A múlt hétvégén Bécsbe kirándultunk, és nem hagyhattam ki, hogy valamelyik közparkot meg ne nézzem közelebbről. Annál is inkább, mert árnyékban 35 °C volt, és reméltük, hogy zöld lombok alatt egy kicsit hűsölhetünk, némi madárcsicsergés közepette. Mivel a Hofburg környéke le volt zárva, a mellette lévő Volksgartenben (Népkert) kötöttünk ki.

Az első benyomásom az volt, hogy vonalzóval és körzővel készült, és mellőz minden fantáziát. De ahogy jobban körülnéztem, a részletek, a gondozottság, tisztaság és az, hogy idősek és fiatalok (és nem csak turisták) egyaránt jól érzik magukat itt, valahogy megváltoztatta a véleményemet.

Gyönyörű, illatos, sajnos már félig hervadt rózsákat láttam, a nevüket kis táblácska jelezte, és azt is, hogy ki és miért adta a rózsát a parknak. Volt, aki például az esküvője alkalmából ültetett egy tő csodaszép tearózsát. A rózsaligetben végig székek vannak, hogy a virágok alatt is lehessen ücsörögni. Persze a napos oldal most üresen maradt…

Nagyon tetszett az ősöreg platán, hasonló vastagságút az Alcsúti arborétumban láttam. A szökőkutak a kacsák és a kutyák kedvencei voltak, de a gyerekek is megpróbáltak belemászni a vízbe.

Amúgy a madárcsicsergés elmaradt, mivel a madarak nem tudták túlharsogni a park mellett elhaladó Regenbogen Parade-n üvöltő tuc-tuc zenét. A tiszteletükre az utcatakarító gépeket is szivárványos díszbe öltöztették, és a felvonulók (valamint az őket bámuló turisták) után maradt szemetet azonnal összeszedték. Mert rend a lelke mindennek...

Az útikönyvben (Útitárs, Ausztria) ezt találtam a Volksgartenről:

„… 1820-ban jött létre, amikor Napóleon lerombolta a városfalakat. A francia tájkertek stílusában kialakított park csodálatos rózsaágyásaival rövidesen népszerű pihenőhellyé vált a jobb társaság számára.

A pihenésre és társalgásra Peter Nobile két klasszicista stílusú építménye, a Theseus-tempel és a Cortisches Kaffeehaus szolgált… Joseph Möller 1921-ben alkotott atlétaszobra áll a Theseus-tempel előtt. A Népkert dísze még az író Franz Grillparzer emlékműve és az Erzsébet királyné emlékére emelt szökőkút.”

Az kimaradt, hogy a Volksgarten egy kissé unalmas, de szerethető hely…