A tolvaj fagyöngy

Őszi gyomsorozatunk záró részében a fán lakó élősködőket tárgyaljuk. Már az előző részek egy-egy növénye is kiverte a biztosítékot néhány kertbarátunknál. Többek ugyanis a hivatalos nomenklatúra szerinti gyomot szívesen látják kertjükben. Így volt egyik barátom is, aki a vaddohányt, ahelyett, hogy tövestől kitépte volna, inkább szétültette kertjében. Később meg is bánta.

A többnyire fákon lakó epifiton növények nemcsak támasztékul, élőhelyül használják a másik növényt. Lakmároznak belőle, a jobbik esetben a korhadó részekből, nagyobb a baj, ha a friss táplálékot dézsmálják, ahogy a fagyöngyfélék.

A népes családba félszáznyi faj tartozik. A fehér fagyöngy magja, ha már lehorgonyzott a korona kérgén, behatol a vízszállító szövetig, és onnan szívja a nedvességet. Míg a fehér fagyöngy kvázi örökzöld, ugyanis levelei két évig élnek, addig közeli rokona, a sárga fagyöngy vagy fakín ősszel elveszíti leveleit. A fagyöngyöt karácsony táján sokan használják dekorációként; való igaz, jól mutat egy vázába állítva. A hagyomány szerint az új élet zálogának és a termékenység szimbólumának is tartják. Azt is mondják róla, ha a szerelmesek csókolóznak egy viruló fagyöngy alatt, akkor hosszú életű lesz a kapcsolat. Nem véletlenül lett a fagyöngy kultikus növény, ugyanis hatóanyagai az érelmeszesedést csökkentik, javítják az immunrendszert, és rákgyógyszer is készül belőle. De ettől még gonosz növény.

Sokkal szolidabbak a fán élő zuzmók, a mohák, és hobbikertben ritkábbak a páfrányok. A trópusokon kosbor- és broméliafélék tömege él a fákból, vagy rájuk rakódott szerves anyagból.

Kertbarátok gyakran kérdezik, veszélyezteti-e a gazdanövényt, ha mohás a törzse. Igazából nem, de kefével, nagy nyomású mosóval időnként eltávolítható. Jó azt is tudni, hogy a megszárított moha a talajra szórva savanyítja azt.