Az óvoda után sokáig nem hallottam róla, ott is csak az értelmetlen nóta kapcsán találkoztam vele és valószínűsíthető rokonával, bablencsével. Aztán szép lassan letisztultak a dolgok, kiderült, hogy az utóbbi nem egy botanikai öszvér, csicseriborsó pedig igenis létezik, még ha kevésbé is használjuk, mint a téli időszakban népszerű többi hüvelyest. Pedig megérdemelné!

A pillangósvirágúak családjába tartozó csicseriborsót (Cicer arietinum) a magok formája miatt bagolyborsónak is hívják. Kis-Ázsiában már 8000 éve ismerik, onnan terjedt el főleg a Földközi-tenger térségébe és Indiába. A görögök és a rómaiak már az ókorban szívesen fogyasztották. Az egyiptomiak és az arabok a kereszténység elterjedése után kezdték el termeszteni.

Az egynyári növény karógyökere 1-1,5 m mélyen hatol a talajba, és hasonló hosszúságúak oldalgyökerei is. Ennek köszönhetően szárazabb vidékeken, sivatagos területeken is jól termeszthető. Napos helyen, meszes, levegős talajon fejlődik a legjobban, de szinte bárhol megél. A sok csapadékot viszont nem bírja.
A zsizsik nem támadja meg, ezért pl. Spanyolországban, Olaszországban a közönséges borsó helyett termesztik.

Magas szénhidrát-, fehérje- és élelmirosttartalmának köszönhetően jobban emészthető és táplálóbb, mint a bab vagy a lencse. Jelentős mennyiségű B₁-, B₆- és E-vitamint, valamint folsavat is tartalmaz, ezért várandós nőknek fontos táplálék. Sok magnézium, vas és cink is van benne.

Felhasználás előtt 10-12 órára be kell áztatni, majd leöblíteni. Még így is 1-1,5 óra a főzési idő, de megéri. A magok egyébként már áztatáskor elkezdenek csírázni, úgyhogy érdemes egy adagot tovább hagyni. Napi 2-3 átöblítéssel kb. 3 nap alatt magas fehérje-, C- és E-vitamintartalmú csírát kapunk, mely nyersen nem, de pár perc főzés vagy párolás után fogyasztható.

Enyhén diós ízének köszönhetően sokféleképpen elkészíthető, Indiában lisztet is őrölnek belőle. Amióta tudom, hogy a „humusz pitában” nem termőfölddel töltött kenyérféleség, párszor csináltam már csicseriborsókrémet, de falafelt még csak a „töröknél” ettem. Most teljesen véletlenül ázik egy adag csicseriborsó, lehet, hogy kipróbálom. Levesnek is finom, Két cica konyhájában remek receptet találtok hozzá.

Forrás itt és itt.