiskertben előforduló „mezei” pillangóval itt nem találkozunk.

Amint belépünk az ajtón, az ember úgy érzi magát, mintha egy mesekönyvbe lépett volna. Aztán jön a szívdobogás, az izzadás és a kézremegés: még a legkisebb kompakt gépet is képtelenség megtartani, így aztán az ember felváltva hoz gyors döntéseket vagy bízza magát az önkioldó funkcióra, amikor fotózásra kerül a sor.

A kert legszebb példányai a kék szárnyú pillangók, akiket teljes képtelenség lefotózni. Őszintén szólva nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, amikor az egyik a hátamra telepedett. Azért végül sikerült lencsevégre kapnom őket, a fotó bal felső sarkában láthatók, remélem.

Sajnos, a kertben semmit sem mondanak az ott lakó pillangókról, így hazatérve csak annyit tudunk mesélni: ez egy ilyen, meg volt egy ilyen is és egy olyan, amazokból pedig rengeteg volt stb., stb.

Azonban nemcsak a körülöttünk repkedő pillangókban gyönyörködhetünk. Egy üvegtárolóban különböző méretű bábok sorakoznak.

A pillangók mellett a kertben élnek kaméleonok, botsáskák, teknősök, madarak és méhek is. Valóságos miniatűr édenkert.

A látvány lenyűgöző, én is még sokáig nézelődtem volna, ám a magas páratartalom miatt egyre gyorsuló szívverés előbb-utóbb távozásra bírja az embert. Mindenesetre aki arra jár, ne hagyja ki!

Köszönet Mucsi Melindának az élménybeszámolóért!