Egy kis olvasnivaló kellemes nyári estékre.

Kertész Manó (1881-1942) magyar és finnugor nyelvészt elsősorban a szólások vizsgálata tette ismertté, de mondattannal és névtannal is foglalkozott. Szokásmondások c. könyvéből mazsoláztam a földműveléssel kapcsolatos kifejezések eredetét.

Dűlőre jut

A szántóföld vége, alja, amely az útra ért ki, volt a dűlő. Amikor a szántó ember egy barázdát végigszántott, a terület aljára ért, akkor dűlőre jutott. Tehát a szólás eredetileg azt jelentette, hogy egy dolog hosszú munka után végre elintéződött.

Elboronál

A bevetett földet megjáratták szeges boronával, hogy a felszínen maradt mag a föld alá kerüljön, és ne egyék meg a madarak. A szólásainkban az elboronál a szándék, hiba eltitkolását jelenti. – írta Kertész Manó, de azóta a kifejezés jelentése újra módosult, a Magyar értelmező kéziszótár szerint kibékítő megoldással elintéz, elsimít.

Szemenszedett

A szép tiszta (tehát gondosan kicsépelt) búza volt a szemenszedett búza. Pázmány Péternél már az igazság jelzője lett, aztán néhány száz évvel később megint megváltozott a kifejezés jelentése, és ma már szemenszedett hazugságról beszélünk.

Rendben van a szénája

Ennek a szólásnak az eredeti jelentése szerint kaszálás után a szénát kötegbe gyűjtötték, rendszeresen forgatták, hogy egyenletesen száradjon ki, majd boglyába rakták. Tehát akinek rendben van a szénája, annak nem kell aggódnia, mert már a fedél alá hordta, tehát jöhet eső, rossz idő, a téli takarmányra nincs gondja.

Végül nem állom meg, hogy a kedvencemet ne írjam le, bár ez nem kapcsolódik szorosan a földműveléshez: Egy kocsiba általában két lovat fogtak, és a lovaknak két hámjuk volt. A fiatal lovakat a betörésük idején harmadiknak, oldalra, szélire fogták be, hogy szokják a hámot, de nekik nem volt olyan nehéz dolguk, hiszen nem ők húzták a szekeret. Innen ered a szélhámos kifejezésünk.

Kertész Manó főbb művei: A magyar nyelv művelődéstörténeti emlékei. Bp., 1917; Szokásmondások. Bp., 1922 (repr. 1985); Szállok az úrnak. Az udvarias magyar beszéd története. Bp., 1932 (repr. 1996).