Amikor az első európai utazók eljutottak a mesés Keletre, akkor többek között különleges növényeket is hoztak magukkal, de ezek a növények nem mindig érezték jól magukat a mi éghajlatunkon.

Az egyik nagy kedvenc a hibiszkusz volt, amely Ázsia trópusi éghajlatú területein honos. Eredetileg a növényt melegházban vagy szobában tartották, de szerencsére kiderült, hogy a van a nemzetségnek egy faja, amelyik elviseli a kontinentális teleket is: a kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus), más néven törökrózsa.

Ez a 2-3 m magasra növő, igénytelen növény jól nyírható, így sövénynek is kiválóan alkalmas. A fiatal tövek télire még védelmet igényelnek, de később már elviselik a keményebb teleket is. Nyár közepétől egészen szeptemberig nyílnak liláskék, fehér, piros vagy rózsaszínű virágaik.

A virágok formája szabályos kehely alakú, lehetnek szimplák vagy teltek, éjszakára becsukódnak. Itt is igaz, hogy az egyszerű, szimpla virágú fajták ellenállóbbak, a nemesített, teltvirágú fajták védettebb helyet igényelnek. Szinte minden talajon jól érzi magát, még a magas talajvíz sem tesz benne nagyobb károkat. Tartós szárazság hatására viszont ledobja virágait.

A nemzetségnek egyetlen faja honos a Kárpát-medencében, a varjúmák (Hibiscus trionum), de erről szívesen lemondanánk, hiszen a szántóföldek gyomnövénye.

A hibiszkusz gyógyhatása

Szinte minden teakeverékben találunk hibiszkuszt. Ehhez a virágot használják fel, mert az tartalmazza az értékes hatóanyagokat. A hibiszkuszban sok a C-vitamin, ezenkívül vérnyomáscsökkentő hatása is van. A kerti mályvacserjéből azonban lehetőleg ne főzzünk teát, mert a nemzetségből csak a szudáni hibiszkusz (Hibiscus sabdariffa) fogyasztható: eredeti élőhelyén teákat, lekvárokat, leveseket, salátákat ízesítenek vele, a leveleit és a magját is fogyasztják.